- Mi a franc van, Nat? - kérdeztem, mire kaptam egy szúrós nézést. Elárulom: nem akarsz ilyen nézést kapni a fekete özvegytől.

- A Tél Katonája egy kis látogatást tett a bázison.

- Bucky? - kérdeztem vissza értelmesen, ahogy lepörgött a szemem előtt a zuhanás, majd későbbi, fémkarú változata. - A többiek jól vannak?

- Szerintem Barnes meg fog fulladni Steve ölelésétől, de ezen kívül nagyjából igen.

- Akkor miért kell úgy sietnünk? - előzött meg Peter a kérdéssel.

- Mert Barnes híreket hozott és egyetértettünk abban, hogy szeretnénk biztonságos helyen tudni, mielőtt elmegyünk a küldetésre.

- Mi az, hogy elmentek? Én is megyek! Nem fogok otthon ülni, azon gondolkozva, hogy vajon visszajöttök-e. Ki van zárva.

- Nem emlékszel az előző akcióra amiben részt vettél? - nézett rám a visszapillantóból. - Nem jöhetsz. Ráadásul ezúttal alig látsz. Nem biztonságos.

- Teszek rá! - morogtam.

- Laura, hagyjad. Lehet, hogy tényleg nem jó ötlet - próbált meggyőzni Peter is.

- Ne mondd nekem, hogy te nem akarnál menni, Peter - forgattam a szemem. Csend.

- Nem volt elég időm elmondani - motyogta halkan, de biztos vagyok benne, hogy Nat még így is hallotta -, de bármikor jöhetsz hozzánk, ha kedved van.

- Jó, észben fogom tartani - mosolyodtam el, de közben valami furcsa deja vu érzésem volt. - Nincsen elég időnk - suttogtam és láttam a szemem sarkából Petert felém fordulni.

- Tessék?

- Semmi, csak... Azt hiszem, rájöttem valamire - feleltem, majd a gondolataimba merültem.

-------------------------------

A többiek már elkezdtek a quinjetre pakolni a szükséges holmit, illetve felöltözni. Láttam Bucky-t a fémkarjával együtt elég megviselt állapotban, de bevetésre kész.

Wanda volt az első, aki észrevett minket és egy felhúzott szemöldökkel, illetve egy kis mosollyal köszöntött, mire én is értetlenül felhúztam a saját szemöldökömet. Erre ő rám és Peterre mutatott, ekkor pedig mindketten észrevettük, hogy fogjuk egymás kezét és gyorsan elengedtük. Wanda kuncogott, én meg szúrósan próbáltam ránézni, sikertelenül. Mindenesetre kapott egy ölelést.

- Elza? Csakhogy ideértél, mennyivel jöttetek, gyök kettő? - hallottam egy nagyon ismerős valakit és lassan meg is pillantottam a még nem páncélozott Vasembert.

- Nem mindenki szeret kétszer olyan gyorsan vezetni, mint a megengedett sebesség - forgattam meg a szemem. - Viszont azt hallottam, hogy nélkülem akartok menni küldetésre. Ez elfogadhatatlan.

- Nem vagy még olyan állapotban vagy képzettségi szinten, hogy nyugodt szívvel engedjelek velünk.

- Az erő-instabilitásra gondolsz? Szerintem azt megoldottam, hidd el - kezdem, de félbeszakított.

- Nem, arra gondolok, hogy egyszerűen könnyen bajba kevered magad és nem szeretnénk, ha eggyel kevesebben térnénk vissza, mint amennyien indultunk - vette elő a komoly arcát és nagyon nem örültem neki.

Mennünk kell, Laura. Meg kell állítanunk a Tébolyítót, hogy használja Elme kövét.

Tébolyítót?

A férfi aki mások agyát képes uralni. Tébolyítónak hívja magát. Ő intézte el Allisont és Elme kövét akarja megszerezni, ami erősítheti. Utálja a Bosszúállókat, mindenkit meg fog ölni ha nem sietünk. Mondtam neked, hogy nincs sok időnk. Nem vagyok elég erős, hogy többet tehessek egyelőre.

- Megyek. Nem érdekel mit mondasz. Az a mocsok megölte Allisont, anyát és apát - határoztam el és a szoba egy pár fokkal hidegebb lett. Most már mindenki észrevette, hogy itt vagyok, de nem nagyon zavart. Egy kissé azért hideg van, szóval visszacsináltam, de fölmentem a quinjetre és egy ülésbe becsatoltam magam.

Fél perc sem telt el és Peter leült mellém. Kérdő tekintetemre csak annyit válaszolt: "Ugye nem gondoltad, hogy nélkülem mész?"

- És hol van a szerelésed, Pókfiú? - kérdeztem, mire ő csak lehúzta a pulcsiját.

- Viccelsz? Nálam, mint mindig - mosolyogva előtúrta a maszkot a hátizsákból, majd levette a nadrágot és cipőt és full szerelésben becsatolta magát mellém, maszk az ölében. Én csak kuncogtam, majd kinéztem az ablakon, látva a felnőtteket kupaktanácsozni arról, hogy jöhetünk-e vagy sem. - Laura?

