192 nap a bajnokság végéig

Összerezzentem a csengő hangjára.A napnak vége és én még sikeresen eltudtam kerülni Noah Blake-et. Tegnap megismerkedtem a csapattal, így az is kiderült, hogy a szlovák cserediákot Chris-nek hívják, de a beceneve Coco.

Becsaptam a szekrényem ajtaját és indultam volna el a csarnok felé, de egy kéz megérintette vállamat. Már kezdtem azt hinni, hogy Noah újra megtalált a hülyeségével.

-Szia te Meghan vagy, igaz?-pillantott le rám Tylar kérdően. Szőke haja göndör volt és szeme tűrkíz színben pompázott.

-Igen. Te meg Tylar vagy, ha jól tudom.-feleltem.

-Szólíts nyugodtan Ty-nak!-mosolygott rám. Válaszul egy aprót bólintottam, ő meg folytatta mondandóját.-Nem tudnál körbe vezetni az iskolában?-tekintett le rám kedvesen.- Megkértem a fiúkat, de ők csak azt a helyet mutatták meg, ahol dugiban cigizni szoktak az emberek.-nézett rám bociszemekkel.

-Persze, szívesen!-mondtam és elkezdtem vele bejárni az iskolát.

Ty-al tök jól elvoltam, amíg sétáltunk. Mesélt a családjáról, az öccséről és arról is, hogy mért jött át a csapatunkba.

-És itt a végállomásunk, a jégcsarnok.-tártam ki az ajtót, mire két szempár ránk emelte tekintetét. Sam pajkosan elmosolyodott és mikor Tylar nem figyelt rá, két kezével bemutatta, hogyan is kell gyermeket nemzeni. Noah arckifejezése már más volt. Homlokát összeráncolta és szemöldökét felvonta.

-Hát ti?-kérdezte a csapatkapitány.

-Ty megkért, hogy vezessem körbe én meg segítettem neki.-feleltem. 

-Meghan legalább tudta, hogy a sulinak van könyvtára is, nem úgy mint egyesek.-nézett Sam-re Tylar szemrehnyóan és az ,,egyesek'' szót megnyomta.

-Honnan tudhattam volna, hogy van olyan is? -tárta ki karjait a fiú. -Senki se szokott oda járni.-válaszolta.-Viszont Meghan, Ty-al felavatottátok már a takarítószertárat?-nézett rám Sam és arcára rá volt fagyva a perverz mosolya.

-Persze, de csak egy gyors menet volt.-mondtam szarkasztikusan. Noah belekortyolt kulacsába, de a mondatom után az egész kirepült a szájából és köhögőrohamott kapott. Ty és Sam majd megpukkadt a röhögéstől, én meg felvont szemöldökkel meredtem a fiúra.

-Minden rendben van?-kérdeztem értetlenül.

-Persze, csak félre nyeltem.-mondta Noah piros arccal.

-Hát jó.-rántottam meg a vállam.-Én vissza megyek a szekrényemhez a kamerámért, hogy megtudjuk csinálni a csapatfotót.-mondtam és az ajtó felé mutattam.

-Várj, én is megyek veled!-kiáltott utánam Noah. És én még azt hittem, hogy ezen a napon nyugtom lesz tőle. Hát tévedtem. Kinyitottam az ajtót és Blake-kel a nyomomban elindultam vissza a suliba.

-Szóval te és Ty a takarítószertárban?-kérdezte szégyenlősen és közben tarkóját vakargatta. A kérdésétől kitört belőlem a röhögés.

-Te tényleg elhitted, hogy Ty-al a szertárban csináltuk?-kérdeztem nevetve. Noah arcáról eltűnt a szégyenlősség és a szokásos pajkos mosolya váltotta föl azt.

-Tudtam én, hogy velem akarsz először ágyba bújni.-kiáltott fel vidáman. Megtorpantam és egy szúrós pillantással jutalmaztam meg a fiút.

-Honnan tudod, hogy nem bújtam már mással ágyba?-kérdeztem, mikor újra sétálni kezdtem  és közben elértünk az iskola folyosójára.

-Lefogadom, hogy még csókolózni se csókolóztál.-mosolygott le rám.

-És honnan vagy te ennyire biztos ebben?-kérdeztem gúnyosan. Noah elém lépett, ezzel arra kényszerítve, hogy testem a szekrényeknek simuljon. A fiú egyik kezével megtámasztotta magát a fejem mellett. Arcunkat és testünket pár centi választotta el.

-Bizonyítsd be!-tekintete ajkaimra vándorolt, sajátjain pedig végig nyalt. Szemei izgatottan csillogtak.

-Eszem ágában sincs!-mondtam, de nem sikerült olyan határozottra a kijelentésem, mint akartam, köszönhetően annak, hogy a fiú csak pár centire állt tőlem. Noah diadalíttasan elmosolyodott.

-Vagyis még soha életedben nem volt ennyire közel hozzád egy fiú sem.-mondta és éreztem lehelletét a nyakamon. A szívem szaporán vert, a légzésem elállt. A térdem remegett és a gyomromban visszatértek azok a fránya lepkék. Noah mélyen belenézett a szemeimbe. Nem válaszoltam.

-Kikészítesz Megh!-suttogta úgy, hogy tekintetünk még mindig össze volt fonódva. Egy mély lélegzetet vett, majd kezével ellökte magát a szekrényektől.

-Edzésen találkozunk.-nézett le rám és gyorsan elviharzott. Pár perc elteltével, mikor már a lélegzet vételem helyre állt,  térdeim nem remegtek és kilábaltam a sokkból, kivettem szekrényemből kamerámat és lassan elindultam a csarnokba. A történtek újra és újra leperegtek előttem. 

Noah majdnem megcsókolt. 

És mi volt az a mondat? 

,,Kikészítesz Megh!''

Ezt, hogy értette?

Miért mondta? 

Frissítve: 2020.06.15.