-Anya, nálunk miért nincs hó?-kérdezte Pati az anyukájától, aki buzgón öltöztette fel az ember nagyságu fenyőt.
-Nem lehet minden úgy ahogyan mi szeretnék.-mosolyogva guggolt le a kislány elé, aki elszomorodva az ablakhoz sietet.
A táj világos volt, az ízzó csillagokból kiemelkedő hold, megvilágította és szebbé tette az éjjelt.
De a kislány ennek ellenére mégis szomorú volt. Nem csoda hisz egyik évben sem volt fehér karácsonyuk. Bándkódva nézett ki az ablakon és nagyot sóhajtozott.
A frissen sült bejgli illata körül vette a házat, de őt ez sem derítette boldogságra.
Hitt a csodákban és abban, ha igazán kéri, esni fog a hó.
-A nagyiék mindjárt itt lesznek.-ujjongot a nagyobbik fiú a mindössze csak tíz éves, ő mégsem hisz a karácsony varázsában.
A kislány nem mozdult el ablaktól.
Figyelte a tájat, és várta , hátha el kezd esni a hó.
Még a kocsi hangjára sem fordította oda a fejét.
A nagymama és a nagypapa boldogan érkeztek meg hozzájuk.
Teli kosár melyben a nagyi finom süteménye díszelget.
És persze az ajándékok.
-Menj most a szobádba és vedd fel a legszebb ruhád.-invitálta anyukája a kislányt a szobájába, aki a nagyszüleit észre sem véve szaladt a szobába.
A nagyszülők a fa alá helyezték a szépen becsomagolt ajándékokat, majd megterítették az asztalt.
Öröm és nevetés vette fel a lakást.
Egyedül a kislány volt szomorú.
-Kicsikém, gyere -boldogan lépett be édesanyja a szobába.
-Nem akarok-fejére húzta a takarót, majd zokogni kezdett.
-Nem az a fontos hogy esik-e a hó, hanem az, hogy mi együtt vagyunk. A Karácsony erről szól.-az ágya mellé ült és lehúzta róla a takarót.
-De én azt akarom hogy essen a hó!
-A nagyiék nagyon várnak téged. Megtettek egy ilyen hosszú utat, csakis miattunk. Igérem neked hogy ez az este más lesz mint az eddigi.-mosolyogva invitálta az ajtóhoz a kislányt, aki az anyja arca látván, mosolyogni kezdett.

Mindannyian egy asztalhoz ültek.
Hangos kacaj és a beszélgetés hallatszott a házból.
A vacsora után a gyerekek a fához siettek.
Az ajándékokat a színűk alapján vették magukhoz. Az egyik kék volt, a másik pedig rózsaszín.
A fiú hamar kibintotta az ajándékot, majd össze dörzsölte tenyerét örömében. Egy távírányítós repülőt kapott a nagyszülőktől.
Ezután a kislányon volt a sor hogy kibontsa az ajándékot. Óvatosan szedte le a csomagolást.
Meglepetten emelte ki a dobozból a meleg kötött pulóvert, a sálat, és a kesztyűt.
-köszönöm -megölelte őket, majd felvette a pulóvert.
-Vedd fel a kesztyűt is drágám-jelezte a nagymama, aki örömében ujjongot.
-De nagyi, nem kell a kesztyű mert nincs hó.-újra eszébe jutott és elszomorodott.
A nagymama mindentudóan mosolygott.
-Csak akkor látod meg a csodát, ha hiszel is benne.-mosolyogva invitálta ki az udvarra a kislányt.
A kislány hitt a csodákban.
Végig nézett a tájon, és erősen behunyta a szemét.
-Nem fog esni a hó -mondta.
A nagypapa vígan húzta a szánkón a fiút.
A kislány értetlenül nézte őket és nem értette miért kell a szánkó ha nincs is hó.
Nem sokára megérkeztek az udvarra a szülők is, akik szintén boldogon szaladgáltak.
Csatlakozott a nagymama is , a hatvanéves korához képest nagyon is mozgékony.
Mindenki nevet és játszik csak a kislány áll még mindig egy helyben.
A nagypapa felesett, amire mindannyian nevetni kedztek.
Persze ebből nem maradt ki a kislány sem. Vissza rohant a szobába és felvette a kesztyűt, és a sálat.
Boldogan vígattak tovább.
Felhőtlen nevetés, és játszás váltotta a csendes éjjelt.
A kislány sosem volt még ennyire boldog. Már nem érdekelte hogy esik-e a hó vagy sem. Csak az számított hogy együtt van azokkal, akiket szeret.
Annyira nevettek és játszottak, hogy észre sem vették, a hó szálingózik. A táj fehér takarót öltött magára. Minden fehérben ragyogott. A kislány nevetni kezdett boldogan, és akkor értette meg igazán, hogy a legfontosabb a boldogság, és a szeretet.
________
Éjfélben írtam meg.
Ezzel akartam kedveskedni nektek.☺❤
(Nézzétek el a hibákat xd)
Boldog karácsonyt kívánok nektek Kedves Wattpad Lakók.❤☺
És persze sok-sok ajándékot!☺😆❤