Reggel én ébredtem elsőként. Ugyanúgy feküdtünk, ahogy elaludtunk. Nem láttam Isaac arcát, de hallottam egyenletes szuszogását, mely jelezte, hogy mélyen alszik.
Óvatosan elhúzódtam, majd vigyázva, nehogy felébresszem kibújtam öleléséből.
Felvettem egy egyszerű V kivágású toppot, hozzá a kedvenc farmer shortom és a Vans cipőmet.
Halkan kisurrantam az ajtón, majd miután fogat mostam, lementem a konyhába. Anya már a reggelit csinálta, apa pedig Bob bácsi mellett ülve ujságot olvasott.
- Nahát! - kiáltott fel apa. - Két utcányira van egy kirakodó vásár, megnézhetnénk majd! - az újságot átadta Bob bácsinak, aki beleegyezően bólogatott.
- Meg fogjuk nézni. - mondta anya, majd meglátott. - Jó reggelt, kincsem! - mosolygott.
- Jó reggelt! - köszöntem mindenkinek.
A hűtőhöz léptem, kivettem Zeus reggelijét. Megkerestem a tálját és beledaraboltam a húst. Tettem hozzá két tojást, meg néhány szem áfonyát.
- Zeus mióta eszik gyümölcsöt? - kérdezte hirtelen Bob bácsi.
- Néha megeszi! Teszek neki két csík bacont, rendben? - kérdeztem anyát.
- Csak nyugodtan! Van még - vonta meg a vállát.
Összekevertem a reggelijét, aztán a kerten át bementem a garázsba.
Zeus Scott mellett feküdt, látszólag éberen. Mikor beléptem felkapta a fejét.
- Volt valami baj? - kérdeztem.
Semmi. Aludt, mint a bunda!
- Remek! - bólintottam. Megsimogattam a farkas fejét. - Kész a reggelid!
Kösz, úgyis farkas éhes vagyok!
Nagyot ásított, aztán kiment az ajtón.
Ott maradtam Scottal. Egy ideig figyeltem, ahogy halkan szuszog, aztán lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam megint láttam a csontjait a takaró alatt. Talán ez egy új képesség.
Hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a telefononat a zsebemből es tárcsáztam Mr. Sullivan számát.
- Raven, minek köszönhetem a hívásod? Netán baj van?- kérdezte egyből.
- Jó reggelt! Nem, nincs semmi baj... Legalábbis olyan nincs, amit ne tudnánk megoldani.
- Értem.
- Csak annyit kérdeznék, hogy magának is vannak egyéb képességei?
- Csak nem tapasztaltatok valami újat? - Mr. Sullivan hangja hirtelen izgazott lett.
- De igen. Elég ostobán fogok fogalmazni, de úgy tűnik röntgen látásunk van. - nevettem el magam halkan.
- Ez nem ostobaság. A dajmonoknak vannak különböző képességeik. Nekem és Ámonnak az éleslátás, valamint a megfontoltjság jutott. Nektek pedig úgy tűnik a röntgen látás jutott.
- Nagyon úgy tűnik! - bolintottam, bár nem láthatta.
Egy pillanatra az ajtó felé néztem és megláttam egy alakot a falon keresztül.
De király!
Valaki hallgatózik. Tekintetemet újból Scottra vezettem, látszólag mélyen aludt még.
- Mikor tettetek szert erre a képességre? - kérdezte Mr. Sullivan, mire összerezzentem.
- Tegnap, totál véletlenszerűen jött az egész. Nagyon köszönöm, uram a tájekoztatást.
- Ugyan, ne köszönd! Örülök, hogy hozzám fordultál. Egyébként Szolovjovval ismét kísérlezünk, sőt. Önként jelentkezők is felbukkantak! - magyarázta lelkesen, én meg akaratlanul is elmosolyodtam.
- Ez fantasztikus!
- Az ám! De ha megbocsátasz, megyek is dolgozni!
- Persze, nem is zavarom! - azzal letettem a telefont.
Ismét az ajtó felé pillantottam, majd igy szóltam:
- Nyugodtan bejöhetsz, nem kell hallgatózni!
