A mai nap folyamán egy tragikus egyben romantikus történetet hoztam el nektek, amit az egyik este folyamán álmodtam. :)

Egy boldog nyári fényes napon, útnak eredtem a békámmal körbenézni a 41-es busszal. Amint kényelmesen helyet foglaltam a szokásos helyemen, egy hot boi lépett a fedélzetre. A tekintetét elkerülve, próbáltam kibogozni a fülesem, mert egyértelmű, hogy most gabalyodik össze. Már vagy 1 perce szenvedek, amikor kuncogásra leszek figyelmes. Egy mély levegőt véve próbáltam megőrizni a nyugalmam, ám hirtelen leültek mellém.

Na vajon ki volt az?
HMhmhm??

hÁT NYÍLVÁN A HOT BABY-

Elvette a fülesem, aztán egy mozdulattal visszaállította a normális változatába. Nyújtanám a kezem, hogy heloka köszi meg minden de a füles az enyém és hát na pls add vissza, de ő ezt tökre nyugodtan ignorálta. Ekkor idegbajt kapva csapkodtam a vállát meg a kezét, hogy oKÉ VÁGOM ÉN, HOGY HELYES VAGY ÉS MINDENT MEGTEHETSZ DE AZÉRT VAN EGY HATÁR.

A komoly harciaskodásom közben arra lettem figyelmes, hogy elindított valami asmr nyugtató muzsikát. Minden utas egyszerre vágott ilyen fejet, hogy :0. Aztán mosolyogva hallgatták.

Nem sokkal kesőbb besokalva leszálltam, hogy megbeszéljem a békámmal eme csodálatos utazás eseményeit.

De a hot boi nem így gondolta. Ő úgy volt vele, hogy követ meg minden.

Mivel kedves ember vagyok ezért hajlandó voltam vele beszélgetni.

Mikor a házunk elé értünk, egy elég szomorkás pillanat következett be ...

Az elköszönés:(

- Na értem akkor há- AaaaaaaAA te foltos vagy!?

- Mi te most elítész azért mert foltos vagyok, de amúgy nem, mégis miről beszélsz halo??

- Úristen..

- ???

- Egy démon vagy:0

Én meg nézek rá még mindig wtf fejjel.
Mit sem sejtve elindultam VOLNA haza, amikor hirtelen feltpztunk valami felhőre. (??)

Ekkor megjelent valami boss a szokásos dumájával, hogy hAhaha enyém lesz a világ.

Szóval elkezdtünk harcolni, megmenteni az univerzumot. Használtunk ilyen nyilakat meg durva fegyvereket is amikre már nem emlékszek.

Majd megtörtént a legrosszabb dolog!

Sok vért vesztve vesztésre álltunk, amikor a srác (aki amúgy szintén démon volt) intett a békának, hogy vigyen le engem innen. Én meg:

- nE nem hagylak itt egyedül! Itt akarok maradni!

Természetesen most is ignorálta a kérésem, mint ahogy szokta :)

Szóval a béka hirtelen gigantikus lett és leugrott a felhőről.

- Majd megyek én is.. -kiáltotta utánunk.

Szóval földet érve, búsan ültem a békám mellett, a szakadó esőben. Mert hát természetesen, hogy fokozzuk a dolgokat, elkezdett ömleni az ég.

Sok csendes, sírós időcske után, hirtelen megláttam, hogy jön felém Ő.

Szaladtam felé, és ahogy odaértem hozzá, hajolt le hozzám aMIKOR

felkeltem.