Az a legjobb a hétvégében, hogy nem kell korán kelni. Bár, ha az idióta barátnődnél alszol, a megállapítás abszolút értelmét veszti. Esetemben ez úgy nézett ki, hogy reggel fél kilenckor egy párna landolt a fejemen. Természetesen nem véletlenül esett oda.

- Mi a fasz? – nyöszörögtem.

- Mit akarsz reggelire? – vigyorgott rám Gaon.

- Aludni – fordultam át a másik oldalamra.

A lilás hajú nyilván elégedetlen volt a válaszommal, ezért hát elkezdett csikizni. Mindenre számítottam volna, kivéve erre. Sikítva és nevetve rúgtam le magamról a takarót, majd löktem hanyatt a lányt, hogy hagyja abba.

- Mi a picsáért kell minden egyes alkalommal ezt csinálnod? – ásítottam.

- Mert kibaszottul itthon vagyok, és én parancsolok – húzta ki magát.

- Rabszolgahajcsár – állt meg Hayoon a szoba ajtajában.

Ahogy láttam, ő se volt túl friss, szanaszét állt a haja és úgy nézett ki, mint aki évek óta hanyagolta a pihenést.

- Mennyit is aludtunk? Öt órát? – próbált Yena nagyjából éber állapotban számolni.

- Én inkább négyet, nem jött álom a szememre – dörzsöltem az arcomat.

- Áhh balfaszok – legyintett Gaon és eltrappolt a konyhába.

Mi úgy döntöttünk, hogy amíg valami reggelit csinál, visszafekszünk. Kilenckor egy újabb párna csapódott az arcomnak.

- Befejeznéd baszki? – ültem fel dühösen.

- Ne aggódj, mindenkit ebben a bánásmódban részesítek – villantotta ki a fogait a házigazda.

Mivel én voltam az első számú áldozata, így láthattam, hogyan is ébreszt minket. Meg kellett állapítanom, túl jól céloz. Hayoon a második dobásra felkelt, Yena viszont a fejére húzta a takarót és nem volt hajlandó engedelmeskedni. Láttam, ahogy a lilás hajú barátnőm mérlegel, aztán odasétál a barna hajú lány mellé és csikizni kezdi. Yena visítva kezdett csapkodni és a következő pillanatban birkózni kezdtek.

- Erről eddig valahogy lemaradtam – bámulta a két lányt Hayoon.

- Kétlem, hogy baj – válaszoltam sóhajtva és nagy nehezen elballagtam a fürdőbe.

Hát az arcomon elég rendesen látszott az alváshiány, viszont a hajam stabilan állt, mint mindig. Esküszöm, kérdőre fogom vonni anyát, mégis melyikük génjeiben van hajlakk. Kölcsönvettem Gaon fésűjét és azért párszor áthúztam a szálakon. A tükörképemmel szemezve arra jutottam, hogy majd evés után fogat mosok.

Hayoont a konyhában találtam, palacsintát rakott éppen a tányérjára.

- Még mindig küzdenek – jegyezte meg a fejét csóválva.

- Milyen meglepő – válaszoltam gúnyosan és a pulthoz léptem.

Gaon kitett magáért, volt ott ugye palacsinta, müzli, hozzá tej, sült tojás és szendvicsnek való is.

- Mint valami szálloda reggelije – szólalt meg mellettem Yena vihogva.

- Én személy szerint örülök neki – vigyorgott a szőke hajú az asztalnál ülve.

- Kötekedni akarsz? – jelent meg a házigazda is.

- Dehoogy – válaszolt a barna hajú és választott magának enni.

Mi csendben reggeliztünk, valószínűleg azért, mert még félig aludtunk. Viszont Gaon teljesen fel volt pörögve, ezért evés közben arról magyarázott, hogy el kéne mennünk futni délelőtt.

- Nekem randim lesz délután, kihagyom – csavarta a haját az ujja köré Hayoon.

- Wow, ki az áldozat? – röhögött rajta Yena.

A szőke hajú kinyújtotta rá a nyelvét, majd megszólalt.

- Ha nagyon tudni akarod, egy végzős srác.

- Ez most nem lepett meg – fojtottam vissza a mosolyomat.

- Ne már, ez most komoly – próbálta pókerarccal a tudtunkra adni a lány, de beleröhögött a mondatába.

- Ó, tehát egy újabb numerád, értem – tapsolta meg gonoszul Gaon.

