Nem értettem ezt a helyzetet. Niki miért reagált így? És Adam miért szívta fel magát ennyire? Szerintem mindketten túlreagálják. Mondjuk pont én beszélek, aki mindig mindent elront és túldramatizálja még a legkisebb dolgot is.

-Én...én nem így akartam kifejezni magam. Nekem ez sokat jelentett, mégiscsak az első csókom volt. Ráadásul nekem bejön Adam. Nem is kicsit. – sütötte le a szemét és piszkálgatta ujjait.

-Tudom én. Ismerlek már. – mosolyogtam biztatóan és közelebb mentem, majd megöleltem – Beszéljek Adammel? – kérdeztem a hajába suttogva.

-Megtennéd? – távolodott el tőlem és nézett rám.

-Mintha nem tudnád. Hát persze! - vigyorogtam és ismét magamhoz húztam – De ha egy könnycseppet is elmorzsolsz miatta én kinyuvasztalak.

-Rendben.

-Menjünk be szerintem. – mondtam és közben már húztam magam után – Hosszú lesz a holnapi nap.

-A mai.

-Mi?! - kerekedtek ki a szemeim.

-A mai. Már elmúlt éjfél.

-A francba! Hogy fogunk felkelni? – kérdeztem és ahogy tudtunk, szaladtunk fel az emeletre.

Halkan nyitottunk be a szobába. Szimi már aludt és nem szerettük volna felkelteni. Legalább ő legyen a toppon holnap, vagyis ma.

Gyorsan bebújtunk az ágyba és próbáltunk aludni.

Engem hamar elnyomott az álom, reggel pedig Szimi ébresztgetésére keltem.

-Ébresztő! – mondta az "ő"-t elnyújtva.

-Ajj...hulla vagyok. Aludni akarok. – mondtam nyűgösen, de tudtam hogy nem maradhatok itthon. És nem is akartam volna. – Mennyi időm van elkészülni? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.

-Őőő...olyan 20 perc. – mondta tök lazán.

-Hogy mi?!! – a szemem azonnal kipattant.

Gyorsan beraktam a kontaktlencsém. Láttam, már rajtam kívül mindenki kész volt. Na akkor húzzunk bele!

Gyorsan előkotortam egy hordható cuccot. Elég szép időnk volt, ezért valami könnyedebb összeállítást választottam.

Próbáltam a hajammal kezdeni valamit, majd megkértem Szimit, hogy fonjon bele nekem egy tincset.
Miután mindennel végeztem - megjegyzem, magamhoz képest gyorsan - lementünk reggelizni. Már vártak minket és Adam is ott volt. Niki és közte elég feszült volt a hangulat, amit mondjuk meg is értek. Evés közben odasúgtam Adamnek, hogy majd beszélnünk kell, mire ő csak bólintott.

Megint bevittek minket a megbeszélt helyre. A mai nap egy Harry Potter nap volt. Megnéztük Kings Cross, ahol a kilenc és háromnegyedik vágányról indul a híres Roxfort Express, a New Scotland Yard épületét, itt található a filmbeli telefonfülke, majd elmentünk még a Grimmauld Place 12 számhoz, ahol Sirius Black (Harry keresztapja) lakott. Ezzel elment a délelőttünk.

Délutánra két program közül választhattunk. Az egyik a Warner Bross Stúdió, a másik pedig a Madame Tussauds Panoptikum. Mi a Panoptikumot választottuk, így a csoport ezen felével tartottunk. Hihetetlenül jó volt. Minden olyan élethű. Rengeteget nevettünk Nikivel és Szimivel és úgy láttam, mintha Nikinek eszébe se jutott volna Adam.

Mire értünk jöttek, hulla fáradtak voltunk. Főleg én és Niki, mivel mi nem aludtunk annyit, mint Szimi.
Hazaértünk és én elmentem zuhanyozni, addig a többiek ettek. Majd cseréltünk. Szimi elment zuhanyozni, addig én ettem Niki pedig szórakoztatott. Majdnem megfúltam a kajától, annyit nevettetett. Mire Szimi végzett én is befejeztem az evést. Niki elment zuhanyozni, addig én beszéltem Adammel.

Kopogtam az ajtaján, és hallottam egy "Gyere be!"-t. Lassan benyitottam.

-Szia. Beszélhetünk? Ráérsz most? - kérdeztem az ajtóban megállva.

-Igen, persze. Gyere! – és megütögette maga mellett az ágyat, hogy üljek le. Arrébb rakta a laptopját és teljes testével felém fordult.

-Szóval..- kezdtem bele, de még nem szedtem össze teljesen a gondolataimat - Mi volt az a tegnapi?

-Valahogy éreztem, hogy ez lesz a téma. – nevetett zavarában és megvakarta a tarkóját – Nekem az nem csak egy csók volt, ahogy Ő mondaná. Nem szoktam első megismerésre így viselkedni akárkivel.

-Értem. Tehát jelentett számodra is valamit?

-Csak számomra jelentett. – hajtotta le a fejét és vált komorrá.

-Dehogyis! Ez butaság. Hidd el, Nikinek is sokat jelentett. Neki ez volt az első csókja, ráadásul látszik rajta, mennyire odavan érted. – mondtam és viccesen oldalba böktem, csak hogy hagyja abba a szomorkodást.

-Komolyan így gondolod?

-Ismerem, mint a rossz pénzt. Hihetsz nekem. Csak ne kapd fel túl sűrűn a vizet. – kacsintottam rá és kifelé vettem az irányt.

-Várj! – szólt utánam. Én megálltam az ajtóban és visszafordultam – Köszönöm! Megint. – mosolyogva bólintottam és kimentem.

Úgy érzem Adamben egy nagyon jó barátra leltem. Annyira megértő, kedves vicces és pont annyira érzékeny, mint amennyire kell. És ahhoz képest, amiken ő keresztül ment, boldog személyiség.

Visszamentem a mi szobánkba. Szimi épp telefonált, ezért nem zavartam. Niki még mindig zuhanyozott.

Mivel nem tudtam mást tenni, felléptem Twitterre. És az állam megint csak a földet verdeste...