Draco szobájában halk zajt keltett a penna sercegő hangja, és a falon lógó ócska óra ketyegése, ami már az első itt töltött éjszakája óta bosszantotta a fiút. Nem egyszer fordult már meg a fejében, hogy átrendezi a helyiséget, azonban valami mindig megakadályozta benne. A beköltözésekor Molly Weasley segített neki átrendezni a hálót, és a nő olyan odaadással próbálta minél inkább a Mardekáros ízléséhez igazítani a berendezést, hogy neki egyszerűen nem volt szíve beleszólni abba, hogy hogyan is teszi azt.
Az ágy felől halk sóhaj volt hallható, amivel egyidejűleg egy összegyűrt papírfecni szelte át a teret, és egy kisebb kupac hasonló pergamen között landolt. Draco nem tudta, hogy mit kéne válaszolnia édesanyja levelére, amit Perselus baglya továbbított neki. – Még hogy szeret, tch, ekkora marhaságot – gondolta magában.
– Valaki nagyon el van merülve a gondolataiban – jegyezte meg Harry, aki a kezeit keresztbe fonva, az ajtónak támaszkodva állt. Draco ijedten pillantott fel rá, majd mérgesen összeszűkítette a szemeit.
– Potter – grimaszolt. – Mostanában elég gyakran keresed a társaságomat, csak nem rád untak a barátaid? – kérdezte gúnyosan, mire a sötét hajú elvigyorodott.
– Ami azt illeti ezúttal pont, hogy ők küldtek hozzád – fájdalmasan felnyögött, majd a fiú ágyához sétált. – Pedig nem igazán szerettem volna idejönni – színpadiasan felsóhajtott, és a szürke íriszekbe fúrta tekintetét. Malfoy felhorkantott.
– Na persze – morogta. A smaragdszemű elmosolyodott, majd eldőlt a matracon és lehunyta a szemeit.
– A srácok kviddicsezni akarnak. Csatlakozol? – a szempillái alól a fiúra pillantott, aki meglepetten viszonozta a tekintetét.
– Weasleyék azt szeretnék, ha játszanék? Velük? – Harry türelmesen bólintott. – Én??? – kérdezte újra, amire ismét egy bólintás volt a válasz. – Ronald is? – a szemeit gyanakodva összeszűkítette, amit a sötét hajú kifejezetten édesnek talált.
– Maradjunk annyiban, hogy neki sem volt különösebb ellenvetése – Draco sejtette, hogy Potter mindössze próbál szépíteni a helyzeten.
– Gondoltam – Harry felkuncogott, majd az oldalára fordult és kinyitotta a szemeit. A két roxforti diák néhány másodpercig elnyílt ajkakkal bámulta egymást, majd a Griffendéles megköszörülte a torkát és zavartan vezette a pillantását másfelé. Draco, a kezét a zakatoló szívére szorította, és lesütötte a tekintetét.
– Szóval? – kérdezte Harry, akinek a hangja remegett az izgalomtól.
– Nincs nálam a seprűm – válaszolta a fiú. – A kúriában hagytam – tette hozzá.
– Használhatod az enyémet, most úgy sincs kedvem játszani – Malfoy elmosolyodott, mert esküdni mert volna rá, hogy egyszer hallotta, ahogy Ron azért panaszkodott, mert Harry nem volt hajlandó kölcsönadni neki a repülőeszközt. Egy aprót biccentett az évfolyamtársának, ezzel beleegyezve abba, hogy a Weasley családdal játszon.
Sziasztok! A laptopom tönkrement és tegnap kaptam meg az újat....Lassan de haladnak a cselekmények :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro