Elszakadtam Tytól, és telefonommal a kezembe tárcsáztam Samuelt, közben kiléptem az ajtón

-Főni!!!-szólt bele a fiú, én pedig Noah után szaladtam. Tylar is kijött a házból.

-Sam, segítened kell nekem. Blake totál részeg, valakinek haza kell vinnie.-mondtam, és figyeltem ahogy Nee dölöngélve közlekedik az út közepén.

-Már indulok is Megh. Hol vagytok?

-A házunk előtt. Siess kérlek!

-Ahogy csak tudok.-válaszolta a fiú, majd letette a telefont.

-Noah!-kiáltottam, mire ő velem szembe fordult.-Állj meg, még a végén bajod esik!

-És? Kit érdekel? Menj inkább vissza a legújabb ficsúrodhoz és hagyj békén!-rivalt rám.

-Ne beszélj így róla!-kiabáltam vissza.

-Remek, már a védelmére is kelsz. Még hány emberrel fogsz megpróbálni pótolni engem? -kiabálta.-Tényleg ilyen hülye vagy, hogy nem veszed észre azt ami köztünk van?!

-Nem...-kezdtem volna el, de Blake félbe szakított.

-Egy aljas kis ribanc vagy, aki inkább más fiúkkal bújik össze, mint hogy beismerje, hogy hibázott!-ordította a fiú. Dühösön lépkedtem felé, végig tartva vele a szemkontaktust.

-Nem követtem el hibát, mert nem szeretlek, és soha nem is szerettelek!-fakadtam ki, majd sarkon fordultam. Pont abban a pillanatban érkezett meg Sam. Kipattant a kocsiból, és Tylarrel együtt próbálták berakni a kocsiba.

-Örülök, hogy kölcsönös az érzés.-mondta Noah gúnyosan, majd bevágta maga mögött az autó ajtaját.

-Haver, ez az én verdám!-nyafogott Samuel, majd ő is beszállt.

Bementem a házunkba, felviharzottam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba. Forrtam a dühtől.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam magamra egy sima pólót és egy farmert. A táskámba beledobtam egy sporttoppot, edzőcipőt és egy tréninggatyát majd leszáguldottam a lépcsőn.

Meg kell nyugodnom.

Lent találkoztam Tylarr, aki csendben ült a kanapén, és közben a telefonját nyomkodta.

-Dilis ex?-kérdezte, és egy apró mosoly kíséretében rám pillantott.

-Valami olyasmi.-viszonoztam gesztusát.-Figyelj Ty, köszönöm, hogy segítettél. Nem kellett volna.

-Ne viccelj! Már a buliban is majdnem behúztam neki.-felelte vigyorogva. Felnevettem látva arckifejezését.

-Én azt hiszem kicsit kiszellőztetem a fejemet.

-Merre mész, eldobjalak?-kérdezte a fiú.

-Csak a plázába, van egy kis elintézni való dolgom.

-Elviszlek, úgyis egy bolt volt az eredeti úti célom.-pattant fel, és magára vette dzsekijét.

-Hát, köszi ismét.-mosolyogtam rá, és együtt kiléptünk az ajtón.

Belépve a plázába egyből a konditerem felé vettem az irányt. Régi szokásaim közé tartozik, hogy elmegyek boxzsákot püfölni, ha valaki felidegesít. Már pedig Noah nagyon felidegesített.

Miután végeztem az edzőteremben Tyal haza mentünk. Mikor beléptem a házba a fiúval a konyhába siettünk. Telefonom csörögni kezdett. Samuel hívott.

-Haló?-szóltam bele a telefonba.

-Meghan ne haragudj, hogy zavarlak, de segítened kell nekünk.-hallottam a vonal mögül egy női hangot. Becky volt az, Blake húga. Nem is tudom, hogy mióta nem beszéltem vele. Mialatt telefonáltam, Tylar mosolyogva mutatta, hogy neki áll vacsorát főzni, de nem teljesen tudtam rákoncentrálni.

-Mi-mi-miért?-dadogtam.

-Miután Sam haza hozta Noah-t, egyre csak romlik az állapota. Nem tudjuk, hogy vett-e be valamit, mielőtt elment hozzád. Kérlek segíts!

-Mi az, hogy romlik?-hangom elcsuklott.

-Elmesélem, csak gyere ide!

-Oké rendben, megyek.-feleltem, majd lecsaptam a telefonomat.-Ne haragudj Ty, de megint el kell mennem. Ígérem, sietek vissza.-mielőtt bármit is válaszolhatott volna fiú, én már rég az ajtón túl voltam.