Taehyung
Undorítónak éreztem magam... férfiként terhesnek lenni nem normális. Tudom, hogy nem mondhatom el a többieknek, mert undorodnának tőlem. Azt kellene eldöntenem, hogy megtartsam-e a gyereket vagy nem... egy idegen férfinak és nekem gyerekünk lesz... tudom, hogy undorító, de nem akarom elvenni ezért valakinek az életét. Óvatosan értem a hasamhoz és elkapott a hányinger, ahogy azóta állandóan. Rohantam is a mosdóba, ahol rögtön ki is adtam a gyomrom csekélynek mondható tartalmát. Miután végeztem kimostam a fogam és tükörbe nézés nélkül kisiettem a fürdőből, majd sietősen felkaptam a ruháimat és mikor beszálltam a kisbuszba el is indultunk.
- Jól vagy? - hallottam meg Yoongi-hyung hangját.
- Igen, csak fáradt vagyok. - mosolyodtam el őszintén, hisz jól esett az aggódása.
- Szólj, ha rosszul érzed magad... - mosolygott rám bíztatóan Hoseok.
- Rendben. - mondtam, majd az ablakon keresztül bambulást választottam kedvenc időtöltésemnek. Mikor odaértünk a BigHithez a táplálkozási menedzser idegesen ragadott karon és cibált magával. Amint az irodájába értünk a mérlegre állított és több voltam, mint a diéta előtt.
- Nem tartottad be, igaz?! - kiáltott rám a férfi. - Hallottam RMtől, hogy nem kéne ilyen keményen fognom téged, mert összeestél, de gondolom csak színészkedés volt! Kim Taehyung ez nem játék! Nem hízhatsz el! Ha ezt így folytatod drasztikusabb módszerekhez kell majd folyamodnom.
- Sajnálom, Hyung. - motyogtam, miközben lehajtottam a fejem. Nem volt elég, hogy szégyelltem magam, de elkapott a hányinger és szédültem is.

Jungkook
Ahogy a táplálkozási menedzser elrángatta Vt rögtön rohanni kezdtem utánuk és csak azt hallottam, ahogy kiabál vele zárt ajtón keresztül is.
- Ne sírj! Attól még kövér maradsz! Be kellene tartani azt az étrendet, amit összeállítottam neked! - hallani lehetett Hyung szipogását is, ami miatt csak még jobban felment bennem a pumpa, így kopogás nélkül rontottam be.
- Mindent betartott! Bármit ettünk nem evett csak egy almát vagy, amit éppen lehetett és édesség közelébe sem ment, szóval semmi joga kiabálni Vvel, Ahjussi! - kiabálva kezdtem a mondandóm, de már nyugodtan beszéltem a végén, mégis a Hyungom csuklójára fogtam és magammal cibáltam a próbaterembe, ahol mindenki megfeszült, amint beléptünk.
- Mit mondott az a szemétláda?! - pattant fel idegesen Yoongi. Bár nem mutatja, de nagyon is törődik velünk.
- Jól vagyok. - hüppögte Taehyung, miközben próbálta kiszabadítani a kezét a szorításomból, de én csak jobban ráfogtam. - Kookie, ez már fáj...
- Nekem meg az fáj, hogy csak álltál ott és hallgattad, ahogy szid... sosem voltál ilyen, mindig kiálltál mindenkiért, de egy ideje nem vagy önmagad... nem mosolyogsz, nem pörögsz, minden túl fárasztó neked... - kezdtem el magyarázni.
- Szerintem elkaptad a Suga-kórt! - szólalt meg tettetett rémülettel Hobie.
- Bunkó! - mormogta Suga, miközben idegesen vizslatta Taetaet. - Mondd el, hogy mi a baj! Bennünk megbízhatsz!
- Ezt senkinek sem mondhatom el. - motyogta Tae, majd sietősen elrohant. Utána akartam menni, de a többiek nem hagyták.
- El fogja mondani, nem tudom mi az, de fél valamiért... - motyogta Jin. - Legyünk türelmesek.