-Mért nézel?-kérdezte a fiú halkan, miközben karjaiba feküdtem, és egy előre logó tincsével játszadoztam.

-Zavar?-néztem rá ijedten. Noah nem válaszolt, csak csukott szemmel megrázta a fejét.

-Örülök, hogy velem vagy.-motyogta halkan.

-Nem szeretnél visszamenni Samuelékhez?-kérdeztem.

-Szívesebben maradok veled pucéran az ágyban.-válaszolta, mikor kinyitotta szemét, és egy hatalmas mosolyt küldött felém.

-Na jó, akkor 10 perc múlva indulunk Samékhez.-nevettem fel, majd kimentem a fürdőszobába készülődni.

Mikor már a csodás fehér ruhám rajtam volt, utoljára belenéztem a tükörbe. Se energiám, se kedvem nem vokt kisminkelni magam, úgyhogy anélkül mentem a bálba. Minél előbb visszaakartam menni Noahoz, szóval a hajammal se babráltam, hagytam  hogy hatalmas hullámokba omoljanak aranyszőke tincseim vállamra.  Barnás-zöldes szemem most élénken ragyogott, orcáim rózsaszínbe kúsztak, míg ajkaim cseresznye pirosan virítottak. Bőröm ragyogott, és ahogy jobban szemügyre vettem magamat, elmosolyodtam. Végre boldognak éreztem magamat és szépnek.

-Hogy nézek ki?-tettem fel a kérdést Blakenek, mikor kiléptem a fürdőből.

-Mint aki most szexelt.-nevetett fel hangosan, mire sértődötten keresztbe fontam karjaimat.-Jajj, ne már baba!-lépett közelebb hozzám Nee.-Gyönyörű vagy.-suttogta, majd egy puszit nyomott arcomra. 

-Menjünk!-mondtam elpirulva, és elindultam az ajtó felé, de Noah visszahúzott egy utolsó csókra.

-Én mondtam, hogy ide fogja rángatni!-kiáltotta Jess Samnek, majd a nyakamba ugrott, mikor Blakekel beértünk a bálba.

-Én is örülök nektek!-nevettem fel.

-Olyan csinos vagy!-lépett hozzám Becky is.

-Tisztára olyan vagy, mint aki nem rég szexelt.-ölelt át mosolyogva Samuel, mire én köhögőrohamot kaptam.

-Most hogy mondod van benne valami.-felelte Noah mosolyogva.-Mondd csak Megh, ki volt az a szerencsétlen férfi?-kérdezte fülig érő vigyorral.

-Haha, nagyon vicces.-néztem rá Blakere  gyilkos tekintettel.

-Na jó, azt hiszem mi most megyünk.-szólt közbe Jessica, majd sokat mondóan Samre és Beckyre sandított. Lehet szólnom kéne neki, hogy már nem kell kerítőset játszaniuk.

-Jajj, tényleg!-csattant fel Samuel, kisegítve Jess színjátékát, majd Becksel elindultak az asztalukhoz köszönés után. Jessica is elment, de előtte közelebb lépett hozzám.

-Jól látom, hogy Noahval már a belépésetek óta egymás kezét fogjátok?-suttogta, és mikor nem válaszoltam, csak elpirultam, halkan felnevetett.

-Holnap mese délutánt tartunk.-mondta, majd ott hagyott minket kettesben Neevel.

Mielőtt elindultunk volna Noahval mi is, Berton, az egyik osztálytársunk, mosolyogva lépett oda hozzánk.

-Hű Megh, gyönyörű vagy!-dicsért meg, mire elmotyogtam egy ,,köszönöm"-öt. Blake majdhogynem kinyírta tekintetével, majd átkarolta derekamat.

-Igen, te is jól nézel ki!-szólalt meg most Noah. Mikor Bert meglátta Nee kezét a derekamon, egyből elhúzta a csíkot, mire én dühösen meredtem a fiúra.

-Ez mégis mi volt?-kérdeztem.

