A fák résein bekúszó halvány napsugarak megvilágították Harry zavartól piros arcát, míg a fellibbenő lágy szellő barátságos játékot űzött szanaszét álló tincseivel. Draco továbbra is türelmesen várta, hogy rápillantson, de amikor ez percek múltán sem történt meg, jobbnak látta, ha inkább felajánlja, hogy kezdjék el a meccset. Merlin a tanúm arra, hogy ezt akarta tenni, de amikor meglátta az ikrek hatalmas vigyorát, nem tudta megállni, hogy ne kötekedjen ő is egy kicsit. Elvégre Mardekáros volt. Nem hagyhatja, hogy két Griffendéles kifogjon rajta. Lassan megköszörülte a torkát, amivel sikerült magára hívnia az ott tartózkodok figyelmét.

– Nos, nem fogok hazudni, megleptetek – a kezeit a háta mögé dugta és kihúzta magát. Óvatosan maga mellé sandított, hogy meggyőződjön arról, hogy Potter is őt figyeli, és amikor meglátta a smaragd szemeket elégedettem bólintott. – Főképp te Harry – már az is nagy döbbenetet okozott, hogy a Malfoy örökös a keresztnevén szólította Harry Pottert, ami azonban ezután következett arra senki sem volt felkészülve, még maga a Kis Túlélő sem. Draco a sötét hajú mellé lépett, majd átkarolta a derekát, és közelebb húzta magához. Az ezüst szemű egész teste Harrynek feszült, aki így érezte a másik heves szívdobogását. Meglepetten pillantott fel a szórakozott íriszekbe, aminek hála sikerült egy kissé ellazulnia a másik ölelésében. Draco nyugtatólag végig simított az arcán. – Nem is említetted, hogy elmondtad a kis barátaidnak, hogy együtt vagyunk. Azért ez elég fontos hír, nem gondolod? – a Griffendéles elmosolyodott, amint leesett neki, hogy mire is megy ki a játék. – Nem is olyan rossz ötlet – nyugtázta magában. – Csak a szívem ne verne ilyen istentelenül gyorsan.

– Ne haragudj – az alsó ajkát szomorúan lebiggyesztette, miközben próbált nem felnevetni. – Amikor együtt vagyunk nem igazán a barátaimon jár az eszem – a tekintetét szándékosan lassan végig vezette a fiú nyurga testén, amire Ron csodálkozva nyikkant egyet.

– Harry?! – az említett bűnbánó arccal fordult a többiek felé, akik egytől egyig döbbenten viszonozták a pillantását.

– Ne haragudjatok, hogy nem mondtam el –sóhajtotta tettetett szomorúsággal, mire a mellette álló kis híján felkacagott. – Nem tudtam, hogy hogyan reagálnátok – úgy néz ki, hogy a két fiúnak egyformán jók a színészi génjeik.

– Sajnálom Harry – motyogta Draco. – Én azt hittem....tudod....az ikrek beszólása miatt – makogta összezavarodva. – Nem akartam gondot okozni – az ajkait kezdte rágcsálni, mint akit tényleg bánt a dolog. A szemüveges egy félmosoly kíséretében egy puszit nyomott Malfoy arcára, akit kifejezetten meglepett ez a cselekedet. Érezte ahogy arca fokozatosan forrósodni kezd, amit nem igazán tudott mire vélni.

– Nyugi, édes, semmi baj – válaszolta szeretetteljesen. – Ideje volt, hogy megtudják – somolyogta.

– Baszki, Harry te és Malfoy – Ron értetlenül kapkodta a tekintetét, míg Hermione csak kutakodó pillantásokkal illette az előtte állókat. Kétség sem fér hozzá, mindenki elhitte a kis színjátékukat. – Istenem, ezt nem hiszem el.

– Mi mindig is tudtuk – George elvigyorodott, mire Fred is ezt tette.

– Annyira izzott köztetek a levegő minden egyes alkalommal amikor elmentetek egymás mellett, hogy azt lehetetlen lett volna nem észre venni – jegyezte meg Fred egy pimasz mosollyal – a Griffendéles döbbenten nézett az örökösre, aki hasonlóan értetlenül viszonozta a tekintetét.

– Weasley – George, Fred, Ginny és Ron egyszerre fordult Draco felé. – Nincs semmi köztem és Potter között – jelentette ki egy fölényes mosoly kíséretében, mire Harry is kieresztette az eddig bentartott kuncogását. – Nem is értem, hogy hihettétek el. Én és egy Griffendéles, tch – tette hozzá. A zöld szemű nevetve bólogatott, és igyekezett arról tudomást sem venni, hogy mennyire fájtak neki a másik szavai.

Egy nap alatt hoztam két részt is, wooow, mit szóltok maradjak meg ennél a szokásnál? Egyébként mi a véleményetek az eddigi történetről?