- Én ezt komolyan nem hiszem el! – vágta ki Gaon dühösen a mosdó ajtaját.

- Mit? – bámult Hayoon a lányra.

- Weimin és az idióta bandája. Látjátok ezt? – mutatott a felsőjére, amin valami barnás folt terült szét – Volt pofája rám borítani a kávéját. Ó, és még bocsánatot se kért. Hát elmehet ám a faszomba.

- Már az iskola kezdete óta képtelenek viselkedi – értett egyet a pólóját mosó lánnyal Yena.

- Mindig is faszok voltak – ráztam a fejemet és Gaon mellé léptem segíteni.

Gaon, Hayoon és én kilencedik óta barátnők vagyunk, Yena egy évvel később jött az iskolába, akkor fogadtuk be. Gaon elég nyersen fogalmaz, velem együtt, míg a két másik lány visszafogottabb.

- Nincs egy fésűd, Minhee? – érdeklődött Hayoon.

- Nézd meg a táskámban – válaszoltam.

A szőke hajú lány szót fogadott és áttúrta a táskámat. Gyorsan megtalálta a keresett tárgyat és nekiállt kibontani a haját. Közben Gaonnal amennyire tudtuk, kimostuk a felsőjét. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerült, de miután megszárítottuk, a folt már csak nagyon közelről látszott.

- Mennyi idő van még csengetésig? – szólalt meg mellettem Yena, szempillaspirálozás közben.

- Tíz perc – nézett a telefonjára Hayoon – Egyébként köszönöm. – nyújtotta a fésűmet.

- Egyébként nincs mit – kacsintottam rá.

Miután a kelleténél több időt töltöttünk el a mosdóban, az osztálytermünk felé vettük az irányt. Mind a négyen egy osztályba járunk, szóval nem kell szétválnunk. Furcsa is lenne.

- Tudjátok, mit nem értek? – ült le Gaon mellém.

- Nem, de úgyis kérdés nélkül elmondod – húzta az agyát Yena.

Gaon a lilás tincseibe túrt és mély levegőt véve megszólalt.

- Ugyan elküldhetnélek a picsába, mert mindig ilyeneket mondasz, mégse teszem. Tehát, miért van az, hogy ha Weimin nincs a többi sráccal, képesek normálisan viselkedni?

- Biztos ő az alfahím – forgattam meg a szememet.

A lányok nevetésben törtek ki és én is csatlakoztam hozzájuk. Bár viccesen hangzott, mégis komolyan gondoltam.

- Van benne valami – jegyezte meg a szőke hajú barátnőm.

- Anya tanult viselkedéspszichológiát és ő magyarázta el nekem. A fiúknál gyakori jelenség, hogy ha összekerülnek, sokkal idiótábban viselkednek, mint általában. Ez azért van, mert bizonyítani szeretnének egymásnak.

- És aki a legnagyobb gyökér, az a főnök? – vonta fel a szemöldökét Gaon.

- Lényegében igen – bólogattam.

Sajnos nem tudtuk tovább feszegetni a témát, mert becsengettek. Az angoltanárnőnk pontosan öt másodperccel az éles zaj elhallgatása után lépett be a terembe.

- Néha kurvára félek tőle – súgtam oda a lilás hajú padtársamnak, aki csak bólogatott.

- Foglaljatok helyet. Feleléssel kezdünk. – jelentette be a tanárnő.

- Jézusom... - hallatszódott mögülem Yena hangja.

Ő áll közülünk és az osztályból is a legrosszabbul. Nem hibáztatom érte, a sulijában angol helyett japánul tanultak, emiatt ez a nyelv nem megy neki. Viszont japánból kitűnő tanuló, sokszor segít is nekünk.

Mindenki ijedten fészkelődött a helyén vagy meg inkább sem mozdult. A tanárnő rettenetesen szigorú, ezért mindenki fél tőle. Emlékszem, milyen kedves volt még mikor legelső alkalommal találkoztunk vele. Szeptember negyedike volt, szintén az első óra. Előtte való nap kezdődött a tanítás, így hát az osztálytársainkkal ismerkedtünk. Ms. Yang a frászt hozta ránk azzal, hogy a csengő után öt másodperccel megérkezett az osztályba. Azóta tudjuk, hogy jobb, ha nem késik senki az órájáról, különben halál fia. Bemutatkozott nekünk, játszottunk és elhittük, hogy vele minden óra ilyen lesz. Aztán a hét második angolján bejött és közölte velünk, hogy aki meg meri zavarni az óráját bármilyen módon, azt garantáltan megbuktatja. Úgyhogy az elmúlt három évünk azzal telt, hogy igyekeztünk megfelelni neki. Bár mellesleg remek tanár, örülnénk neki, ha az utolsó évünkre mást kapnánk.