- Hmm? - fordultam Peter felé.

- Honnan tudtad, amit elmondtál hamarabb? - kérdezte és tudtam, hogy mit fog gondolni arra, amit válaszolok.

- A hang mondta. - Reméljük nem hazudott.

-----------------------------

Megérkeztünk oda, ahol az a lény van jelenleg, akinek a homlokába van építve az Elme-kő.

- Biztos, hogy ez az a hely, Bucky? Nem látok épületeket - szólt Steve. Bucky válasz helyett landolni kezdett és hirtelen áthatolt egy búrán, ami alatt népes terület volt.

- Egyik legszegényebb országhoz képest elég high-tech - jegyezte meg Tony és sejtettem, hogy tetszik neki Wakanda.

- Mi az ügyük itt Wakandában? - kérdezte egy magas férfi, valószínűleg az uralkodó.

- Egy veszélyre akartuk figyelmeztetni Önt, Felség és segíteni, ha kell - szólalt meg Steve.

- Tony Stark és Dr. Bruce Banner? - kérdezte egy korombeli lány a királyt. - Bátyus, miért nem mondtad, hogy ilyen vendégeket várunk? Van kedvetek megnézni a laboromat?

- Shuri - hallatszott bátyja figyelmeztető hangja.

- Bocsáss meg, Felség, de csak később tudjuk megnézni a labort, csak a Dr. Helen Cho által ide küldött projekttel kapcsolatban vagyunk itt - szólalt meg Bruce, de látszott rajta hogy sokkal szívesebben nézné meg a labort, minthogy a témáról beszéljen.

- Ó, Damon? - A kérdő tekintetekre folytatta. - Így nevezte el magát, egy android, sárga energiakővel a fején, gondolom rá gondoltak.

- Igen, találkozhatunk vele? - kérdeztem, Vízióra gondolva még régi álmaimból.

Pusztítsd el a követ.

Pusztítsd el te, azt se tudom hogyan kell - gondolom nem lehet egyszerűen átszúrni egy jégdarabbal.

Nem igazán. Én túl gyenge vagyok. Ha használom a képességeimet, akkor az csak rajtad keresztül lesz.

Mindegy, csak csináld.

Jó. De előbb meg kell találnunk Damont.

- Persze. Éppen pihen, ha minden igaz.

- Laura, jól vagy? - kérdezte ezúttal Bruce. Ennyire látszik, hogy ideges vagyok? A csapat nagy része Cappy Koktéllal ment, hogy az uralkodóval megbeszéljék az esetleges haditervet, míg én, Peter, Tony és Bruce jöttünk Shuri-vel, hogy lássuk az izgalom tárgyát, a követ.

- Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban és nem csak a tények miatt. Valami történni fog... - néztem a padlót magam előtt és próbáltam elhessegetni az érzést.

Volt egy olyan érzésem, hogy pontosan még Ő sem tudja, mi fog kisülni ebből és ez nem nyugtatott meg. Ha még Ő sem tudja, akkor ki?

A bátyám biztos tudná ha itt lenne. Ő mindig túl sokat tudott.

Hallottam Őt közbeszólni. Volt testvéred?

Több is. De már mind meghaltak. Csak én maradtam és én is alig létezem. De jó társaság vagy.

Én biztos megőrülnék a helyedben. Te tényleg... A fejemben vagy?

Nem nagyon vagyok sehol, de ha egy helyet kéne mondani, talán a fejedben. Inkább úgy mondanám, hogy jelenleg egyek vagyunk. Te tartasz életben. Köszönöm, egyébként. Bocsánat, ha a válaszaim kicsit furcsák. Nehéz elmagyarázni.

Tényleg az a neved... vagy nevünk, hogy... Idő?

Igen.

---------------------------

A/N: Amint mondtam... Beindult a buli. Sajnos a viszontlátás nem volt nagy szám ezúttal, hiszen sietni kellett a küldetésre, de lesz még elég alkalom Laura életében a könnyes viszontlátásokra. :D

Kíváncsi vagyok a véleményetekre Idővel és Tébolyítóval kapcsolatba.

És hát az a fránya Elme Kő...

Teóriak? 😉

Damon amúgy egy görög mitológiai alak aki hűségből a barátja helyett ment börtönbe egy pár évig, de a barátja később kiszabadította. Vízió azért nevezte el magát így ebben a sztoriban, mert Shurinek nagyon hálás a megalkotásaért és biztosítja hogy ő örökre a segítő barátja.

A következő rész is rövidesen jön. Kiváncsi vagyok a véleményetekre...

Erről a fejezetről is, szóval nyugodtan szóljatok ha valami tetszik/nem tetszik és hogy miért. :) Ha nem akadályoz főszálakat a hármas könyvhöz, amit kitaláltam, akkor mindenképpen számításba veszem.

Köszi az olvasást!

Találkozunk a 11.fejezetben!