Ekkor Zack lépett a garázsba. Fekete térdig érő nadrágot, ujjatlan fekete pólót és strand papucsot viselt. Kissé idegenkedve tekintett le az alvó alfára, majd érdeklődve rám.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Ezt kell majd megbeszélnünk, ha az őseim elmentek! - húztam el a szám. Zack leült mellém törökülésben. - Hogyhogy ilyen korán fent vagy?
- Az a ribanc is felkelt, én meg nem bírtam a visítozását - morogta az orra alatt.
Tudtam, hogy Lilyre gondolt, de azért mosolyogtam rajta.
- Remélem Kyle elküldte...
- Ne reménykedj, most reggeliznek!
Kelletlenül felsóhajtottam.
Scott hirtelen vett egy nagy levegőt, szemei kipattantak. Ijedten nézett körbe, majd ránk. Barna szemei vörösre váltottak és azonnal leterített.
Zack villámgyorsan talpra ugrott, lerángatta rólam Scottot és a derekára ülve lefogta egyik kezét, másikat pedig én.
- Scott! Még mindig sérült vagy! Nyugodj le! - sziszegtem a fogaim között az alfára nézve.
- Nem lehetne benyugtatózni? Kurva erős! - lihegett Zack.
- Idióta! - dünnyögtem, aztán éreztem, hogy a szemem narancs színre vált. - Fejezd be! Megmentettük az életed, alfa! Ha nem akarsz bajt, együtt kell működnöd velünk!
Nem tudom mikor foghatta fel a szavaimat, de csak azt láttam, hogy szeme ismét normális barna színben, ijedten villogott. Nem mocorgott többet, így óvatosan elengedtük.
- Mondtam már, hogy király vagy? - kérdezte tőlem Zack, de egy pillantással elhallgattattam.
Felálltunk. Scott még mindig a padlón feküdt, ezért a kezemet nyújtottam neki.
- Bizhatsz bennünk! - mondtam a szemébe nézve.
Ezután megfogta a kezem én pedig felsegítettem. Hangos nevetést hallottunk a konyha felől, mire Zack idegesen az ajtó felé indult.
- Komolyan mondom, széttépem azt a... - nem tudta befejezni, meg a karjánál fogva visszahúztam.
- Nyugi! Ha Kyle nem, akkor majd én küldöm el! - a fiú szeme sárgán villogott, majd vett egy mély levegőt, aztán bólintott.

A következő negyed órám azzal telt, hogy a szüleimet és a nagynénéméket próbáltam elküldeni a házból. Bár anyáéknak elmondtam az okát, Rose néni mégis ott akart maradni. Aztán beidegesedtem és kirangattam a nagynéném meg a nagybátyám az ajtón, táskáikat utánuk hajítva, majd Lilyt is erre a sorsa ítéltem. Anya jól leszidott, apa pedig sunyi mosolyt villantott rám. Miután elmentek, bezártam a bejárati ajtót és mindenkit a konyhába hívtam.
Kyle felháborodva követelte miért dobtam ki a szex partnerét, Zack végre lenyugodott, Ty meg Skyler csendes reggeliztek. Isaac behozta Scott, aki éhesen nézett körbe. Letettem elé egy tál rantottát, baconnel meg vízzel.
Leültem mellé, Isaac pedig a másik oldalamon foglalt helyet. Nyomott egy csókot az arcomra és ő is enni kezdett.
- Szóval, miért nem beszélünk először? - kérdezte hirtelen Kyle.
-Mert üres hassal senki sem szeret fontos dolgokról beszélni - válaszoltam, majd Scottra néztem. - Hé, lassan, mielőtt megfulladsz és a semmiért mentettünk meg. - mondtam óvatos mosollyal.
Nem viszonozta a mosolyom, de visszavett és lassabban evett.
Miután mind befejeztük a reggelit neki is vágtunk.
- Mi történt veled, haver? - kérdezte Isaac halkan.
