12. fejezet
Jungkook
Idegesen vizslattam Taehyungot, ahogy evett. Valahogy feszültnek tűnt, ami nem csak nekem szúrt szemet.
- Tae, baj van? - kérdeztem, de ő csak nemlegesen rázta a fejét, miközben óvatosan rám sandított. - Feszültnek tűnsz...
- Taehyung! - rontott be Jimin felöltözve. - Mehetünk?
- Hová mentek? - kérdezte Jin miközben végigmérte Jimint, aki eléggé kicsípte magát.
- Randink lesz. - mosolygott Jimin.
- Tae, te nem mész! - kiáltottam idegesen és mire észbe kaptam már ki is csúszott a számon, amin Jimin csak mosolyogni kezdett.
- Kook, tudtommal te velem jársz és nem Taehyunggal... akkor mért viselkedsz úgy, mintha a férje lennél és nem lenne joga randizni? - kérdezte Jimin, miközben rám kacsintott. A kis mocsok! Rájött és direkt szívat.
- Bocsi, Édes. Csak nem akarom, hogy megbántsák. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Vagy hogy megbasszák. - mondta ki mosolyogva és szemöldök húzgálások közepette ChimChim.
- Jimin! - szólt a kötekedőre Eomma. - Nem lesz itt semmilyen randi. Tae terhes, neked meg barátod van, aki itt fekszik az ágyban.
- Egy másik pasival. - motyogta Jimin.
- Jajj, tudod, hogy nem úgy tekintenek egymásra. - magyarázta Jin. Ha ő tudná, amit Jimin tud nem mondana ilyeneket... mert ezzel csak megnehezít mindent és a mindenen azt értem, hogy színt valljak.
Hoseok
Yoongi a hátamat cirógatta, miközben apró puszikkal lepte be az arcom.
- Jó reggelt, Reményem! - dörmögte mosolyogva mikor kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt, NapSUGAram! - kezdtem el húzgálni a szemöldököm.
- Ez még mindig nem vicces. - forgatta meg a szemeit.
- Tudom, hogy imádod. - adtam egy puszit a szájára. - Mikor leszel Tae-ügyeletben?
- Holnap. - adta a választ, miközben már a fenekem körül ólálkodott a keze. - És te?
- Ma, enyém a délután. - válaszoltam és ekkor markolta meg a fenekemet. - Mi az, csak nem szeretnél valamit?
- De igen. - mormogta a nyakam csókolgatása közben.
- És mit szeretnél? - kérdeztem mosolyogva.
- Téged. - mondta, miközben a csípőjére ültetett, majd tágítani kezdett, de a lustaság sosem múlik el, így míg én ülve, ő fekve helyezkedett el.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro