*Harry szemszöge *

Már vagy negyed órája nézelődöm, de semmi értelmes ajándékot nem találtam Josh-nak. "Nem baj, nem adom fel. Majd csak találok valamit."  – gondoltam magamban, és tovább keresgéltem.

Épp egy butik kirakatát néztem, mikor meghallottam "énekelni" valakit. Elég borzalmas hangja volt és egyre közelebbről hallottam, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Néztem tovább a kirakatot majd feltűnt a tükröződésben, hogy "valaki" éppen engem bámul tátott szájjal. Nem nagyzolok, szó szerint tátott szájjal. Nem akartam megfordulni és még kínosabb helyzetbe hozni, ezért csak úgy tettem, mintha még mindig a kirakatot nézném.

Elindult felém. Látszott rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin. Mikor megállt mögöttem, gondoltam, most már megfordulhatok és így is tettem.

Beszélgettünk, hallottam, hogy nem angol, mert volt egy kis akcentusa. Szeretem, ha valakinek van akcentusa. Olyan aranyosan tudnak beszélni. El is mosolyodtam rajta.

Nagyot néztem, mikor a White Eskimo-t említette meg a One Direction helyett, de gondoltam felesleges lenne most ezen lovagolni, így ráhagytam. De azért jól esett. Mármint az, hogy nem tűnt olyan nagyon nagy rajongónak. Láttam rajta, hogy boldog, de nem vitte túlzásba, kivéve az elején. De gondolom, ez azért másokkal is megtörténhet és legalább nem esett nekem egyből. Hmm...biztos nehéz magát türtőztetnie, de sikerült neki. Kaptam én is és a fiúk és egy-egy karkötőt. Meglepődtem, mikor láttam, hogy nem csak saját magára gondolt, hanem az összes magyar Directioner-re. Ez egy igazán szép gesztus volt tőle.

De még mielőtt megkaptam volna a karláncokat - és mivel a hangja olyan volt, mint aki énekelt – muszáj voltam megkérdezni, hogy milyen dalt énekelt. A válasz az volt, hogy csak egy magyar zene. Mivel tényleg nem értettem a szöveget, megkértem, hogy majd mutassa meg nekem angolul is.

Csináltam pár fényképet vele is és a közben megérkező barátnőjével is, sőt hármas kép is született. Nagyon aranyos lányoknak tűntek, és az éneklős lánynak – mint utólag kiderült Juccynak - gyönyörű szép zöld szeme volt, de alig párszor nézett rám vele. Biztos zavarban volt, amit mondjuk meg is értek. Azért, mégis csak Harry Styles-el beszél. Nem beképzeltségből, de tudom, milyen hatással tudok a lányokra lenni. Mivel sietnem kellett a stúdióba, elköszöntem tőlük és már mentem is.

Egész úton a karkötőt néztem, és csak erről jutott újra eszembe, hogy nem vettem Josh-nak semmit. Basszus, ki fog nyírni! Na jó, nem, majd megkérek valakit, hogy gyorsan szerezzem be valami kis apróságot, vagy odaadom neki a most kapott karkötőmet azt mondván, hogy neki küldte az egyik rajongó. Igen, így lesz!

Ezzel az elhatározással álltam Josh elé, de még így is égett pofámról a bőr, hisz' mindenki egy nagyobbacska dobozzal vagy ajándékszatyorral állt, nálam pedig egy csomagolatlan karkötő, amit nem is én csináltam, hanem valaki más, és én ezt akarom odaadni neki?! Hát nem! Ezt nekem csinálták, ez az enyém. Ráadásul, ha oda is adnám, akkor is az lenne, hogy én nem adtam semmit és ez igaz is, hiszen nem én vagyok az a "rajongó", aki küldte neki, szóval csak lesütött szemmel elé ballagtam.

-Khm... - köhintettem egyet – nem tudtam neked venni semmit. Sajnálom! Ígérem, bepótoljuk! – szabadkoztam és a kezemmel igen intenzíven hadonásztam, ezzel is azt akartam kifejezni, mennyire sajnálom.

-Ugyan – tette a kezét a vállamra – Semmi baj, majd fizetsz egy vagy két vagy akár több kört lent a bárban. – kacsintott egyet majd a többiek felé fordult és a többiek is felé.