Nos igen, mikor azt mondtam, hogy Hayoon visszafogottabb, azt a káromkodásra értettem. Mert az egyéjszakás kalandok nagy meglepetésünkre az ő asztala. Én azt mondjuk nehezebben fogadom el, hogy tizenhét évesen miért is szükséges ez, viszont a barátnőm, tehát így szeretem. Velem ellentétben Yena és Gaon nyíltan kifejezik a szőke hajú felé viselkedésének negatívumait, meglepő, hogy ebből még nem lett sértődés.

- Minhee, hallod? – kócolta össze a hajamat a lilás hajú.

- Úgy nézek ki? – érdeklődtem egy gyilkos mosoly kíséretében.

- Azt próbáltam megtudni tőled, hogy felemeled-e a seggedet és futsz velünk? – mutatott magára és Yenára.

- Úgy mondod, minta kurvára lenne választásom, nyilván megyek – löktem meg a vállát.

- Milyen igazad van – pacsizott le velem a barna hajú, miközben a házigazda a szobája felé vette az irányt.

Befejeztük a reggelit és a tányérokat a mosogatóba raktuk. Gaon megjelent valami edzős ruhákkal, hogy vegyük fel.

- Miért felejtem el minden alkalommal bepakolni a sajátomat? – dünnyögte Yena.

- Ha ez megnyugtat, én rosszabbakat kaptam – pillantottam a lányra.

A házigazda elismerően nézett ránk, ahogy elkészültünk.

- Most pontosan úgy néztek ki, mint én.

- Akkora suttyók nem lehetünk – kacsintottam rá.

- Elmész te a tudod hova – lökte meg a vállamat röhögve.

Nos szeretném leírni azokat a förmedvény összeállításokat, amiket kaptunk. Gaon divatérzéke egy olyan dolog, ami talán valahol a párhuzamos univerzumban lehet elfogadott. Yena egy rózsaszín-zöld párducmintás leggingsben, bő, fehér-szürke foltos felsővel megtoldva állt mellettem. A cipő egészen elviselhető kék színben pompázott. Én valami ezüst színű, fényes nadrágot kaptam, ami kicsit lazább volt, ehhez meg sárga trikót, piros-lila felsővel. Nekem a kedvenc rikító neonpink edzős cipője jutott, amit a legjobban utálok, de ez az egyetlen rám méretben passzoló.

- Hát...igazad van, a te outfited tragikusabb – pislogott a plafonra a barna hajú barátnőm, visszafogva a nevetést.

- Inkább lépjünk túl ezen, jó? – kértem kedvesen.

Hayoon belépett a nappaliba, és ahogy meglátott minket, nem hazudok, kijött a víz az orrán, amit éppen ivott.

- Te jóságos Isten – vihogott és fulladozott egyszerre.

- Honnan veszed ezeket, meséld már el nekem – fordultam a lilás hajúhoz.

- Miért, te is szeretnél? – vonta fel a szemöldökét.

- Dehogy, el akarom kerülni a helynek még a környékét is – röhögtem fel, amihez Yena és a még mindig köhögő szőke hajú is csatlakozott.

- Mekkora fasz vagy – játszotta a sértődöttet.

Ezek után a vidám percek után Hayoon elbúcsúzott tőlünk és haza indult, hogy készülhessen a „randijára". Természetesen mindannyian szivattuk miatta, viszont már magára sem vette. A fájdalmasabb rész ott kezdődött, mikor tényleg futnunk kellett.

A házigazda teljes erővel és lelkesedéssel indult meg, mi Yenával pedig a fejünket lehajtva követtük. Hálát adtam az égnek, hogy kertvárosi környéken lakik, hiszen legutolsó vágyaim között szerepelt ismerőssel találkozni. Azt hiszem, a barna hajú is hasonlón agyalhatott, mert kínosan mosolygott.

Fél órát kínozhatott minket Gaon, aztán a házuk felé vettük az irányt. Egy pillanatra felnéztem az égre, hogy lássam, mennyire felhős. A mai napra esőt mondtak, ha jól emlékszem. A Nap sütött rám halványan, hunyorognom kellett.

- Te is láttad? – szólalt meg elkerekedett szemmel Yena.

- Mit? – kaptam felé a fejemet.

Ő is az eget bámulta, de teljesen ellentétes irányba nézett. Követtem a tekintetét és összevontam a szemöldökömet. Az mégis milyen madár? És mennyire lassan repül?

- Ez egy madár? – kérdeztem meglepetten.

- Túl nagy hozzá...nem? – fókuszált továbbra is a repülő dologra.

- Miért álltatok meg? – kocogott vissza hozzánk a lilás hajú.

Yena némán arra mutatott, amit lassan öt perce figyeltünk.

- Az egy sas – legyintett a lány.

