Radio egyből Noah-hoz szaladt, anya pedig meglepődve a fiúra nézett. Asszem harminc éves koromig nem beszélhetek majd hímegyedekkel.

-Üdv Mrs. James!-intett Noah. Anya kérdően meredt rám.

-Elmentünk együtt kajálni, aztán haza hozott engem, én meg behívtam őt.-hadartam, mielőtt bármit is kérdezhetett volna.

-Értem, de mért van elbújtatva a kabátaink között?-vonta fel szemöldökét édesanyám.

-Pánikba estem, amikor meghallottam a hangod és el akartam őt bújtatni.-amíg én szülőmmel beszéltem, a fiú kilépett a gardróbból hozzánk.

-De mért akartad elbújtatni?

-Mert ha te, vagy a család valamelyik tagja meglátja, hogy egy fiút hozok a házba, akkor vagy egy shotgunnal tér vissza.-mondtam.- Vagy rosszabb esetben egy hónapig ezzel fog szekálni.

-Mért, Noah a barátod? -vidult fel.-Eddig mért nem mondtad? A kislányom végre összeszedett valakit!-anyukám vigyorogva nézett le ránk.

-Látod erről beszéltem.-fordultam Blake felé.-Még pár perc, és mindjárt hívja az egész rokonságot. Most már bármit mondhatok vagy tehetek, egy hónapig Mrs. Blake-nek fog engem szólítani az egész családom.-sóhajtottam fel.

-Meg volt már az első csók? Ugye romantikus volt?

-Anya, Noah-val nem járunk!-jelentettem ki.-CSAK BARÁTOK  VAGYUNK! És ha megbocsátasz felmegyünk a szobámba leckét írni.-mondtam, majd egyik kezembe felkaptam Radiót, a másikkal pedig elkezdtem a szobám felé noszogatni a fiút.

-Ne haragudj anyukám miatt. Még sosem hoztam haza egy fiút sem.-néztem rá Noahra, miután becsuktam a szobám ajtaját.

-Semmi gond. Hidd el, az enyém is ilyen.-válaszolt Blake.-De amúgy a ,,csak barátok vagyunk" rész, az ugye kamu volt?

-Ohm, igen. Asszem. Nem tudom.-hebegtem.

-Őszintén megvallva én sem. És igazából, nem is tudom, hogy egy kapcsolat, hogy működik. Még nem voltam együtt lánnyal, így.-vonta meg a fiú vállát.

-Én igazából sehogy se voltam együtt fiúval, szóval nagyobb előnyöd van.

-Mi?-kapta Noah felém a tekintetét.-Egy fiúd se volt? Az, hogy lehet?

-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Akit szerettem volna, hogy közeledjen felém, az nem tette.

-Nem volt még barátod, de azért emberekkel kavartál, nem?-kérdezte Noah.

-Előtted még soha, ráadásul...

-Ráadásul mi?-vonta fel a fiú szemöldökét.

-Te voltál az első, akivel csókolóztam.-motyogtam halkan. Közben anya felkiáltott, hogy menjünk vacsorázni.

-Hű.-csak ennyi jött ki Blake száján.

-Ennyire gáz vagyok?-kérdeztem.

-Nem, csak most ledöbbentem. Hisz te vagy Meghan James, a suli egyik legjobb fenekének birtokosa. Tudod te, hogy a hím egyedek a gimiben milyen véleménnyel vannak rólad?

-Inkább nem vagyok kíváncsi a kanos osztag véleményére.-Noah felnevetett.

-Ezt nem gondoltam volna rólad, pedig már kisiskolás korunk óta ismerjük egymást. Még a szüleink is.

-Anyám ráadásul rajong a tiedért.-szóltam közbe.

-Pontosan. Heti háromszor biztos, hogy videochatelnek.

-Ne is mondd!-sóhajtottam fel és elterültem az ágyamon. Blake leült mellém.

-Még mindig nem hiszem el, hogy én vettem el a csókszüzességedet.

-Csókszüzesség?-kacagtam fel.

-Én így hívom.-rántott vállat a fiú vigyorogva.-De öröm az örümben, hogy én vettem el. És te szeretsz engem.

-Kizárt!-ráztam meg a fejem nevetve és felültem.

-Nyugodtan beismerheted Hanny.-mondta Blake és az ölébe húzott.

-Hanny?-vontam fel a szemöldökömet, miközben lemosolyogtam a fiúra.

-Mostantól ez lesz a beceneved.-jelentette ki a fiú.

-Akkor a tied pedig Nee lesz.-mondtam és átkulcsoltam a fiú nyakát kezeimmel. Éppen az ajkaihoz hajoltam, mikor anyám lépett be a szobámba, kezében tabletjével, azzal a jelszóval, hogy kész a vacsora. Mikor meglátta, hogy Noah-val milyen ,,pózban vagyunk", egyből felénk fordította iPod-ját. Éppen Mrs. Blake-kel vitte véghez a rutinos videochat-jét.

-Látod Anne, én mondtam neked, hogy nem csak barátok.-jelentette ki anyám.

-Anya?!-kiáltottunk fel egyszerre a fiúval.

-Akkor ezért viselkedtél ennyire furán mostanában.  Mondhattad volna Noah, hogy szerelmes vagy.-hallottuk a tablet másik oldaláról.

-Anya, menj már ki!-mondtam és az édesanymám felé indultam. Ki lökdöstem a szobámból, majd rácsaptam az ajtót. Még egy ,,Gyertek vacsorázni!" mondatot elkiáltott az ajtóm előtt, majd elindult lefele barátnőjével ,,kezében"

-Ne haragudj!-fordultam Noah felé.

-Semmi gond.-nézett le rám a fiú, majd felém sétált.-Viszont folytathatnánk azt amit abbahagytunk.-mondta, majd átkarolta derekamat. Mielőtt szája hozzá érhetett volna az enyémhez, én megakadályoztam benne.

-Akkor ezért viselkedtél ennyire furán mostanában. Mondhattad volna Noah, hogy szerelmes vagy.-idéztem Mrs. Blake szavait vigyorogva.

-Anya csak túlzott.-forgatta meg a fiú szemeit, és újra ajkaim felé közeledett, de megint nem engedtem neki.

-Addig nincs csók Nee, amíg nem ismered be.-ráztam meg a fejem és elindultam kifele szobámból.-Gyere, inkább menjünk vacsorázni.

-Ez így nem igazság Hanny!-futott felém Blake. Megragadta csuklómat, falnak döntött és kezét megtámasztotta a fejem mellett. Ajkai érintették az enyémet. Érzékien megcsókolt, majd elvállt tőlem.

-Most már mehetünk!-mosolygott le rám Noah diadalittasan.