- Én... Fogalmam sincs. Annyira emlékszem, hogy megtámadtak minket. Tudod, miután Beacon Hillsbe visszatért a nyugalom, azt hittem minden rendbe jön. A falka tagjai munkát találtak az érettségi után, de persze tartottuk a kapcsolatot. Liam, az egyik barátom hívott, hogy baj van. Összehívtam mindenki Derek régi házába, aztán történt a támadás. Nem tudom kik voltak, olyan gyorsan történt minden. - Scott lassan, akadozva beszélt. Látszott rajta mennyire koncentrál.
- De hogy kerültél ide?
- Üldöztek. Stilesal együtt jöttünk idáig, aztán a város határában elvesztettük egymást. Ne haragudjatok, hogy így rátok törtem! - lesütötte a szemét.
A szívem megszakadt miatta.
De nyálas! - mondta Zeus a fejemben.
Csúnyán néztem le rá.
- Én a helyedben még kinyalnám azt a tálat! - szóltam rá.
- Hogy mi? - Scott meghökkent, mire leesett, hogy ezt hangosan kimondtam.
- Jaj, nem! Nem neked mondtam, hanem Zeusnak. Kissé mogorva mostanában! - szabadkoztam.
- Te érted amit mond?
- Ez egy nagyon hosszú történet - nevette el magát Isaac és az asztal alatt a combomra tette a kezét.
Lágyan simogatni kezdett, én meg bólintottam.
-Hát, ha már igy összekerültünk. Szívesen meghallgatom - Scott halvány mosolyra huzta a száját.
Összenéztünk a többiekkel.
Felmegyek aludni. Szóljatok, ha gáz van! - Zeus ásított, aztán felment az emeletre.

~~~
Isaac Lahey

Felváltva meséltünk el mindent Scottnak. Szerencsére visszatért belé az élet és viszonylag kedves volt a srácokkal, ha kicsit bizalmatlan is velük szemben, jól titkolja.
Aggasztott amit mondott. Mégis kinek állt szándékában megtámadni a falkáját? Talán egy másik falka? Ha igen, kik lehetnek?
Kérdések sokasága gyülekezett a fejemben.
- Akkor most mihez kezdjünk? - kérdezte Ty aggódva.
- Megkeresem Stilest, aztán értesítem a falkámat - vágta rá Scott kapásból.
- De ki kéne deríteni azt is, kik támadtak meg - mondta Sky.
Scott egy pillanatig méregette a lányt.
- Te nagyon ismerős vagy nekem, nem Parrish a vezetékneved véletlenül?
- De igen. Az apám, Jordan Parris régen veletek dolgozott. - felelte a lány.
- Nem is tudtam, hogy van egy lánya - gondolkodott el hangosan, mire Sky megvonta a vállát.
- Oké, felmegyek. Beszélek Zeusszal - jelentette ki Raven, majd felállt és eltűnt a lépcsőn.
- Nem bízik bennem - sóhajtott fel Scott hirtelen.
Odamentem hozzá és biztatóan vállon veregettem.
- Dehogynem! Csak jó, ha megbeszélik a dolgokat. Nyugi, összehozzuk a falkádat.
- Már ha még élnek - bökte ki Kyle, mire mind dühösen néztünk a fiúra. - Most mi van? Erre nem is gondoltatok?
- Inkább fogd be! - mordult rá Zack.
- Mondja ezt egy omega! - dünnyögte Kyle.
Zack és Kyle egyszerre álltak fel, és fordultak egymással szembe.
Ty közéjük állt, amit nagyon jól tett, mert én kicsit messze voltam.
- Megnézem Ravent. Mindjárt jövök. Addig ne verekedjetek össze, kölykök. - szóltam a srácokra, akik lassan bólintottak.
Sóhajtva felmentem a szobánkba. Az ajtó résnyire nyitva volt, ezért megálltam és benéztem.
Raven Zeusszal szemben ült néma csendben, gondolatban beszéltek. Bár számtalanszor láttam már őket így, néha mégis megrémisztenek. Végig néztem a barátnőmön. Iszonyatosan szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy ilyen gyönyörű lánnyal lehetek. Ő mutatta meg milyen az igazi szerelem és bármit megtennék érte.
Egyszer csak mindketten felém fordultak, szemük narancs színben pompázott. Megdobbant a szívem.
- Bejöhetsz, szerelmem! - mosolygott Raven, én pedig beléptem. A szemük egy pillanat alatt változott vissza normál színűre.
Zeus ásított.
- Kösz, hogy figyeltél Scottra az éjjel - lehajolva megsimogattam Zeus fejét, mire felmordult. - Gondolom ez a szívesen.
A farkas bólintott, Raven pedig kuncogott, majd a kezemet fogva kivezetett a folyosóra. Becsukta az ajtót aztán felém fordult. Hirtelen csapott le ajkaimra, s szenvedélyesen csókolt. Annyira megdöbbentem, hogy először reagálni se tudtam, aztán visszatérve a valóságba az ajtónak nyomtam, szorosan hozzá simulva.
Apró nyögés hagyta el ajkait, amire akaratlanul is mosoly húzódott a számra.
Éreztem, ahogy karjaival átöleli a nyakam, s egyik kezével a hajamba túr.
- Annyira imádom mikor ezt csinálod! - súgtam elhúzódva tőle.
Beharapta alsó ajkát.
- Jó reggelt megint! - mosolygott.
- Ha most ágyban lennénk, nem szabadulnál délig - lejjebb hajolva megcsókoltam a nyakát, majd ismét a szemébe néztem. Abba a gyönyörű barna szemébe, mely a legelső pillanattól fogva rabul ejtett. - Mit gondolsz Scottról?
Kicsit elgondolkodott.
- Hiszek neki, és együtt segíteni fogunk összeszedni a barátait. - mondta halkan. - Ha valakik, vagy valamik vadásznak a falkákra, akkor lehet mi leszünk a következők és fel kell készülnünk.
- Egyetértek.
- És talán az igazi alfával együtt legyőzhetjük őket.
- Köszönöm! - böktem ki hirtelen, kire értetlenül nézett rám.
- Mit?
- Azt, hogy ennyire jól kezelitek a helyzetet és segítetek egy bajba jutott vérfarkasnak.
Napsugaram varázslatos mosolyt villantott, majd közelebb hajolt. Ajkaink majdnem összeértek, de ekkor megszólalt a telefonja.
Deaton neve vilagított a kijelzőn, mire rögtön felvette és ki is hangosította.
- Üdv, doki. Mi a helyzet? - szolt bele könnyed hangon.
- Raven, nagy a baj. Ott van a falka? - kérdezte Deaton. Hangja zihált és ideges volt. Elképzelni se tudtam mi történhetett.
- Jelenleg csak Isaac. Mi történt?
- Paul Sullivan meg a baglya meghaltak. Valaki megölte. Szolovjov és a dajmonja megsebesült, jelenleg eszméletlenül fekszenek a laborukban.
- Micsoda?! - kérdeztük összenézve Ravennel.
- Nem tudom kik lehettek, de hagytak egy üzenetet. Felolvasom - zörgés támadt a vonal másik felén, aztán Deaton megköszörülte a torkát. - Ez vár minden természetfölötti lényre, amik ezen a földön élnek. Levadászunk titeket és megtisztítjuk a vilátok a mocskotoktól.
- Te jó ég! - Raven megszorította a karom, mire közelebb vontam magamhoz. - De hisz majdnem egy órája beszéltem Mr. Sullivannal, hogy ölhették meg ilyen gyorsan?
- Nagyjából fél órája jött a riasztás Szolovjov professzortól. Igyeztem ahogy tudtam, de nem sikerült megmentem őket.
- Maga szerint kik lehettek? - kérdeztem.
- Nem tudom. De készüljetek fel mindenre! - felelte nem túl bíztató hangon a doki, majd bontotta a hívást.
Összenéztünk Napsugarammal.
- Hát, nem nyár a nyár balhé nélkül - vontam meg a vállam, bár nem nevetett a viccemen.

~~~

Sziasztook! Itt is lenne a következő rész! :)
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! <3