Elkezdtem beszélni a kamerába és csak akkor jutott eszembe, hogy nem magyarul kéne. Megismételtem angolul, bár a kiejtésem borzalmas volt. Esküszöm, ha ezt a videót meglátják, halálra nevetik magukat, már az elején.

-Sziasztok! Szia Louis! Remélem ezzel a feladattal le tudlak majd verni, és győzhetek! - majd "dobtam" egy puszit a kamerába és nekiláttam a feladatomnak.

Megfogtam Fülest és vele együtt bemásztam a kosárba. Közben Niki megkérte Szimit, hogy szépen lassan tolja a kosarat. Felálltam és úgy, mintha egy színpadon lennék, elkezdtem beszélni.

-Üdvözlök mindenkit! Remélem, mindenkinek tetszeni fog a következő kis spontán show! Tapsolni is lehet. És akkor kezdődjön! Első szám, amit énekelni szeretnék az a 'Nevem SP' SP-től. Igaz, ezt az én drága barátnőm tudja jól előadni, de remélem így is tetszeni fog. – közben odaértünk a pékség részhez, kivettem egy kiflit és mintha mikrofont fognék elkezdtem énekelni.

"Tudom, te más vagy, nem az átlag
De én nem látlak másnak, hiába vártad
Ez nem egy pálya
Nem is az a hely, nem is az a sor
Amiben én állok, amire azt mondom jó (...)"

"Sajnos" nem tudtam végig a szövegét, ezért még a refrént ismételtem meg párszor majd abbahagytam.

-Köszönöm. – meghajoltam párszor, de senki sem tapsolt. Mindenki nagyon hülye fejjel nézett rám, és már kicsit zavart, de nem adhattam fel. – És most jöjjön egy másik "nagyszerű" szám, az én személyes kedvencem MM-től a 'Sunshine Beach Forever'! – megkocogtattam a "mikrofonom", hogy működik-e, próbáltam minél viccesebbre venni a formát és elrejteni, mennyire izgulok és félek. Ahogy láttam ez sikerült is. Már pár ember nevetett rajtam, ami egy jó jel volt. 

"Küldj egy MMS-t, az olyan MM-es
Fotózd a nyarat vagy egy formás feneket
Megdöntünk mi minden rekordot
Lejátszunk a csajokon minden akkordot.

Nem leszek búvár, akit a bú vár
Ha bánod, hogy valamit nagyon elszúrtál
Azt csinálunk, amit csak akarunk
Egyedül szabadon őszig maradunk (...)"

Mire végig énekeltem, már vagy 10-en követtek minket, mert ugye Szimi közben tolt a kosárral, hogy mindenki halhasson. Hát sajnálok mindenkit, aki hallotta...remélem, nem okoztam senkinek sem halláskárosodást. Meghajoltam párszor ez után is, és már volt aki tapsolt. Komolyan, kezdtem élvezni!

-És akkor jöjjön a harmadik és egyben az utolsó dal is a 'Captain törp'!

Éppen a sokadik refrénnél jártam, mikor megláttam, hogy Niki valami mást is vesz rajtam kívül. Odanéztem és egy biztonsági őr sétált felénk.

Niki felváltva vett engem és az őrt. "A fenébe is, tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége!" – gondoltam magamban, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és halkabban odasúgtam Sziminek, hogy menjen a ruhás részleghez, ott el tudunk bújni.

Szimi vette az adást és egyből elindult abba az irányba. Niki még mindig kamerázott. Elértünk a ruhákhoz, gyorsan kipattantam a kosárból Fülessel együtt és mindegyikünk fogott magának egy ruhát, amivel bementünk egy próbafülkébe. Szerencsére a zárható ajtós szabad volt, így abba be tudtunk menni mind a hárman. Egy baj volt: nem tudtuk mikor mehetünk ki. 
Már vagy egy negyed órája dekkoltunk az öltözőben, mikor Niki megszólalt.

-Hát, ha ezzel nem nyerünk semmivel sem. – és elkezdett röhögni.

-Ezt nem hiszem el! Te még ezen tudsz nevetni? – kérdezte Szimi kicsit ingerülten.

-Most miért? Ez mekkora állatság már!! – röhögött tovább.

-Nyugodjatok le mind a ketten. Sziminek igaza van. Mit csináltál volna, ha bevisznek? Mivel magyaráztad volna ki otthon? Viszont abban meg Nikinek van igaza, hogy ha ezzel nem nyerhetünk, akkor semmivel. – mondtam ki azt, amit gondoltam. Mindketten csak hallgattak. Bátorságot vettem magamon és kinyitottam az ajtót, de csak résnyire. Biztonságit nem láttam, viszont egy kedves arcú nő bámult vissza rám.

-Segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen.

-Őőő...csak a barátomat....néztem meg...hogy megvárt-e. – makogtam össze-vissza azt, ami leghamarabb az eszembe jutott. És mentem volna ki, de eszembe jutott, hogy ha én kimegyek, akkor Nikiék nem tudnak majd feltűnés nélkül. Ezért gyorsan visszadugtam a fejem és elvettem mindhárom ruhadarabot, közben mondtam, hogy elterelem a nő figyelmét és a bejáratnál találkozunk. Bólintottak egyet.

Kimentem az öltözőből ügyelve, arra, hogy ne láthasson be.

-Viszont ezek a ruhadarabok nem lettek valami jók. És tanácstalan vagyok.

-Rendben, kérem kövessen! – mosolygott rám és elindult. Én követtem és hátranéztem, Niki fejét láttam meg az ajtóban. Biccentettem egyet majd mindketten kimentek. A nő még mutogatott nekem pár ruhát, de finoman leráztam azzal az indokkal, hogy a barátomnál van a pénzem és így nem is tudnám megvenni őket.

Amint a nő látóterén kívül értem, elkezdtem a kijárat felé venni az irányt. Már majdnem kint voltam, mikor valaki hátulról megfogta a vállam. Lassan fordultam meg, mert nem tudtam, kire számíthatok...