Fejfájással küszködve szálltam ki Noah ágyából. Egyből a csizmámért szaladtam, amit valószínűleg Blake hozott fel nekem éjszaka. Felkaptam a lábbelimet, majd kiléptem az ajtón. Lenéztem a galériáról és boldogan nyugtáztam magamban, hogy Nee nincs a közelben. Áthaladtam az étkezőn, ahol a sok részeg fiatal éppen élet és halál között lebegett, majd kijutottam a lakásból. Szerencsére vagy nem, de Noah csak pár utcára lakik tőlünk, így másnaposan indultam haza reggel tököm tudja hány órakor.

A szüleim elutaztak megnézni az öcsém meccsét, így remélhetőleg csak én leszek otthon és Radio, ha az a kedves bátyám megint a barátnőjénél van. Már pedig ő álltalában ott van.

Mikor beléptem a lakásba hang foszlányokat halottam a konyhából, ami csak egyet jelentett. Ed itthon van. Fintorogva simogattam meg a francia buldogomat, majd a helyiség felé kezdtem el sétálni.

-Csá te köcsög!-kiáltottam el magamat és vártam, hogy a bátyám visszaköszönjön.

A fiú kilépett elém a konyhába, de ő nem Ed volt.

-Meghan?!-kérdezte és kék szemei meglepetten csillogtak.

-Mit csinálsz itt Tylar?-vontam fel szemöldökömet.

-Ugyanezt kérdezhetném tőled is.

-Én itt lakom!-fakadtam ki.

-Ó, persze baszki!-mondta a fiú és arcára csapott.-Meghan James. Ed James. Ed húga vagy, igaz?

-Aham.-bólintottam értetlenül.-Honnan ismered a bátyám?

-Együtt járunk kondizni néha.-rántott vállatt.

-Aha.-motyogtam.-Azt azért még elárulhatnád, hogy mit keresel itt.-néztem rá kérdően.

-Nos...-kezdte a fiú, miközben tarkóját vakargatta.-Pár napig itt fogok aludni, míg nem találok egy albérletet. Össze balhéztam a szüleimmel, és Ed megengedte, hogy itt legyek, amíg a szüleitek nincsenek itthon.

-Oh.-szaladt ki a számon, és fogalmam sem volt, hogy ilyenkor mit kéne mondani.-Sajnálom.

-Nem gáz.-rázta Ty a fejét.-Ilyenek az ősök.-mosolygott rám. Én viszonoztam gesztusát és percek múlva arra lettem figyelmes, hogy a fiúval egymást bámuljuk.

-Azt hiszem...-törtem meg végül a csendet elpirulva.-Én most felmegyek és átöltözöm.

-O-oké, re-rendben.-dadogott.-Én pedig elugrom a boltba.-mutatott az ajtó felé.

-Oksi.-mondtam és elindultam fel a lépcsőn.

-Akkor szia.-mosolygott feszélyezetten a fiú.

-Szia.-intettem neki, majd a szobámba futottam.

Pár perccel később csöngettek, így lementem kinyitni az ajtót.

-Noah?-visítottam, mikor megláttam a küszöbön álló fiút. Több kérdést már nem volt időm feltenni, hisz Blake ajkaimra tapadt. Egyből megcsapott az alkohol és cigi tömény szaga. A fiú beljebb lökött a házba és becsapta az ajtót. Probáltam elvállni tőle.

-Állj!-kiáltottam, mikor Noah végre levette ajkait ajkamról.-Nee totál részeg vagy.-mondtam és aggódóan két kezem közé vettem arcát.- Csak reggel 6 van.

-Na és?-kérdezte, bár nem teljesen érthetően.-Csak azért jöttem, hogy lássalak Megh.-gondolom ezt akarta mondani, csak az alkohol valahogy megfosztotta egy kis időre nyelvtan tudásától.

-Le kellene pihenned.

-Nem!-vágott a szavamba.-Nekem csak te kellesz.-motyogta és végig csókolt a vállamom, annak köszönhetően, hogy csak egy trikó volt rajtam. Testemet neki döntötte a falnak és úgy meredt rám. Szinte teljesen egymásnak feszültünk és tekintetét végig rajtam legeltette. Pillantása ijesztő volt, ahogy a vágy megcsillant szemében. Minden tette a szenvedélytől volt túlfűtött.

-Noah...-hangom remegett, ahogy minden porcikám.-M-mi e-ezt ne-nem csinálhatjuk.-dadogtam.

-Elegem van abból Meghan, hogy folyton elutasítasz. Úgy viselkedsz, mint egy kisiskolás. Eltakarod a szemed, ha csókolóznak egy filmben. Disney meséket nézel. Nem vagy kész egy komoly kapcsolatra.-meredt rám a fiú komoly arckifejezéssel, miközben kezét derekamon tartotta.-Fel kéne már nőnöd hercegnő.-Suttogta ajkaimra és újra megcsókolt. Ujjai a trikóm alatt kalandoztak, így újabb remegést kiváltva belőlem. Blake erőszakos és durva volt, ahogy az alkohol átvette az irányítást tettei fölött. Egyre többet akart.

-Noah eressz el!-kiáltottam, és abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó.

-Az elfelejtettem, hogy nem tudok a közelben egy boltot sem.-lépett be Ty az ajtón, de mikor ránk emelte tekintetét, arca egyből dühről árulkodott. Noah rápillantott, így próbáltam ellökni magamtól.

-Szállj le róla!-kiáltotta Tylor és felénk lépdelt, majd Blaket lerángatta rólam és egy hatalmasat behúzott neki.

-Mit képzelsz, ki vagy te?-sziszegte Nee. A kék szemű fiú pólójánál fogva ragatta őt meg.-Ha mégegyszer meglátlak Meghan közelébe kiverem az összes fogad, világos?-köpte fenyegetően Blake arcába. A szőke hajú csendben maradt, majd pár másodperc múlva mosolyogva tekintett rám.

-Oh, már értem. Inkább összefekszel egy vele, mint velem. Meddig fog még tartani, mire rájössz, hogy engem nem tudsz helyettesíteni?-kérdezte, majd kiviharzott az ajtón.

Zavarodottan álltam a fal mellett, mikor Ty mellém lépett és átölelt. Jól esett a közelsége, a támasza, még sem tudtam teljesen megnyugodni. Noah után kell szaladnom, hisz ilyen állapotban nem engedhetem az utcára. Aggódom érte.