Love.Lisa.: Hiányzol.

xxJen: Nekem is, de körülbelül öt másodpercre indultál el haza.

Love.Lisa.: Nélküled minden perc fájdalmas.

xxJen: Ez egész aranyos volt.

Live.Lisa.: Én tényleg nem akartam haza menni.

xxJen: Én mondtam hogy ne menj.

Love.Lisa.: Tudom, de el kell mesélnem Jisoonak hogy hányszor haltam meg majdnem a csókjaidtól.

xxJen: Erről jut eszembe... Öhm, ti ketten ezelőtt együtt voltatok?

Love.Lisa.: Én is Jisoo? Hahaha, nagyon vicces vagy babám. Jisoo olyan mintha a nővérem lenne.

xxJen: Rendben.

Love.Lisa.: Awww, féltékeny vagy? Ez nagyon aranyos.

xxJen: Akartam mondani hogy gyere vissza hozzám, de már mindegy. A lány néggyel mellettem úgy is kérdezte hogy nincs-e kedvem valahova elmenni vele.

Lisa gondolkodás nélkül megfordult, és vissza fel száguldott a lépcsőkön, és kopogni kezdett Jennie ajtaján. Mikor az ajtó kinyílt, Lisa lejjebb hajolt, és rátapasztotta ajkait az alacsonyabbik lányéra. A két egybeforrt testnek, kissé ügyetlenül, de sikerült bezárniuk maguk mögött az ajtót, majd valahogyan oda találtak a kanapéhoz. A lágy eséstől Lisa került alulra, s' meglepődött, mikor egy térdét érzett az alsó, déli testrészén.

A hátát ítélve nagyot nyögött Lisa, mikor meglátta a zavarba jött lányt. A vörös hajú elnevette magát, majd egy újabb apró csókba húzta Jenniet, mosolyogva.
- Ez még csak az első randink, nem gondoltam volna hogy ilyen messzire megyünk. - cukkolta Jenniet.
- Yah! Véletlen történt! - mondta Jennie. Vigyorogva, Lisa magához húzta Jenniet hogy megpihenjen, kis puszikat nyomva a homlokára.
- Miért jöttél vissza? - kérdezte halkan Jennie, félve, hogy megtöri a csöndet.
- Mert az enyém vagy. - válaszolt szimplán Lisa. Nem ez volt a legésszerűbb válasz, de mégis hatalmas mosolyt csalt Jennie arcára. Mindketten megfordultak, hogy egymással szembe nézzenek. Jennie mosolyogva tanulmányozni kezdte Lisa összes részét. Hogy a szeme mindig ragyogott, vagy ahogyan a felső ajka néha megrándult. És be kellett ismernie magának, hogy a frufruját is imádja. Egyszerűen annyira jól állt neki, és amikor elsöpörte őket szemei elől, az annyira... varázslatos volt. Jennie belül öklendezni kezdett a saját szavain, lassan kezdte elfogadni a tényt, hogy az előtte álló lány mekkora befolyással van az életére.
- Szeretnéd... - kezdett bele Jennie.
- Igen. - válaszolt hezitálás nélkül Lisa.
- Még be sem fejeztem a mondatot! - nevette el magát Jennie.
- Nem baj.
- Hadd fejezzem be! Szeretnéd velem tölteni ezt a csodálatos éjszakát? - Lisa bólintott egy aprót, majd közelebb húzta magához a lányt.