Jungkook
A tenyerem izzadt és nyugtalanul simogattam az épp gyomra tartalmát kiadó barátom hátát. A haja hosszabb része egy csurkába lett összefogva a feje tetején, a testét susogós jogging takarta. A többiek a szobájukban voltak, hisz ők nem keltek fel Taehyungra, de én szinte mindig felébredek, amikor mozgást hallok felőle. Bár Jimin nem nézi túl jó szemmel ezt, de nem nagyon zavart engem a jelenlegi helyzetben, mivel Hyungnak szüksége volt rám.
- Kookie... - nyekeregte Taetae.
- Igen? - hajoltam hozzá kicsit közelebb.
- Hajnali kettő van, menj aludni... - motyogta Tae, miközben feltápászkodott a vécé mellől, hogy megmossa a száját.
- Nem hagylak egyedül. Mi van ha rosszul leszel? - kérdeztem, miközben hátulról magamhoz öleltem és a hasát kezdtem simogatni.
- Csak menj már! - mondta kissé ingerülten Tae.
- Nem hagylak itt titeket! Felelősséget kell vállalnom... - motyogtam a második mondatom a vállába.
- Miért kéne neked felelősséget vállalnod? - kérdezte remegő hangon. Szembe fordítottam magammal és megöleltem.
- Mert aznap együtt ittunk... - motyogtam.
- Akkor lehet, hogy tudod... - csillant meg Hyung szeme.
- Nem tudom, érted? - kérdeztem kissé hangosabban, amitől megrezzent a karjaim között. - Bocsánat, ha megijesztettelek.
- Semmi baj. - motyogta a mellkasomba Taehyung. - Kookie, kezdek fáradt lenni.
- Beviszlek. - mondtam, majd a combjai alá nyúlva megemeltem. Tudom, hogy kissé félreérthető a helyzet, de így ha leejteném biztos, hogy nem esik a hasára. Amint a szobájába értünk óvatosan leraktam az ágyra, majd betakartam. - Megöleljelek?
- Ha nem túl nagy kérés... - motyogta édesen a párnájába. Óvatosan húztam magamhoz, hogy elhelyezkedhessünk kis kifli-nagy kifli pózban. A hasát nyugtatólag simogatni kezdtem és ez már nem is annyira zavarta.

Taehyung
Kookie miatt kezdem elfogadni a tényt, hogy egy gyerek van a testemben és már nem is tartom undorítónak. Jungkook és a többiek teljesen úgy kezelnek, mint eddig és ezt igazán díjazom, sőt rengeteget ölelgetnek, még Yoongi is. Kook hamarabb elaludt, mint én, így óvatosan kicsúsztam a karjai közül és elindultam Jiminhez...