Oké, mielőtt nagyon belelendülnék a dolokba, beszélnem kell egy-két dologról.
Kezdjük mondjuk Zackkel és Ty-al. Miután Fürgefarkas konkrétan kidobta őket a falkájából, azzal az indokkal, hogy nálunk jobb helyük lesz...Hát, eléggé megváltoztak. Már nem nennek a saját fejük után. Velünk maradtak, annak ellenére, hogy utálnak minket.
Nem volt más választásuk. Két elveszett vérfarkas a nagy világban meghalna. Ez egyértelmű. Fürgefarkas nélkül teljesen elvesztek, az elején nem is szóltak hozzánk. Talán elfogadták a sorsukat, vagy csak beletörődtek. Minden esetre, az nekünk csak jó, ha bővitjük a falkát.
Na, nem tagadom, hogy egy idő után azonban nehezen lehetett velük bírni. Például volt olyan eset, hogy Zack valamin felhúzta magát és neki esett Skylernek. Azt már kitapasztaltam, hogy Zack a forró fejű. Makacs, mint az öszvér. Ty segített leszedni a lányról Zacket.
- Elég legyen! Mégis mi franc bajod van? - kérdeztem Zacket, miközben lefogtam Skylert, mert nagy hévvel indult meg a fiú felé.
- Vigyázz, hogyan cselekszel egy pokolkutyával szemben, haver! - morgott Skyler a fiúra, de Zack csak fintorgott.
A lány éles fogai kivillantak és megint Zack felé indult.
-Azt mondtam elég! Sky, hagyj most minket magunkra, rendben? - néztem a lányra.
Fújtatott, aztán elment.
Zack és Ty mereven néztek engem, szemükben megbánás tükröződött. Aztán Zack kinyújtotta elém mindkét kezét.
- Rajta, bűntess meg! -motyogta lehajtott fejjel.
Elképedve néztem a fiúkra, aztán összeszedtem magam.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem.
Felhúzta a pulcsijának az ujját, mire a szám elé kaptam a kezem. Zack csuklója tele volt hegekkel. Elképzelni se tudtam, hogyan szerezte őket, mikor olyan gyorsan gyógyul, hogy heg se marad a seb helyén. Lassan két kezembe fogtam csuklóit, mire összerezzent.
- Fürgefarkas nem bűntetett titeket, hanem kínzott. Igaz? - felnéztem Ty-ra, de ő szótlanul nézte a cipője orrát.
- Minden alkalommal, miután valami baromsagot csináltunk - mondta Zack halkan.
Szó nélkül lehúztam a pulcsiját, ezzel eltakarva a hegeket. Kisse értetlenül meredt rám.
- Nem fogom egyikőtöket se megbűntetni, vagy megkínozni. Nálunk nem így működnek a dolgok. Ha hibáztok, akkor azt együtt hozzuk helyre. Ha veszélybe kerültök, együtt húzunk ki onnan. Mert ilyen egy falka. A farkas védi a falkát, a falka pedig megvédi a farkast. Amit Fürgefarkas tett veletek, azt nem tudom rendbe hozni. És az, hogy ránk bízott titeket, csak azt jelenti, hogy túl erősek vagytok hozzá képest, ezért nem tudott veletek bírni. Megértés helyett bűntetéssel reagált. Én nem ilyen vagyok. Ha a falkában akartok maradni, akkor kénytelenek vagytok együtt működni. En pedig megígérem, Zeus nevében is, hogy megvédünk titeket! Rendben? - elhallgattam. Próbáltam lágyan, kedvesen mondani mindent, mert csak így érhettem el, hogy bízzanak bennem, bennünk. Bizalom nélkül az egész rendszer felbomlott volna.
Ezek után semmi baj nem történt. Zack és Ty megértették, amit mondtam, velünk maradtak.

Akkor most jöjjön a következő téma. Mióta megtudtam, hogy az apám valójában nem is az igazi apám, valahogy nem tudtam ugyan úgy viszonyulni hozzá. Hiába tett meg mindent. Befogadta Zacket és Ty-t, mert volt két szabad szobánk, a kedvemben járt, és még azt is elnézte, hogy idén csak hármas lettem év végén, nem pedig négyes.
Rengeteget beszélgettünk. Elmesélte, hogyan talált rá a dajmonokra, állítása szerint véletlenül botlott Szolovjovba, de a professzort ismerve az is meg volt tervezve. Rengeteg kíserleten vett részt, én akkor elvileg két éves se voltam. Anyát csak azután avatta be, hogy kiderült, nem alkalmas arra, hogy dajmon legyen. Az, hogy a meddőség ennyire szabályozza ezt a dolgot, elég brutális. Elmondta, hogy engem három évesen vitt el a professzorhoz, hogy kísérletezzen rajtam. Akkor még a világomat se tudtam, ezért nem meglepő, hogy nem emlékszem rá. Már itt felhevült az agyvizem.
Milyen apa az, amelyik hagyja, hogy kísérletezzenek a lányán? Elborzadtam ettől a gondolattól.
Zeus gondolata csak később pattant ki a fejükből. Mivel kisgyerek voltam, nem tudtam önálló döntéseket hozni. Minden dajmon saját döntéséből marad a társa mellett. Amíg nem jön létre a kapcsolat, elválaszthatóak. Én maradtam Zeus mellett. És milyen jól tettem!
Aztán mindehhez még az is hozzá tartozik, hogy a biológiai apámat sem ismerhetem. Egyszerűen fantasztikus, nem? Hát nem!
Annyira magam alatt voltam ezek miatt, hogy Isaac is nehen tudott felkaparni a padlóról.

Ó, Isaac! Én Isaacem! Sosem voltam még ilyen szerelmes. Teljesen elvarázsolt! Szerintem erre mondják azt, hogy a szerelem nagy úr. Igen, a rózsaszín köd teljesen ellepte az agyam. Főleg akkor, amikor betartotta az ígéretét és kárpótolt, a félbe maradt este miatt. Akkor a fellegek között éreztem magam, gyengéd volt, érzelmes. Az volt a legjobb estém eddigi életemben. Őszinte hozzám, és mindenben segít, amiben csak tud. Mellettem volt, mikor csúnyán összevesztem a szüleimmel nyerésünket követő napon. Aznap nem mentem haza, Isaacnél voltam. Sosem voltam nála, de nem kell olyanra gondolni, hogy biztos titkol valamit. Ő egyszerűen csak jobban szeretett nálunk lenni. Bár a lakása elég kicsi volt, jól meg voltunk kettesben.

~~~

Ha tudtam volna milyen veszélybe sodor minket a Bakersfieldben töltött idő...Soha nem engedem, hogy elmenjünk arra a rohadt esküvőre!

~~~

Sziasztoook! Itt is lenne a folytatás! :)

Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! <3