Mikor a Blake család háza elé értem, egyből becsöngettem. Becky kinyitotta az ajtót, és a nyakamba ugrott.

-Annyira örülök, hogy itt vagy!-suttogta.

-Megh...-lépett be a szobába Samuel is.

-Hol van Noah?-kérdeztem, mire a többiek az emelet felé mutattak. Felsiettem a lépcsőn, majd befordultam az első ajtón.

-Nee?-léptem át a küszöbön. A fiú behunyt szemekkel feküdt párnáján. Szemei alatt karikák húzódtak, és arca sápadt volt. Hosszú szőke haja, most kócosan lógott bele szemébe. Magatehetetlenül volt matracán, míg felsőtestét semmi nem fedte, így látni lehetett apró tetoválást, ami bordája mentén húzódott. A 15-ös számot ábrázolta, ami valószínűleg nem rég kerülhetett oda.

-Mért kellett ide jönnöm?-kérdeztem halkan, nehogy felébresszem Blaket.

-Teljesen begolyózott, miután haza hoztuk. A nevedet ordibálta, aztán hirtelen egy nagyot beleütött a falba.-mondta Becky, én pedig alaposabban szemügyre vettem a fiú kezét. Ökle bevolt kötözve, a fehér anyagon mégis átütött a vér vöröses színe.

-Délelőtt ivott, mi?-kérdeztem.

-Elég sokat, ahhoz képest, hogy tegnap is bulizott. Ráadásul reggel annyira fájt a feje, hogy egy fájdalomcsillapítót is kellett bevennie.-mondta a lány.

-A gyógyszerre ivott?-szinte visitottam, és aggodalmasan Blakere tekintettem.

-Igen.-válaszolta Becky.

-Ha ilyen rosszul van nem ártana hívnunk a mentőket.-javasoltam.

-Nem, az nem lehet. Ha anya megtudná, hogy mit csinált magával, egyből haza szaladna, és egy toronyba zárna minket, ráadásul veszélyben lenne Noah karrierje is.-nézett rám a lány aggódóan.

-Na jó, akkor új terv.-mondtam.-Asszem meg kell hánytatnunk őt, hogy kiürüljön a szervezete. Hozzatok langyos vizet, amibe van egy kis konyhasó, plusz hidegborogatást, én addig itt maradok vele.-mindketten lesiettek a lépcsőn, én pedig leültem az ágy szélére, és kezemet a fiú homlokára raktam.

-Egy pillanat, és máris hozzuk a cuccokat!-kiáltott fel Sam, és hangos csörömpölésre lettem figyelmes.

-Noah.-suttogtam halkan.-Kérlek kelj fel.-mondtam, és megsimítottam a fiú arcát. Nee szemei lassan kinyíltak, és kezemet ott tartotta sajátjával.

-Meghan?-suttogta élettelen hangon. Aprót bólintottam, majd kisimítottam a fiú arcából a szemébe logó szőke tincset.

-Kicsit ülj fel légyszíves, Beckyék mindjárt hozznak neked vizet.-a fiú tette amit mondok, majd szemeit újra erőtlenül behunyta.

-Itt a víz!-futott be a szobába Becks, majd a poharat a kezembe nyomta.

-Idd meg Noah. Ez majd segít.-a fiú nem válaszolt, félálomban követte végig az eseményeket több-kevesebb sikerrel. Közben Samuel is befutott, és a borogatást Blake fejére nyomta. A fiú felszisszent, ahogy a hideg érintkezett bőrével. Szájához emeltem a poharat, és próbáltam itatni Nee-t. Fintorogva nyugtázta a sós víz ízét.

-Mikor ment el anyukád?-kérdeztem Beckytől.

-Egy hete.

-Akkor gondolom itthon nincs semmi kajátok, szeméten kívül?

-Kb.-húzta el a száját a lány.

-Azok most lehet Noah-nak nem tennének jót.-ráncoltam szemöldökömet.

-Majd én elviszem bevásárolni Becks-t.-lépett elő Sam.

-Rendben, akkor én addig figyelek majd Neere.-mindketten kimentek a szobából, majd pár perc múlva hallottam a zár kattanását. Samuelék elmentek, és én kettesben maradtam Noahval.

-Asszem hányni fogok.-szólalt meg a fiú, majd próbált felállni az ágyról. Gyorsan mellé siettem, és bekísértem a fürdőszobába, mire ő egyből lerogyott a wc mellé.

Mikor nagyjából lecsillapodott a hányingere, elfeküdt a hideg csempén.

-Nee, le kéne zuhanyoznod...-motyogtam halkan. A fiú nem reagált. Próbáltam felhúzni a földről, és mikor sikerült óvatosan belelöktem a kádba.

-Ne haragudj Blake, de ez most nagyon szar lesz.-mondtam, majd megengedtem a jéghideg vizet. A fiú próbált ellenkezni, de nem sikerült neki.

Egy fél óra múlva Noah nagyjából magához tért.

-Látom jobban vagy egy kicsivel.-sutrogtam.-Kimegyek a szobádba, addig próbálj meg normálisan is lezuhanyozni. Ha bármi kellene, csak szólj.-a fiú feállt. Gyengéden megsimítottam arcát, majd kisétáltam és magam mögött behajtottam az ajtót.

-Meghan?-hallatszódott bentről egy hang.

-Baj van Noah?-aggodalmasan szaladtam be a fürdőbe. A fiún még mindig a szürke melegítő alsója volt. Gyors léptekkel felém haladt, mire arcunk között csak pár centi volt.

-Sajnálom.-suttogta ajkaimra.-Egy paraszt voltam.

-Most nem ez a fontos.- ráztam meg fejemet.- Zuhanyozz le és majd utána beszélünk.

-Kérlek ne menj el.-tekintett le rám. -Nem bírnám ki.

-Csak a szobádban leszek.-nevettem fel.

-Nem arra gondoltam.-motyogta, miközben lassan elkezdett felém lépkedni. Egy pillanatra egyensúlya megingott, és meg kellett támaszkodnia a pulton. Ijedten kaptam utána. -Nem akarlak elveszíteni. Soha többé.- suttogta gyengéden, majd ajkaimra tapadt. Utolsó erejével betaszított a zuhanyzóba. Hátam a csapnak csapódott, ami ennek köszönhetően megnyílt. A forró víztől pillanatok alatt bepárásodott a levegő, de minket ez cseppet sem zavart. A fiú még gyenge volt, alig bírt állni egyedül, de nem akart elszakadni tőlem. Ahogy én sem tőle.