-Éppen a szemeivel vetkőztetett le téged.-sziszegte idegesen. Mosolyogva megcsóváltam a fejemet, majd újra ráemeltem tekintetemet Noahra.

-Ne legyél féltékeny.

-Nem vagyok féltékeny, csak megőrjít, hogy nem tudják, hogy már foglalt vagy.-mondta Blake. Az igazság az, hogy én sem tudtam, hogy az övé vagyok-e. Gyakorlatilag csak pár órája békültünk ki, és nem tudtam, hogy mi van köztünk. Ráadásul ott volt Ty is.

Mikor lett ilyen bonyolult az életem?

Hmm, talán akkor, mikor elfogadtam, hogy az iskola fotósa leszek.

-Minden rendben?-fordult felém Nee.

-Igen, csak ha haza értünk szeretnék veled beszélni.-a fiú ijedten nézett felém, és elakadt lélegzete.

-Me-me-megbántad?-suttogta, mire én elmosolyodtam.

-Nem, nem erről van szó.-nevettem fel halkan.-Egy percig sem bánom, hogy mellettem vagy.-motyogtam, majd megcsókoltam Nee-t.

A vacsora után Noahval elindultunk haza.

-Mire gondolsz éppen?-kérdeztem mosolyogva, mikor Noah már 3 perce csak magában motyogott, amíg elsétáltunk a kocsiig.

-Rád.-válaszolta vigyorogva.

-Kifejtenéd?- pillantottam rá.- Szokatlanul csöndes vagy.

-Csak azon gondolkoztam, hogy miről szeretnél majd velem beszélni. És hogy nem lenne-e kedved nálam aludni.-nézett rám szégyenlősen.

-De, szívesen.-mosolyodtam el, majd beültem a kocsiba.

-Jó reggelt!-vont ölelésébe Noah, és egy puszit nyomott arcomra, mikor kinyitottam szemeimet.

-Neked is.-motyogtam mosolyogva. Meg tudnám szokni, hogy mindennap erre kelek fel.

-Éhes vagy?-kérdezte rekedt hangon, miközben egy szemembe lógó  tincsemmel játszott.

-Mint mindig.

-Akkor gyere, csinálok neked reggelit!-pattant ki az ágyból, majd magára vett egy tréning gatyát.

-Uhh, inkább te ne.-nevettem fel, miközben én is felálltam. Nee egyik pólója volt rajtam, ami combom közepéig ért.

Ez olyan klissé!-mosolyodtam el magamban.-De tetszik.

-Ezt megjegyeztem.-nézett rám durcásan Blake, majd elindult a konyhába.

-Most mondd azt, hogy nem főzök jól!-tett le elém Noah egy tál rántottát és egy bögre kávét.

-Na majd meglátjuk.-mondtam, és megkóstoltam reggelimet, amit nem mellesleg Nee készített nekem. A fiú neki támaszkodott egyik kezével egy pultnak, és úgy tekintett rám. Minden olyan tökéletes, és filmbeillő volt. Bárcsak örökre így maradhatnánk, és nem lenne semmi sem ilyen bonyolult.

-Gyönyörű vagy.-szólalt meg Noah, egy hosszas csend után. Mosolyogva rá tekintettem.

-Én meg örülök, hogy végre együtt vagyunk.-kezdtem el.-Mármint, ha azt akarod.-motyogtam halkan, majd lesütöttem pillantásomat.

Mi van, ha ő nem akar velem lenni?

Blake óvatosan felemelte arcomat államnál fogva, majd mosolyogva rám nézett.

-Minden vágyam, hogy veled legyek.-suttogta.-Meghan James, leszel a barátnőm?-kérdezte csillogó szemekkel. Éppen mikor válaszolni szerettem volna, telefonom pittyegett egyet. Noahval egyszerre néztünk a készülékre, aminek kijelzőjén egy aprócska üzenet állt.

Elindultam haza fele, este találkozunk baba. A szülinapi csókoddal meg még lógok!💗

Tylar