Hermione okos boszorkány volt, talán a legokosabb az egész iskolában. A tudása sokszor még a tanárokét is meghaladta, mindig mindenre ő jött rá először, és a két barátja élete is gyakran csak miatta maradt meg. Így nem csoda, hogy ő volt az egyetlen, akinek feltűnt Harry hallgatagsága. Habár a fiú velük együtt nevetett, gondolatban mégis, egészen máshol járt.

– Minden rendben Harry? – mivel Hermione nem szereti az olyan sportokat, mint a kviddics, és ezúttal háztársa is inkább visszautasította a játékot, így ők ketten a Griffendél páholyában foglaltak helyet, hogy onnan figyeljék a meccset. Ginny elvállalta, hogy ő lesz az egyik fogó, míg a másik természetesen Draco lett. A sötét hajú elhúzta a száját.

– Igen, persze – válaszolta és a pillantását lassan a lányra vezette. Granger összehúzott szemekkel állta a tekintetét.

– Ne merészelj hazudni nekem, Harry James Potter – a hangjában egy kis sértettséget lehetett felfedezni. – Ezer éve barátok vagyunk, szerinted nem veszem észre, ha nem stimmel veled valami? – az orrát felhúzta, majd előre fordult, hogy egy pillantást vessen a játékra. A szemüveges hasonlóan cselekedett. Harrynek még ilyen távolságból is sikerült kiszúrnia a cikkeszt, ami Ron feje felett lebegett, és ahogy észrevette Dracónak is szemet szúrt, így óvatosan közelítette meg a fiút. Azonban időközben Ginevra is szagot fogott, és a dögös szöszi után eredt. Potter visszafolytott lélegzettel leste a történéseket, és közben röhejes módon a Mardekárosnak szurkolt.

– Nem arról van szó, hogy nem akarom elmondani, -- megakadt a mondat közepén, ezzel egy időben pedig az aranycikesz kitért Malfoy elől. A szürke szemű szitkozódva nézett körbe, azonban a labda már sehol sem volt – csak nem tudom, hogy mit akarok elmondani.

Hermione érdeklődve nézett a smaragd szemekbe.

– Miért nem próbálod meg elmagyarázni? – az egyik kezét Harry vállára simította, majd barátságosan rámosolygott. A Kis Túlélő felsóhajtott.

– Nem tudom Mione. Amikor azt mondta Malfoy, hogy nem jönne össze egy Griffendélessel...nem is tudom. Fájt, azt hiszem – a boszorka összeráncolt szemöldökkel gondolkodott, néhány másodpercig pedig ismételten a pálya felé fordultak. A cikesz újra megjelent, azonban ezúttal egyenest Harry előtt állt meg. A fiú meglepetten fordult a Mardekáros felé, aki azonban neki hátat fordítva kereste a győzelmet jelentő tárgyat. Barátnője halkan pisszegni kezdett, és közben néhányszor megütögette a lábát.

– Nem kéne szólnunk neki? – a fejével Ginny felé biccentett, azonban ő megrázta a fejét.

– Nem, úgy nem lenne igazságos – motyogta, mire Granger gyanakodva nézett rá.

– Azért nem akarod, hogy szóljak neki, mert nem lenne igazságos, vagy pedig azért mert úgy nem Malfoy győzne? – Harry nem válaszolt, ugyanis a tekintete összekapcsolódott a világ legszebb ezüst íriszeivel. Ahogy abban a néhány másodpercben figyelték egymást, a fiúban egyszerűen megmozdult valami, és abban a pillanatban ráébredt arra, hogy ő kedveli Draco Malfoyt.

Nem két rész, de azért remélem örültök neki :)<3