8. fejezet
Jin
Csak álltam és nem tudtam mit mondani. Az ajtónak vetette a hátát és bömbölve csúszott le annak mentén, miközben a hasára simított. Megmarkolta egyik kezével a pólóját és szorosan becsukta a szemeit... nem mert ránk nézni.
- Tae! - Namjoon hangjától mindenki megrezzent, hisz pengeként szakította meg a monoton zokogást. - Ez biztos?
- Én... - nyekeregte, de hirtelen felpattant és a mosdóba rohant, ahol ki is adta a gyomra kevéske tartalmát. Utána mentünk mind és Kookie rögtön simogatni kezdte a hátát. Idegesen vizslatott minket, miközben továbbá is barátunk hátát simogatta.
- Tae... minden rendben... mi szeretünk. - kezdte el lágy hangon nyugtatni a fiút. Mikor már csak öklendezett és nem tudott kihányni semmit Kook a hóna alá nyúlt és segített felállni neki. Nagyon gyakorlottnak tűnt, ami nem csak nekem szúrt szemet.
- Mióta csinálod ezt, hogy ilyen jól megy? - hallottuk meg Jimin éles, féltékenységgel teli hangját. Kezd rossz előérzetem lenni... - Talán tiéd a gyerek? Egyik hajnalban elég ittasan állítottál be, most meg úgy viselkedsz, mint egy gondos férj.
- ChimChim... - szólalt meg kissé sem nyugodt hangon Suga. - Ha nincs itt a gyerek apja, akkor valakinek segítenie kell Taet terhesen. Azt hiszem, hogy pont ezért nem akarta elmondani nekünk...
- Ide figye... - kezdett bele Jimin.
- Biztos vagyok benne, hogy nem Kookie az apja... még részegen sem csalna meg és én sem tudnék veled ilyet tenni... - motyogta Tae kissé kótyagosan, miközben Kook nyakába fúrta az arcát. - Kérlek, vigyél el az orvosomhoz...
- Hová kell menni, Szívem? - kérdezte Kookie, miközben a fiú oldalát kezdte cirógatni. Jimin csak idegesen szusszantott, majd megforgatta a szemeit.
- Vkook... - motyogta, miközben elkezdtünk mind szedelőcködni. Természetesnek vettük, hogy mind elkísérjük ahhoz az orvoshoz, hogy meggyőződhessünk arról, hogy tényleg igazat mond-e és természetesen, hogy megtudjuk mi baja van. Idegesen pillantgattam hátra a vállam fölött az egyre sápadtabb Taehyungra, akit levakarni se lehetett Kookról... Mikor megérkeztünk és berobogtunk a kórházba az asszisztensnő már ott várt minket és azonnal a rendelő felé irányított minket.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro