Elterelésnek jó lesz

  Nagyot sóhajtva ült neki a jelentések elemzésének, hogy összeszedje a katyvaszból a kézzel fogható adatokat.

A rendőrség bűncselekmények feldolgozásával foglalkozó elemzői hajlamosak voltak minden apró jelentéktelen részletet felfújni, mintha legalábbis az ügy megoldásának kulcsa lett volna az elejtett hajtű vagy a sarokvas az ajtó mögött. Ez pedig mérhetetlenül bosszantó volt, főleg a jelentéktelenül egyszerű és unalmas ügyek elnagyolása esetén.

Az első ügyet is hasonló volt.

Szinte szánalmasan egyszerű, ha szabad így fogalmazni. Pénzes mese, tele nagyravágyó gazdag figurákkal, akik ugyan kevés ésszel rendelkeztek, de éppen elég veszélyes kapcsolattal ahhoz , hogy komoly fejfájást okozhassanak, így amikor végre megírta a jelentést az ügy lezárásával kapcsolatban, próbált minél több körülményes adatot kihagyni, nehogy a fejesek ezek után nekiessenek.

Az adatok között meglepően sok hasznos információra lelt. Tipikus Rómeó és Júlia sztori volt az egész. A gazdag apa lánya beleszeretett egy ellenséges, kicsit kevesebb vagyonnal rendelkező, rivalizáló család sarjába, amit az apa nem nézett jó szemmel.

A pár egy szórakozóhelyről tartott hazafelé, amikor szerencsétlen baleset áldozatai lettek, testük a felismerhetetlenségig tönkrement és a mentősök már meg sem próbálták újraéleszteni a hosszú órák óta élettelen áldozatokat. Egyedül a sofőr élte túl az ütközést, akit az apa saját kezűleg végzett ki lánya halála miatt. Így meg volt a három hulla. A negyedik pedig az erre a látványra megérkező szobalány volt, aki mint szemtanú, sajnos nem maradhatott az élők között.

Alapvetően eltussolni való ügy, egyszerű és alapos, így alig érteni, hogyan került mind a négy hulla a Rezervátum elé, hullamerevségből felengedett, vérrel teli, valószínűleg élő testtel.

Felix első dolga természetesen a hullaház meglátogatása volt. Bőrkabátját magára kapva vágott neki az útnak. Mire kilépett az épületből, a nap már jócskán megindult felfelé az égen, a felhők azonban nem kívántak felszívódni. Felix a hullákon és a róluk készült szörnyű fényképeken rágódva sietett végig az utcákon, megpróbálva kizárni az embereket.

Nem voltak furák. Tisztán érezte rajtuk. Nem tudta, miért ilyen biztos benne, de érezte, hogy nem azok. És nem vágyott olyanok társaságára, akiket nem képes megérteni.

A hullaház kint állt a város szélén. Homályos tekintettel bámulta a szürke ég alatt pöffeszkedő rozoga épületet. Nem volt kedve bemenni, nem volt kedve az egész nyomozáshoz, mégis előrébb lépett, besétált a kovácsoltvas kapun, és rendőri jelvényét felmutatva várta az útbaigazítást és a halottkém jelentését.

Persze ebből csak az előbbit kapta meg, azt is vonakodva. Az ottani dolgozó elmagyarázta, hol találja a hullákat, majd magára hagyta a nyomozót, egyedül a rengeteg eldobozolt halottal. Felix megkereste a hatalmas rendszerben a neveket, habár sejtette, hogy nem az várja majd, amit a rendőri jelentések alapján találnia kellene.

Egyáltalán nem lepődött meg, amikor a megnevezett hűtőkamrákat kirántva a szúrásoktól eltekintve viszonylag ép testű, szinte sértetlen arcú alakokat talált. A rendőrségi nyilvántartásban még indulás előtt utánakeresett a két arcnak, amikhez elvileg az autóbalesetben megégettek neve tartozott, így az is hamar kiderült, hogy a két ember életében egyáltalán nem ezeket a neveket viselte. Innen már nem volt túlságosan nehéz kinyomozni. A "megégett" pár valójában elmenekült a helyszínről - ezt egy véletlenül le nem törölt kamerafelvételről tudta meg, amikor visszatért a rendőrségre. Helyükre két, tűzben felismerhetetlenné roncsolódott testet pakoltak. A mentősök elszállították őket, a túlélő sofőr pedig visszatért az apához, aki eredetileg lefizette őt, hogy ölje meg a párt- ez már egy, a férfinek dolgozó szemfüles biztonsági őr vallomásának része volt.

Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a sofőr valószínűleg inkább állt a pár oldalán, mint az apáén, így miután megkapta a megbízást, azonnal beavatta a két fiatalt. Együtt eszelhették ki a tervet, miszerint amíg az ügy rendeződik és mindenki halottnak hiszi őket, addig meghúzzák magukat a hullaházban, a sofőr pedig, amint lejelentette a sikeres küldetést csatlakozik hozzájuk és együtt elhagyják a várost.

Az apa persze hamar átlátott a dolgokon - nyilvánvalóan, ezért egy bérgyilkossal megölette az életben maradtakat. A szobalány, aki valójában a halottkém volt, szintén meghalt. Ő puszta véletlenségből keveredett bele az ügybe, rosszkor volt rossz helyen így őt is áldozatnak nézték. A rezervátum előtti lezárt területen folytatott vizsgálat után Felix arra jutott, hogy a 'hullákat' autóval szállíthatták a helyszínre, és hogy ezt az ügyet bárki meg tudta volna oldani.

Összesen majdnem egy napig dolgozott az ügyön, ebbe beleszámolta a hullaházba tett látogatását, a terepszemlét és a rendőrségi adatok lekérését is - az informatikus kollégának nem akaródzott utánanézni a hulláknak. Bőven elmúlt éjfél, mire megírta a jelentést és leadta azt a mogorva, feldolgozói osztályon lakó portásnak.

Egy kancsó kávéval a kezében telepedett vissza a bunkerébe, hogy nekifoghasson a következő ügynek. Fáradt volt az egész napos rohangálástól, és úgy érezte, nem árt pár perc pihenés, így szinte belefejelt a jókora papírkupacba, ami az asztalán ácsingózott figyelemért esedezve. Nagyot koppant a homloka, szinte azonnal elsötétült előtte a világ.