Chapter nine
Noah teste rázkódott a nevetéstől, majd derekam után kapot, és helyet cseréltünk. Ő fölül én alul.
-Hagyd abba!-kiáltottam és közben karját csapkodtam.-Figyelmeztetlek Noah, ezt vissza fogod kapni! Te nem foghatsz le engem, ez így nem ér.-nem tudtam ellene mit csinálni. Egyre több helyen kezdett el csikizni-Megadom magam!-nevettem fel végül. A kezei megálltak és felvonta szemöldökét.
-Nyertem!-mosolyogott rám önelégülten.
-Abba nem vagyok olyan biztos Blake.-megragadta tarkóját, majd együtt legurultunk az ágyról, így helyet cserélve. Újra felé tornyosultam és ördögi vigyorral mértem őt végig.
-,,Vége Noah, vert helyzetben vagy.''-idéztem a Star Wars-ból. Noah felnevetett.
-,,Alábecsülöd az erőmet Meghan.''-mondta komolyságot tettetve.
-,,Meg ne próbáld!''-a figyelmeztetésemmel elkéstem. A fiú megragadta derekamat és újra elkezdett engem csikizni.
Pár perccel később, mikor csak ültünk egymással szemben és Noah apjáról beszélgettünk a fiú egy nagy sóhajjal felállt és ágyához sétált.
-Nem bírom ki.-mormogta. Noah a bútor alól kihúzott egy dobozt, ami tele volt piával. Egy üveg Jägert vett elő, majd beleivott. A piát felém tartotta. Gondolataim csak úgy cikáztak össze-vissza. Egy éjszakát kell kettesben töltenem Noah Blake-kel. Rám fér egy kis lazítás. Elfogadtam az üveget és én is beleittam.
Noah-val folytattuk a beszélgetést, de persze a Jäger csak fogyott. Pikk-pakk jó hangulatot teremtettünk. Már nem voltam teljesen a magam ura. Egymással szemben ültünk és éppen valami nagyon fontos előadást tartottam a Prince of Persia nevezetű játék történetéről, amikor azt vettem észre, hogy Noah másra figyel. Blake a meztelen combomat stírölte. Elmosolyodtam. Hirtelen elöntött a magabiztosság, ami nem tudom honnan jött. Közelebb mentem Noah-hoz. A fiú szemében megcsillant valami, majd pajkos mosolyra húzta ajkait. Még sose éreztem magam ilyen felszabadultnak. Lehet kicsikét megártott a Jäger. Noah felé kerekedtem és kezét derekamra helyeztem. A fiú tenyere egyre lejjeb vándorolt.
-Játszunk valamit Noah.-duruzsoltam fülébe.-Felelsz vagy mersz?
-Először csak felelek.
-Mért csináltad azt, a héten a folyosón?-kérdeztem és felálltam. Noah felpattant és felém lépett.
-Mert vonzódom hozzád.-suttogta és lélegzetem egyre szaporább lett.-Én jövök. - csibész mosolyt lövelt felém.-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.-mormogtam bele nézve a fiú szemeibe.
-Te is ugyan azt érzed, mint én?-vonta fel Noah a szemöldökét.
-Mit?.-kérdeztem. Noah még egyett lépett felém és elfordította fejét. Tudta, hogy én is érzem, bármi is legyen az.-Talán.-feleltem. -Én kérdezek. Felelsz vagy mersz?
-Merek.-a fiúhoz egyre közelebb mentem, majd már csak pár centi választott el minket.
-Bírd ki, hogy nem csókolsz meg!-suttogtam és ajkaim súrolták ajkait. Noah feszülten fújta ki orrán az eddig bent tartott levegőjét
-Akkor vesztettem.-mormogta. Megragadta derekamat, majd magához húzott. Száját rátapasztotta az enyémre. Beletúrtam Noah hajába. Blake keze egyre lejjebb vándorolt.
-Ugorj.-mormolta két csók között. Tettem amit mondott. Lábaimat átkulcsoltam Noah derekán, míg a fiú fenekemnél tartott. Ledobott az ágyra és felém kerekedett. Ujjai a pólóm alá vándoroltak, míg csókokkal hintette be a nyakamat. A telefon csörgése szakított félbe kettőnket. Noah halkan elkáromkodta magát, majd felvette a telefont és kiviharzott a szobából. Kábultan döltem neki az ágy támlájának. Nem tudom mi ütött belém. Gyorsan betakaróztam és alvást szimuláltam. Nyílt az ajtó és Noah lépett be rajta. Imádkoztam, hogy bevegye, hogy elaludtam. És imádkoztam, hogy ne kelljen a ma történtekről beszélnem vele.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro