Cím: Envelope Owl naplójából

Író: @lindseyhush

Állapot: Befejezetlen

Prológus: Egy újabb pirosas fény, amely bevilágította a szobát. Mint gyerekekként, most is érdeklődve bámultam a tűzijátékot, amit nemrég Contrast lőtt fel. A felfelé törekvő intenzív színű fénycsík, majd annak elmúlása gondolkodásra késztetett, akaratlanul is az emberi életet juttatta eszembe.

– Hali csaje, helyzet? - vágódott le mellém a kanapéra Eden, amitől hirtelen összerezzentem.– Szia. Semmi új, nézem a tűzijátékot - vonogattam a vállam. - Veled?– Előbb voltam segíteni Scarletnek Contrastot illetően, mert itt mondja, hogy hú, de régóta lő már fel tűzijátékot, most meg azt sem tudja, mit kell csinálni - forgatta a szemét, én pedig elmosolyodtam.– Hol van... – Kint vár a kertben - szakított félbe. – Jó leszek így? - néztem végig magamon.– Persze, ne idegeskedj már, minden flottul fog menni. Úristen, jön ide Sinead - kezdett pánikolni.– Nem te mondtad az előbb, hogy nem kell idegeskedni? Bocsi, de a szenvedésed nem nézem végig, majd szólj, ha esetleg fejébe szállt volna az alkohol. Szia! – búcsúzkodtam Edentől, meg sem várva reakcióját, majd magamra kaptam a kabátom és elindultam a kertbe.Az elmúlt egy évben nagyon sok minden történt. Ha valaki nekem természetfeletti mágiáról kezdett volna el beszélni tavaly, nemes egyszerűséggel kiröhögtem volna, mondván, ez nem létezik. Ma azonban már másképp vélekedem. Sok minden változott, azonban van, ami ugyanaz marad. – Szia - köszöntött mosolyogva a kerti padon ülve, én pedig letelepedtem mellé.– Hideg van - vacogtam.– Felmelegítselek? - kérdezte sunyin.– Jó lenne, de csak olyan normális keretek között - néztem rá, ő meg elvigyorodott.– De komolyan felmelegítelek - mondta.– És hogy akarod? – Megvannak a módszereim - mosolyodott el, majd fokozatosan közeledett felém, ezzel megszüntetve a távolságot köztünk. Mikor már csak pár centi választott el minket egymástól, megcsókolt. Akkor és ott tudtam a tűzijátékok zajában, kissé fagyoskodva szilveszter lévén a padon, hogy az életem értelmet nyert.