15. fejezet
Jin
Namjoon az utóbbi időben rengeteget titkolózik előttem és ez kezd kiborítani, sőt, ami azt illeti, mindenki sokat titkolózik. Egyik este egyedül ébredtem az ágyban, így Nami keresésére indultam... meg is találtam őt, miközben valakivel telefonál hajnali kettőkor... kissé fura, nem?
- Figyelj, már mondtam, hogy sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, de Jinnel voltam. - magyarázta fojtott hangon. - Nem, dehogyis! Ígérem, hogy holnap egész nap a tiéd vagyok...
Idegesen, mégis halkan siettem be a fürdőbe, ahol némán sírni kezdtem. Megcsal? Ezért titkolózik ennyit? Mit csináltam rosszul, hogy nem vagyok neki elég? Vajon mi nincs meg bennem, amit másnál keres? Az a baja velem, hogy mostanság elhanyagoltam? Vagy, hogy nem akarom sosem a konyhában csinálni? Vagy, hogy nem akarom sosem, hogy keményen dugjon meg? Talán ez az? Kopogtattak és tudtam, hogy ki az, így erőt vettem magamon.
- Egy pillanat Nami! - szólaltam meg és csak remélni tudtam, hogy nem hallani a hangomon, hogy sírtam.
- Akkor itt vagy! - hallottam meg boldog hangját. - Csak érdekelt, hogy hol vagy! Az ágyban várlak!
- Rendben... - motyogtam, majd miután rendbe tettem magam mentem is az ágyba, ahol a hátamat mutattam csak RMnek, mire ő átölelt. - Hol voltál? Amikor felkeltem nem voltál itt...
- Csak ittam egy kis vizet. - motyogta mindenféle bűntudat vagy feszültség nélkül.
- Holnap haza kell mennem. - mondtam.
- Baj van otthon? - kérdezte, miközben jobban magához húzott.
- Csak hiányoznak, ezért gondoltam hazalátogatok. - motyogtam, miközben a falat vizsgáltam.
- Elkísérjelek? - kérdezte és hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog. - Most képzeld el... pár nap a kölykök nélkül...
- Nem kell elkísérned... - mondtam szinte túl gyorsan. - Furcsa lenne, ha te most csak úgy kiruccannál, mikor egy új albumon dolgozol... szemet szúrna az ARMYknak.
- Imádják Namjint... - csókolt a nyakamba. - Észre se vennék, hogy nem kéne ott lennem, olyan fangörcsöt kapnának, ha például a combodon pihentetném a kezem, vagy megfognám a kezed, hogy el ne vessz a tömegben...
- Álmos vagyok és holnap korán szeretnék kelni, hogy főzzek nektek mielőtt elmegyek. - mondtam, miközben elkaptam az engem simogató kezét. - Jó éjt!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro