Noah vallomása után még pár percig szótlanul bámultuk egymás, majd beszálltunk a kocsiba. Amíg a fiú vezetett, én az ablakon keresztül bámultam ki mosolyogva.

-Mi ez a nagy vigyorgás?-kérdezte ő is fülig érő szájjal. Pontosan tudta, hogy mért vagyok boldog.

-Csak Tylarre gondoltam.-hecceltem és egy angyali mosolyt küldtem a fiú felé, de ő valahogy nem lelkesedett a poénomért. Noah megfeszült. Gyilkos pillantásokkal meredt maga elé és tiszta erőből szorította a kormányt. Felsóhajtottam és mosolyogva megcsóváltam a fejem.

-Csak vicceltem.-néztem a fiúra lágyan.

-Szerintem nem volt vicces.

-Na, ne duzzogj már! Mondom, hogy csak poén volt.-simítottam meg a kézfejét, ami a sebváltón pihent.

-Legközelebb a poén, amit elsütsz az legyen vicces.-mormogta. Én hátradőltem és elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan tudnám megtörni a hallgatását. Hirtelen egy ördögi terv jutott eszembe.

-Most akkor megsértődtél és nem fogsz hozzám szólni?-a fiú válaszul csak megvonta a vállát.

-És rámnézni sem fogsz, mi?-Noah újra megrántotta a vállát.

-Hát, ha nem nézel rám, akkor elég nehezen fogok neked stripteas táncot előadni otthon.

-Mi?!-a fiú hirtelen rámkapta tekintetét és nyelt egy hatalmasat. Önelégülten elmosolyodtam.

-Nem állsz velem szóba, szóval a tánc az már nem aktuális.

-De de, nagyon is az.-bólogatott hevesen Noah. Én csak egy ravasz vigyort villantottam rá.

-Mi az?-fordult felém.

-Rám néztél. És hozzám is szóltál.-kezdtem el a fiú cukkolását.-Ha ennyire hatásos ez a stripteases duma, akkor még bevetem párszor.- a fiú féloldalasan elmosolyodott, ahogy én is. Pár percig élveztük a kellemes csendet, de muszáj volt megszakítanom. Noah mindig pár pillanat erejéig vigyorogva figyelt engem.

-Mért nézel rám úgy, mint aki épp fel akar ajánlani egy mexikói drogbárónak?-vontam fel a szemöldökömet.

-Baszott egy mázlista vagyok.-mondta fülig érő szájjal.-Azt hiszem kezdek valakit egyre jobban megkedvelni.

-Remélem, hogy én vagyok az, különben kinyírom a ribancot.-csúszott ki a számon. Noah egy diadalittasan mosolyt eresztett felém.

-Vagyis is féltékeny vagy, mert tetszek neked.-mondta.

-Azt egy szóval nem említettem.

-De de. Féltékeny vagy Kirára, mi?-kérdezte én meg egyből felé kaptam a fejem.

-Kira?!-kérdeztem éles hangsúllyal.

-Tudtam, hogy kedvelsz.-Noah még mindig mosolygott.

-Ki az a Kira?-összehúzott szemekkel figyeltem a fiút.

-Sam egyik haverjának a húga. Szegény nem tudja eldönteni, hogy a Harvardra menjen, vagy írja alá a szerződést a Victoria's secretnél.-egy pillanatra rám emelte tekintetét, majd sebességet váltott.

-Aham.-bólintottam szemforgatva .-A Harvardnál elvesztettél. Legközelebb hitelesebben kamuzz.

-Legalább tudom, hogy féltékeny vagy.-mondta Noah.-Amúgy meg simán hihető lenne a sztori. Ha Kíra létezne, összejönne velem.

-Aha.-pillantottam rá.-Egy modell sose állne le veled.

-Aucs.-mondta ironizálva a fiú.

Blake leparkolt a házunk elé, én meg kipattantam a kocsiból. A fiú lehúzta az ablakot.

-Noah.-pillantottam vissza rá.-Most mi van köztünk?-kérdeztem tőle komolyan.

-Jelen pillanatban egy kocsi ajtó.-mondta mosolyogva, én meg felnevettem.

-Nem úgy értettem.-billentettem oldalra fejemet.-Egyikőnk se olyan nagy kapcsolat szakértő.-idegességemben a számat kezdtem el harapdálni.

-Adjunk magunknak egy kis időt.-mondta- Hogy átgondoljuk a dolgokat.

-Rendben.-bólintottam egy aprót.-Bejössz? A családom még nincs itthon.

-Ejha!-vigyorodott el.- Meghan James behívott a házába, úgy hogy csak kettesben lennénk?-Noah kaján mosolyt küldött felém.

-És már vissza is vontam.-sóhajtottam fel, de akkor már késő volt. A fiú kiszállt a járműből és elindult a házunk felé. Kinyitottam az ajtót és mindketten beléptünk az épületbe. Radio elénk szaladt és elkezdett minket ugatni. Lemosolyogtam a kiskutyusra.

-Meghan, megjöttél?-kiáltott valaki a konyhából. Anya volt az. Noah-val ijedten összenéztünk. Azt hittem senki nincs itthon.

-Meghan?!-anya újra kiabált és hallottam, ahogy felénk közeledik. A fiút gyorsan belöktem a ruhatárolóba, utána dobtam a kabátom és rácsaptam az ajtót. Anya pont akkora ért ide.

-Szia Kincsem!-mosolygott rám édesanyám.

-Szia anyu! Te itthon?-kérdeztem.

-Amint látod, igen. Hamarabb elengedtek a munkából.-Radio a ruhatároló előtt állt, és folyamatosan azt ugatta.-Miütött ebbe a kutyába?-ráncolta anyukám a homlokát.

-Lehet csak nagyon örül nekem.-válaszoltam zavartan.

-És ezért ugat egy bezárt ajtót?

-Hát tudod, lehet az az ajtó Narnia kapuja és Radio oda vágyik.-mondtam mosolyogva.

-Aham.-bólintott anya és úgy nézett rám, mint egy elmebajosra, majd az ajtó elé lépett és kitárta azt. Radio egyből Noah-hoz szaladt, anya pedig meglepődten a fiúra nézett. Asszem  harminc éves koromig nem beszélhetek, majd hím egyedekkel.