- Végre elkészült! A legnagyobb találmányom! - büszkélkedett a harminckilenc éves Gru a földalatti nagyteremben összegyűlt minyonjainak.

Maga a szerkezet, amit összedobott, kívülről nézve nem volt akkora durranás. Mindössze egy lift, mindenféle kapcsolóval felszerelve. De itt jött a csavar: A használata, amire jó.

- Ezzel a teleportáló lifttel - folytatta Gru. - Képesek leszünk elhagyni ismert Földünket, és elutazni másokba! Képzeljétek csak el! Ennek a segítségével többszörösen meghódíthatjuk a Földet anélkül, hogy ebben a világban akár még a lábunkat is ki kelljen tenni ebből a szobából! Úgy hívom, hogy... A fekete lyuk liftbe zárva!

A lelkesítő beszéd, és a találmány ecsetelésének hangulata igen feldobta a minyonokat. Ha eddig akármelyikük is kételkedett gazdájuk alkalmasságában, annak félelmei elillantak. Gru valami olyasmit hozott létre, ami szinte ellent mond a fizika törvényeinek. A világ változóban volt. Egyre fejlődött. Gru ezt kihasználva próbált az élre törni, és sikerült, gondolták a minyonok. Büszkeséget éreztek. Elsősorban Gru iránt, amiért ekkora zseni volt. És magukra. A lehető legjobb gazdát fogták ki Kevin, Bob és Stuart kitüntetésén még anno Angliában.

- ... Lényegében bármilyen, még akár fikciós világok is szóba jöhetnek! Hová utazzunk el először?

Mindenki mást kiabált be. Iszonyatos hangzavar keletkezett, ezért Gru, így határozott, most ő dönt.

- Na, jó, ki akar Harry Potter világába elmenni? Varázsolni és seprűn utazni? - kérdezte lelkesen Gru.

A teremben olyan csönd lett, hogy a légy zúgását is lehetett hallani. Pár másodperc után az egyikük felkiáltott.

- Labada lame! Coopee go Banana Briko nola!

- BANANA BRIKO! BANANA BRIKO! - szállt be a többi minyon is.

Gru-nak Doktor Senkiházi segítséget kellett kérnie, hogy lecsendesítse a követelőző tömeget.

- Oké, először is, nem ismerek semmi olyat, hogy Banán ország, másodszor, a varázs világ nem „béna", harmadszor, ez még csak egy bétateszt. Nem biztos, hogy sikerül.

A lelkesedésük egyből elmúlt.

- Próbálkozzunk akkor Potterrel - sóhajtott Gru. - Lássuk csak... Mágia szint 100/90, civilizáció 100/96...

Még néhány ilyen hasonló beállítás után a masina végre készen állt.

- Nama to tuxave en pata alone?? - kérdezte Kevin.

- Nem, nem megyek egyedül. Dave, Tim és te velem jöttök.

A három kísérőnek jelölt minyonnak kezdett visszatérni a kedvük. Gyorsan felszaladtak Gru mellé az emelvényre, és büszkén mellé álltak. A maradék 10.397-nak nem változott a hozzáállása.

- Kezdődjön is a teszt! Mire visszajövünk... Már lehet, hogy világok ura leszek!

- Quok pik! Quok pik! Quok pik! - kezdték biztatni urukat a teszt indítására.

Gru egy távirányítót vett a kezébe. Azon is rengeteg gomb volt, viszont egy nagyon szembetűnőnek lett kialakítva. Piros színű. És elég nagy volt. Ezt a gombot nyomta meg Gru.

A kapu azonnal működésbe lépett. A lift ajtaja kinyílt, mindenki láthatta a benne keletkező fekete lyukat.

Pár másodperc elteltével viszont Gru kezdte úgy érezni, valami nagyon nincs rendben. A szerkezet repedezett, és fura hangokat adott ki. Úgy döntött, inkább lefújja az egészet.

- MINYONOK! VÉSZHELYZETI PROTOKOLL! MINDENKI HAGYJA EL A TERMET! - ordította túl a portál hangját Gru, majd a mellette álló három kis sárga segítőjét felkapta, és az ajtó felé szaladt. A többi minyon is így tett. De nem értek el odáig.

A portál felrobbant. A féreg lyuk már a terem magasságának felét elérte, és tovább növekedett. Amit csak tudott, beszippantott. Leginkább a minyonok kerültek beszívásra. Esélyük sem volt a menekülésre. Már csak három maradt. Kevin, Tim és Dave csak azért menekültek meg eddig, mert Gru magával együtt mentette őket. De az ő ereje is véges volt.

- Ne! - a portál növekvő ereje a maradék három minyont is kitépte Gru kezéből, majd bezárult. A teremben a robbanáskor 10.401-en tartózkodtak. Mindössze másodpercek alatt egy a szám egyre csökkent. - A minyonjaim... Nem...

Gru térdre rogyott. Kevesebb, mint egy perc alatt több dolgot is elveszített, ami fontos volt neki. A találmányját, de ez már megszokott volt. A nagyterem egy részét. És az összes kis csaltlósát, akikre már szinte családként tekintett.

(Time skip brought to you by 𓁹‿𓁹)

A minyonok zavarodottan tápászkodtak fel. Egy erdő közepén voltak. Nem tudták biztosra, hogyan kerültek ide. Az utolsó, amire emlékeztek, az az volt, hogy a féreg lyuk lift felrobban.

Kevin, aki az elmúlt évtizedekben megőrizte kreativitását, vezető szellemét és talpraesettségét, már intézkedett is, hogy a társai gondolatait kitisztítsa. Megmondta, mit tegyenek.

- Bebada tokas! Forma our nebeth, yee go, oscub ba nodzas! Asa seegem polo plumaki, po da me! Pem mo da linda bok da Gru!

Úgy tettek, ahogy mondta. Két perc múlva megalakult az általa kért öt csoport Stuart, Tim, Dave, Bob és Michael vezetésével, akik ellentétes irányokba indulva mentek felfedezni az erdőt.

Kevin úgy döntött, hogy ő nem csatlakozik senkihez. Inkább maradt, és várta a fejleményeket.

Gyorsan megéhezett a várakozás alatt.
Kisebb kutakodás után az egyik zsebéből előkerült egy banán.

- Banana, mi ern, be wax - dúdolta halkan a Pálinka dal zenéjére, banánnal helyettesítve a pálinkát.

Miután meghámozta a gyümölcsöt, a héját nemes egyszerűséggel a háta mögé hajította. Az viszont nem olyan hang kíséretében landolt, amilyennel kellett volna. A héj nagyot csattant, amit halk nyögés követett.

- Gru?? Tis pak you?? - kérdezte Kevin, reménykedve, hátha gazdájuk fekszik a bokor mögött, ahová a banánhéj esett.

Óvatosan megközelítette a növényt. Mögé nézve viszont nem azt találta, akit keresett.

Egy, Gru-nál jóval fiatalabbnak kinéző férfi feküdt a földön. A banán héja félig szépen ívelt arcának bal oldalán, félig a talajon hevert. Az idegennek dús, hosszú, fekete haja volt, viszont a feje tetején lévő egy-két vörös folt arra utalt, hogy vérzik. Légzése egyenletesnek tűnt, tehát még élt. Bőre igen sápadt volt. Furcsa ruházatot viselt. Leginkább egy ókori, maximum középkori bőr páncélra hasonlított. Zöldre, aranyra és feketére lett festve. Kezében egy tőrt, és egy aranyszínű jogart tartott. Utóbbiban a kő kéken ragyogott.

Kevin izgatott lett. Ez az ember számára elvetemültnek, gonosznak tűnt. Talán a szolgálói lehetnének, amíg kitalálják, hogyan jutnak vissza Gru-hoz.

- PAJTIK! Po aca! Ars! - kiabálta, reménykedve, hogy valaki meghallja, és visszajönnek.

Szerencséjére, még mindenki hallótávolságon belül volt. Jöttek is, mint valami tehéncsorda.

A fiatal férfi felriadt a nagy kiabálásra. Zavartan nyitotta ki kékes zöld szemeit. Ami fogadta, kaotikus volt. Egy sárga izé állt a lábánál, és nézte, ahogyan még több hozzá hasonló feléjük fut.

A zavarodott férfi azt tette, amit mindenki más is a helyében: Felordított félelmében.