Én is közéjük álltam és kíváncsian vártam, kitől, mit kap. Először Niall lépett közelebb hozzá. Az ő kezében egy hatalmas doboz volt.

-Hát haver, tessék! Boldog szülinapot! – tette le elé azt az óriási dobozt vigyorogva, majd átölelték egymást megveregetve egymás hátát.

Következett Liam. Nála egy kisebb szatyorka volt, és ha jól láttam, egy bor volt benne.

-Hát, khm... - köszörülte meg a torkát. – Remélem, egészségedre válik majd! Boldog születésnapot! – ölelték meg egymást ők is.

Következett Louis. Szokásához híven óriási vigyor terült szét az arcán, és szinte odaszökdelt Josh-hoz.

-Én ezt a kis apróságot készítettem el neked. Boldog szülinapot, haver! – és átadta a közepes méretű dobozkáját, amit Josh rárakott Niall dobozára.

Közelebb lépett hozzá Zayn és a kezében egy kisebb doboz volt.

-Boldog szülinapot! – mondta és megölelték egymást.

Most Josh készült a "beszédéhez".

-Khm... - köszörült a torkán – Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a felköszöntést és az ajándékokat is. – majd nagy kíváncsisággal kezdte felbontani egyesével.

Mivel a Zayné volt legközelebb a kezéhez azzal kezdte. Leszedte róla a masnit és felemelte a kis dobozka tetejét. Egy csodálatos karóra volt benne. Ezt még én is elfogadnám. Komolyan, látni kellett volna Josh arcát.

Majd jött a következő, ami Louis doboza volt. Kibontva mindenki röhögni kezdett. Egy tál volt benne tele répával. Mindenki röhögött kivéve Louist.

-Most mi van? Én örülnék egy ilyen ajándéknak. – durcázott be, de a végén már ő is nevetett a saját hülyeségén.

Mire mindenki kiröhögte magát, Josh áttért a következő és egyben utolsó ajándékára is, amit Nialler adott neki. Kinyitotta és megint mindenki nevetett. Egy hatalmas plüssmackó rejtőzött a dobozban. És Niall-nek még volt egy kis hozzáfűzni valója.

-Csak azért kapsz ekkorát, hogy ha hiányoznék neked, magadhoz tudd ölelni! – és rákacsintott.

Ezután megérkezett Paul is, és nekiláttunk a munkának. Felvettünk egy számot a következő albumunkhoz, ami már a 3. lesz. Estefelé végeztünk és a beígért néhány kör miatt lementünk a bárba. Nagyon jó hangulatban telt az este, egy kicsit mindenki becsiccsentett, ami azt illeti én és Zayn túlságosan is. Arra még emlékszem, hogy megszólítok valakit és meghívom egy koktélra és onnantól kezdve semmi nem rémlik.

Reggel, mikor felkeltem, otthon voltam és rettenetesen fájt a fejem. Lementem, bevettem egy fájdalomcsillapítót és magamhoz vettem egy kis táplálékot is. Ez a napunk a semmittevéssel telt el. És közben elég sűrűn gondoltam a tegnapi lányra, az éneklősre. Gondoltam, írok neki. Nem tudom, hogy ez normális-e, de valamiért, ha unatkozom folyton a karkötőmet – amit tőle kaptam – babrálom. És olyan izgatottsággal néztem meg a válaszát a levelemre, hogy az valami hihetetlen.

Így teltek a napjaim. Majdnem napi szinten beszéltem Juccyval, és megcsinált egy fogadást Louis-al, ami elvesztett. Annyira szimpatikus ez a lány. Nem mondom, hogy szeretem, azt sem hogy tetszik, egyszerűen csak megfogott benne valami. És szeretek vele beszélni. Ennyi. Úgy érzem ez egy jó kis barátság kezdete. És a fiúk is szeretik, kivéve Zaynt. Ő még kicsit "tart" tőle. Szerinte csak azért beszél velünk, mert mi vagyunk a One Direction.

Szerintem nagyon félreismerte. Nem is követte vissza és nem is írt neki. Rajta kívül minden fiú felvette vele a kapcsolatot és ahogy látom, ki is jönnek. Remélem, fogom még látni őt és az őrült barátnőit.