-Szia!-köszönt egyszerre Karin és Ed.

-Sziasztok!-bicentettem a páros felé.

-Jól nézel ki.-mosolygott rám a bátyám barátnője. Pirulva köszöntem meg és elmotyogtam egy ,,Te is!"-t. A lány barna haja válláig ért. Testhez simuló király kék ruha volt rajta.

-Ne már!-szólt közbe a testvérem.-Nézz már rá, hogy néz ki!

-Héj, igenis jól nézek ki.-szóltam közbe.-Már nyolcadik óta futnak utánam a fiúk!

-Azért mert a fiúknál 14 évesen tökmindegy, hogy hogy nézel ki, csak legyen valami amin kiélhetik magukat.-mondta a bátyám mosolyogva.

Kösz, én is szeretlek tesó.

-De még mindig tapadnak rám.-vágtam vissza csípősen.

-Mert azóta van melled.-Ed kijelentése után Karin rosszalóan tekintett a fiúra, én pedig szúrós pillantásokat löveltem felé.

-Ne is halgass rá.-nézett rám a lány.-Nem véletlen, hogy a gimis bajnokság egyik legjobbja a kísérője.-mondta bátyámnak.

-Noahra gondolsz?-kérdezte testvérem.-Igen hallottam, hogy meghívást kapott Portland legjobb csapatába, a Tigersbe.-mondta a én pedig lesokkoltam. Görcsbe rándult a gyomrom és hirtelen úgy éreztem le kell ülnöm.

Nyugi Meghan, ez semmiség.

Nem fog elmenni.

Ha meg igen, kit érdekel?

Nem kötődsz hozzá.

Vagy igen?

-Ez remek.-erőltettem magamra egy műmosolyt.

-Az hát. Most is éppen a St. Louis igazgatójával beszél.-pillantott Blake-ék felé. Én is oda néztem. A fiú idegesen és egyben izgatottan állt a férfi mellett. Egy kis időre tekintetünk találkozott, majd Noah vissza fordult a beszélgető partneréhez. Rossz érzés kerített hatalmába.

Noah átmegy a St. Louis-ba. A város másik felébe fog járni. Sok edzése lesz, és annál is több lány akinek feltérképezheti a bugyiját.

Kizárt, hogy együtt fog maradni velem.

Ugyan már, miről beszélek? Nem járok Noah-val, csak párszor csókolóztunk. Nem is kell elvárnom tőle, hogy ne nézzen más lányra.

-Baj van?-Blake aggódó hangjára lettem figyelmes.

-Nem, dehogy.-ráztam meg a fejem.-Csak fáradt vagyok.-Hazug.

-Még csak most jöttünk meg.-nevetett fel.

-De te az összes energiámat elhasználtad, elhasználod és elhasználni is fogod .-mondtam, majd mikor érzékeltem Blake kaján vigyorát az arcán, egyből mentegetőzni kezdtem.

-Szeretnéd, hogy teljesen kifárasszalak?-suttogta a fiú és átkarolta a derekamat. 

Vajon hány lánynak adta már be ezt a szöveget? 

És vajon hánynak fogja még? 

Akaratom ellenére is éreztem, hogy a féltékenység érzése egyre csak erősödik bennem.

Pedig nem kéne.

-Már így is eléggé idegesítő vagy. Nincs szükségem plusz korepre.-morogtam. Csak az jár a fejemben, amit Ed mondott. 

El fog menni.

-És ezt higyjem is el?-Nee egyre csak közeledett felém.

-Igen.-bólintottam.

-Akkor mért lángol az arcod már akkor is, mikor még hozzád sem nyúltam, úgy?

-Csak melegem van.-motyogtam. Ajkaink szinte súrolták egymásét.

-Mindjárt adok rá okot is.-jelentette ki Noah, majd megcsókolt. Először csak lassan érzékien, majd egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait.

Mi van ha ez már több, mint holmi játszadozás egymással?

Az est vége felé Noah-val a táncparkett szélén ültünk. Próbáltam elterelni a figyelmemet arról a tényről, hogy lehet Blake itt hagyja a csapatot és beleértve engem is. A fú kétségbe esetten próbált segíteni rajtam, hogy jobb kedvem legyen. Nee hirtelen felpattant és elém állt. Megragadta a kezemet, majd a táncparkettre húzott. Egy ijedt sikkantást hallattam.

-Mit csinálsz Noah?-sipítottam.

-Jobb kedvre derítelek.-jelentette ki Blake, majd átkarolta a derekamat és magához húzott. Szokásos férfias illata egyből orromba szökött. Kezemet a nyaka köré fontam, és úgy kezdtünk el táncolni a zene ritmusára. A fiú irányított és én kecsesen követtem őt. 

-Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz.-súgtam a fülébe mosolyogva.

-Négy évig heti kétszer volt tánc óránk a suliban. Valami azért ragadt rám.-nézett le rám a fiú, majd megpörgetett.

A bál után Noah haza vitt. Megsemmisülve pillantottam ki a kocsi ablakán és kémleltem az éjszakai várost. 

Nee el fog menni. A szívem mélyén remélem, hogy ez csak egy rossz vicc. Noah nélkül az Eagles nem lesz ugyan az a csapat. És én sem leszek ugyanaz az ember.

Annyira elhittem, hogy köztünk lehet valami. Hogy kézen fogva lépünk be a gimi ajtain. Az összes tekintet ránk szegeződik. A lányok irigyen méregetnek engem, Blake pedig a fiúktól elismerő pillantásokat gyűjt be.

Mint egy elcseszett nyálas könyvben, ahol a gimi legjobb pasija elhódítja a főszereplő lányt.

Ehhez képest Noah a város másik végén fogja zsebre rakni a lányok bugyijait, én meg maradhatok itt. Még időnk se lenne találkozni. Neki ott vannak az edzések, hétvégén a meccsek, én pedig a csapat fotósa vagyok. Nem működne.

Felsóhajtottam, majd bele túrtam szőke hajzuhatagomba. Mi van, ha én már többet érzek Nee iránt?

-Mi történt?-kérdezte a fiú, miután kiszálltunk a kocsiból.

-Nem nagy ügy.-ráztam meg a fejemet

-De igenis az!-csattant fel a fiú. Lábaimmal toporogtam és bizonytalanul álltam előtte. Nekünk nincs közös jövőnk.

Óvatosan a fiú elé léptem. Arcát két kezem közé fogtam, és lassan megcsókoltam őt. Próbáltam kiélvezni minden pillanatát annak, ahogy Noah-val egymásnak feszülünk és nyelveink táncot lejtenek.

Mikor elváltunk szótlanul sétáltam a házam felé. Előkaptam a kulcsom, majd kinyitottam a zárat.

-Szia Meghan!-pillantott rám a fiú mosolyogva.

-Viszlát Nee.-mondtam és szomorkásan rá mosolyogtam. Belépetem a lakásba, bezártam magam mögött az ajtót, majd neki dőltem.

El kell távolodnom Noah Blake-től, mielőtt még jobban bele szeretek.

Hoppá, hoppá! Gyerekek, itt asszem hatalmas gebasz lesz. Öveket bekapcsolni, mert mostantól rajta vagytok egy durva érzelmi hullámvasúton. Várom a véleményetek a könyvvel kapcsolatban. Legyetek rosszak, és megpróbálom minél előbb hozni az ú részt.