- Szöul felett? Sas? – néztem rá hitetlenül.

- Néha berepül, ti sosem láttok természetfilmeket? – vonta fel a szemöldökét.

- Olyan furcsa. Sokkal hosszabb, mint egy madár – csóválta a fejét a barna hajú.

- Vannak olyan példányok, akik rendesen eltérnek az átlag mérettől. Mint tudjátok a sas a madarak közül... - kezdett bele Gaon a biológiaórába.

Amíg visszafelé futottunk, pontosabban kocogtunk, elmagyarázta, melyik törzsbe, fajba, tartozik, mivel táplálkozik, hogyan vigyáz az anya a kicsinyeire, stb.

- Hétfőn ebből akarok felelni – állapítottam meg az ajtóhoz érve.

Yena majdnem felröhögött rajtam, az előadó meg csak csúnyán bámult.

- Jeon Minhee, megköszönöd te még ezt nekem egyszer kurvára – fenyegetett a mutatóujjával mutogatva.

- Muszáj, hogy minden nap a teljes nevemen szólítson valaki? – háborodtam fel.

- A lényeg megragadt – vigyorgott a barna hajú.

- Ha csak ez kell neked – kacsintott rám Gaon.

- Meg sem szólaltam – forgattam a szememet.

Miután mindent megtudtunk a sasokról, az önkéntes tanárnő elengedett minket zuhanyozni. Felhívtam anyát, hogy a testedzésben kellőképpen kifáradtam és nem óhajtok több időt a barátnőmnél tölteni. Kedvesen kiröhögött és azt mondta, egy óra múlva érkezik.

- De jó, hogy a családom is ennyire szeret – bámultam a telefonomat.

- Mennyire? – ült le mellém a kanapéra a barna hajú.

- Hagyjuk. Te mikor mész haza? – tereltem el a témát.

- A bátyám jön értem, kb egy óra múlva ér ide. Persze ez nála lehet fél óra vagy másfél. Az idő nem a barátja. – húzta el a száját.

- Legalább van bátyád, aki hazavisz. Nekem csak a szüleim vannak, pedig úgy szerettem volna egy bátyust.

- Tudod, mi a legjobb benne? Nyilvánosan hívhatod oppának. Ha pedig nem hasonlítotok, azt hihetik a barátod. – vihogott fel.

- Fogadjunk, hogy ezt csinálod – temettem az arcom a tenyerembe.

- A családomban én számítok a legkevesebbet. Lány vagyok és a fiatalabb, kompenzálnom kell valahogy.

- Zaklatással? – néztem fel rá.

- Ez csak testvéri szeretet – vonta meg a vállát.

- Persze, ki hogy nevezi – csóváltam a fejemet mosolyogva.

- A te szüleid nem akartak gyereket sosem? Mármint rajtad kívül.

- Fogalmam sincs. Anya mindig azt mondta, boldog, hogy én vagyok neki. Viszont, mintha szomorú is lenne közben. Ezt a témát mindig kerüljük és egyre gyanúsabb. Kezdem azt hinni, hogy titkolnak valamit előlem – haraptam be a számat agyalás közben.

- Lehet, hogy anyukád terhes volt, aztán elvetélt? – támasztotta a tenyerébe az állát.

- Én is erre gondoltam. De gyanúsítsam meg vele? Ha tényleg így történt, biztosan fájdalmas emlék a számára.

- Ezért örökké titkolni fogja? – vonta össze a szemöldökét.

Megvontam a vállamat és sóhajtva ránéztem.

- Egyszer ki fog derülni – mosolyodtam el.

- Figyi, meséljek az idióta bátyám egyetemi életéről? – vigyorgott Yena.

- Kérlek, úgysem hallom eleget – röhögtem fel.

Az igazság persze az volt, hogy szinte minden nap hallottunk valami történetet, viszont el akarta terelni a figyelmemet az engem foglalkoztató témáról. Titkon nagyon hálás voltam a lánynak. Ugyan nem mondtam ki hangosan, de pontosan tudta. Így hát a maradék időt azzal töltöttük, hogy huszadjára is meghallgattam ugyanazt a medencébe esést.

- Itt van érted anyukád – lépett a szobába Gaon és a rám mutatott.

- Megyek – válaszoltam mosolyogva.

A két barátnőm rendes volt és kikísért az ajtóig. Megöleltem őket, a lilás hajút megszidtam a kapott ruhák miatt, amit nevetve fogadott, végül beszálltam a kocsiba.

- Jól szórakoztatok? – mosolygott rám anya, miközben elindult.

