Mindenre számítottam. Veszekedésre, üvöltözésre, könnyekre és sírásra, de erre nem. Vártam, hogy Nee dühösen kirontson az ajtón, vagy leribancozzon. Hogy majd hozzá vág valamit a falhoz, vagy éppen beleboxol. Egy szempillantás alatt beletörődtem, hogy talán most tényleg vége. Most én szúrtam el, és lehet nem fogom tudni helyrehozni. Már bánom, hogy Tylarnél kerestem azt, amit csak Noah tud nekem megadni.

-Noah, én...-kezdtem el remegő hangon, de a fiú csak ölelésébe vont, és hosszasan tartott. Dermedten álltam karjaiban.

Most tényleg nem üvöltözik?

Nem veszekszünk?

Lehet talán felnőttünk?

-Nem akarlak elveszíteni.-suttogta halkan.

-Én sem téged.

-Kérlek az igazat mondd!-nézett szemembe könyörgően.-Még azelőtt történt ez a ,,valami'' köztetek, mielőtt kibékültünk?-egy aprót bólintottam, mire Blake beletúrt szőke hajába.

-Ugye nem vagy mérges rám?-motyogtam halkan.

-Nem, dehogy.-tiltakozott a fiú.-Csak félek. De elhiszem amit mondtál .-pillantott rám, mire egy apró mosolyt küldtem neki megkönnyebbülés jeléül.-Egy régi irodalom tanárom mindig azt mondta, hogy egy emberrel bármit meg lehet beszélni, csak meg kell hozzá találni a megfelelő módot, szóval most én is így teszek. Beszéljük meg, és kivételesen ne essünk neki egymás torkának.

Mikor ezt meghallottam lefagytam. Na most nem olyan az életem, mint egy gimis regényben. Most nem fogunk veszekedni, és talán abbahagyjuk ezt a se veled-se nélküled kapcsolatot. Már ideje lenne.

Félve léptem be az ajtón, amit Ty nyitott ki nekem.

-Szia Kincsem!-lépett hozzám, és egy puszit nyomott arcomra.

-Szia.-böktem ki remegő hangon.-Figyelj, beszélnünk kell...

-Igen?-nézett rám szemöldök ráncolva.

-Nem fogok kertelni, vagy szépíteni a dolgon, csak kimondom.- pillanottam rá szomorúan.- Lefeküdtem Noahval.-motyogtam.

-Tessék?-kérdezte éles hangon.

-Tudom, hogy hibáztam, de...-a fiú nem hagyta befejezni a mondanivalómat.

-Már bocs, de ezt tényleg nem hiszem el!-kiáltott fel.-Annyiszor megsebzett már téged, erre meg a karjaiba rohansz, és megdugatod vele magad! Végig itt voltam veled, kedves voltam, ő meg egy bunkó pöcs, és őt választottad! Most nem tudom eldönteni, hogy  buta vagy-e vagy gyenge!-üvöltött velem magából kikelve.

-Sajnálom-suttogtam, majd megfordultam és kirohantam lakásából.

NOAH BLAKE SZEMSZÖGE

-Ugye ma már beszélni fogsz vele?-néztem le a lányra, miközben  a folyosón álltunk egymással szemben.

-Igen.-bólintott, majd megcsókolt engem.-Mennem kell, ma fogunk találkozni.-motyogta halkan, és elindult volna a kijárat felé, de én visszahúztan egy utolsó ölelésre.

-Szia Noah!-intett nekem mosolyogva, mikor kilépett az ajtón.

-Majd hívj, hogy mi volt!-kiáltottam utána, de már nem reagált rá.

Remélem minden rendben lesz.

Idegesen járkáltam fel-alá a szobámban, közben a teniszlabdámat pattogtatva.

Mi van, ha Hanny meggondolja magát, és mégis Tyt választja?

Ha rájön, hogy jobbat érdemel nálam?

Mi van, ha Tylar bántani fogja őt?

Istenem én ezt nem bírom!

-Noah.-lépett be a szobámba anyukám,  én pedig csodálkozva tekintettem rá. Nem szokott nagyon feljönni hozzám.-Min izgulsz ennyire?-kérdezte, mire én nemlegesen megráztam a fejemet.

-Semmin.-válaszoltam szűkszavúan.

-Látom, hogy valami nem oké.-nézett rám rosszalóan. Mikor nem szólaltam meg, csak tovább pattogtattam a labdát, felsóhajtott.

-Bármin is izgulsz most, csak egyszerűen engedd el.-tanácsolta, majd miután megveregedte a vállamat kiment.

Anyána igaza volt. Ideje lenne kicsit lenyugodnom, és nem a legrosszabra gondolnom. Felálltam, és felkaptam magamra egy pólót, mikor a telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Meghan neve szerepelt.

-Haló?-szóltam bele izgatottan.

-Noah.-sóhajtott fel a lány remegő hangon.-Tudunk találkozni? A-a csarnokban...?-dadogta.

-Persze. Történt valami?-kérdeztem aggódva.

-Semmi komoly.-mondta, és hallottam, ahogy egy mély levegőt vett.-Csak gyere ide.-suttogta, és bontotta a vonalat.

-Hanny?-kérdeztem halkan, mikor megpillantottam lányt a lelátón. Pont ugyan ott ült, ahol tavaly veszekedtünk a döntő után.

-Nee,.-kezdte el.- Én rosszember vagyok?-közbeakartam vágni, de nem tudtam. Egy hang sem jött ki a torkomon.- Egész életemben rossz szemmel néztem azokra, akik megcsalták a párjukat, és most én is azt tettem. Megcsaltam Tylart. Veled.

-Meghan...-mondtam, de a lány félbeszakított.

-Szét mardos a bűntudat-suttogta.

-Mind követünk el hibákat. -pillantottam rá. -Valószínűleg Ty is hibázott már, még fog is hibázni. Én is, és te is fogsz. És igen, helytelen és rossz dolgot tettünk, de nem volt hiba. Egy percig se bánom, mert szeretlek. Szeretlek és soha többé nem akarok nélküled élni.