- Kifejezetten – viszonoztam – De ez a két lány kikészíti egymást.

- Egy év se kell és felnőttek lesztek, igazán viselkedhetnétek.

- Anyaa – szóltam rá – attól még, hogy tizennyolc leszek, nem érett meg a gondolkodásom.

- Hát azt észrevettem – vonta fel a szemöldökét vidáman.

Dühösen felé fordultam, hogy tiltakozzak, azonban mégsem tettem. Ő mindig csak húzta az agyamat ezekkel a beszólásaival. Ahogy hazafelé utaztunk, újra eszembe jutott a Yena által felhozott téma. Némán töprengve fordultam anya felé. Tanulmányoztam az arcát és megállapítottam, hogy határozottan magába fojt valamit. Vajon, ha elmúltam tizennyolc éves, elmondja, mi ez az egész?

A nap további részében takarítottunk és sütöttünk. Találtam egy receptet, amit ki akartam próbálni. Apa is besegített, így családi idill alakult ki. Ritkán vagyunk együtt, mert a szüleim sokat dolgoznak, én pedig vagy iskolában vagyok vagy a barátnőimmel. A közösen eltöltött idő után aludni mentünk, de talán sosem gondoltuk volna, hogy egy ideig utoljára alszunk itthon.

Megvan az az érzés, hogy veled nem történhet szörnyűség, csak másokkal? Na, mi is így hittük. Az éjszaka közepén arra keltem, hogy köhögnöm kell. Ezzel úgy egyébként probléma sem lenne, ha abba tudtam volna hagyni. Értetlenül ültem az ágyban, miért kínozhat az inger. Ki kellett nyitnom az ablakomat, hogy levegőhöz jussak. Gondoltam én, minden rendben van. Hát a faszt volt rendben. Lementem, hogy igyak, de már a lépcsőn éreztem, baj van. Amit láttam, az az volt, hogy ég a nappali. A lángok szinte a plafonig értek és borzalmasan nagy füst volt. Emiatt kellett köhögnöm. Majdnem összeestem, úgy megijedtem. Felrohantam a szüleim szobájába és kivágtam az ajtót.

- Anya! Apa! Ég a ház! – kiabáltam sírógörccsel küzdve.

- Micsoda? – ült fel apa, mintha nem aludt volna két másodperccel ezelőtt.

Anya is felkelt és lerohantak a nappaliba. Lendületből fordultak vissza és hívták a tűzoltókat.

- Kincsem, menj a szobádba és ami cuccod feltétlenül szükséges, azonnal dobáld ki az ablakodon. Siess! – rángatott fel apa a lépcsőn.

Én a saját szobámba siettem, ő pedig az övékbe. Remegve nyitottam ki az ablakot és szórtam a ruháimat, irataimat, egyéb dolgaimat kifelé, amire szükségem lehet. Két perc múlva eljutott a tudatomig, hogy a fürdőszobában is sok dolgunk van, így átfutottam oda és kétségbeesetten vittem az ablakomhoz, amit meg akartam menteni. A szüleim fogalmam sincs, hol pakoltak, mert eltűntek, aztán a padlásról hallottam lesietni őket.

- Mindjárt itt lesznek a tűzoltók, menjünk ki – karolt át anya és elkezdett a lépcső felé húzni, mivel veszélyes a házban tartózkodni.

A tűz azonban már olyannyira szétterjedt, hogy képtelenek voltunk a bejárati ajtóig eljutni, ezért más utat választottunk. A spájz félemeleten volt, ezért annak az ablakán keresztül másztunk ki. Így kicsit kellett csak ugranuk. Egy perccel később szirénázva megérkeztek a tűzoltók és oltani kezdték a lakóhelyünket elpusztító lángokat. Már sokkal kevésbé féltem, de teljes sokkban voltam, szinte fel sem fogtam, hogy ez velünk történik. Anya közben telefonált, fogalmam sincs, mégis kinek vagy kivel.

- A tüzet sikeresen eloltottuk, a ház azonban lakhatatlanná vált, mivel a tartószerkezet erősen megrongálódott – lépett oda hozzánk az egyik tűzoltó.

Apával kétségbeesetten néztünk össze. Mégis hova menjünk aludni éjjel háromkor?

- Szedjük össze, amink maradt, megyünk – állt meg anya a kidobált cuccok mellett.

- Hova? – kérdeztem remegő hangon.

- Egyik barátnőm és a családja befogad minket – mosolyodott el halványan.

Másválasztásunk nem lévén, elpakoltuk a kocsiba, amit tudtunk és az anya általmegadott cím felé vettük az irányt.