- Smith James – állapodott meg a tekintete az amerikai cserdiákon.

- Igen, tanárnő – állt fel a fiú és már a táblánál is volt.

- Beszélgessünk – mosolyodott el Ms. Yang, kivillantva a fogait.

- Ez egy horrorfilmbe illő jelenet volt – suttogta mellettem Gaon.

Szerencséjére a tanárnő nem hallotta meg, láthatóan élvezte, hogy olyannal beszél angolul, aki anyanyelvi. Én közben unottan firkáltam a munkafüzetbe, de úgy tettem, mintha szótáraznék. Ahogy óvatosan körbenéztem, láttam, az osztálytársaim sem tesznek másképpen. Reménykedtünk benne, hogy a mai napra James lesz az egyetlen felelő. Tíz perc elteltével Ms. Yang elégedetten bólintott és a helyére küldte a fiút. Aztán a naplót a kezébe véve újra lapozgatni kezdte.

- Meghallgatok még valakit – magyarázta.

Nem hazudok, ha azt mondom, megfagyott a levegő a teremben. Végtelennek tűnő percek múlva a tanárnő felnézett a naplóból, egyenesen a szemembe. Véletlenül sem kaptam el a tekintetemet, mert tapasztalatból tudom, ha elnézek, biztosan felelek. De ma úgy látszik, mégsem ezen múlott, hiszen a következő pillanatban már hallottam is a nevemet.

- Jeon Minhee – mutatott maga mellé.

Mint aki a kivégzésére készül, nagyjából olyan arccal keltem fel a helyemről. Nemcsak Yenának vannak problémái az angol nyelvvel, nekem is. Én a középiskola előtt egyáltalán nem tanultam angolt, csak japánt, de azt is felső tagozatban kezdtem. Az iskola előtti nyáron a szüleim befizettek egy nyelvtáborba, hogy az alapokkal ne legyen problémám, de mint látható, édeskevés volt. Így tehát talán joggal mondhatom, én vagyok a második legrosszabb angolos az osztályban.

Kiérve a tanárnő mellé megálltam és vártam a kérdéseit. Hiába hallgattam, ahogy a cserediákkal beszél, nekem még a folyamatos jelen is bonyodalmat okoz, ezért felkészültem egy hosszú felelésre. Nagyjából huszonöt percen keresztül szenvedtem, igaz, ha lassan is, de a legtöbb dolgot sikerült elmondanom. Szerintem Ms. Yang nagyon unhatta a felelésemet, ráadásul majdnem minden mondatom után közölte velem, hogy borzalmas a kiejtésem.

- Utolsó kérdés. Van barátod?

- Tessék? – kerekedett el a szemem.

- A válaszod az „Igen, már van." vagy a „Nem, jelenleg még nincs." lehet, a szerkezet gyakorlása miatt.

- Hát... - hirtelen azt se tudtam, hogyan kell angolul mondani, annyira megdöbbentem.

- Nem, jelenleg még nincs – nyökögtem ki nagy nehezen.

- Helyes – mondta és fogalmam sem volt, hogy arra érti, helyes, hogy nincs vagy helyes a szerkezet.

- Minhee, a kiejtésed borzamlas és lassú vagy, de amit mondasz, az nagyrészt hibátlan. Hármas.

- Köszönöm szépen – hajoltam meg és azt hittem, elájulok a megkönnyebbüléstől.

A helyemre érve lerogytam a székemre és bólintottam, mikor a lilás hajú suttogva kérdezte, minden oké-e.

- Nyissátok ki a könyvet a... - kezdte a tanárnő, de én képtelen voltam rá figyelni.

Hármast kaptam angolból. Wow. Az csak a legjobb napjaimon sikerül és ma formában sem voltam. Talán fejlődtem. Mégis, miért pont azt a kibaszott kérdést kellett feltennie, hogy van-e barátom? Olyan kínosan érzem magam miatta. Persze, nem én vagyok az első, akit zavarba hoz, mégsem értettem.

Ahogy kicsöngettek, átvonultunk a koreai óránk tantermébe.

- Büszke vagyok rád Minhee – vigyorgott mellettem Yena séta közben.

- Tényleg ügyes voltál – bólogatott Hayoon is, aki a haját tanulmányozta.

- De hogy lehetett ekkora faszságot kérdezni? – kérdezte Goan halkan, hogy felnőtt még véletlenül se hallja.

Az iskolánkban szigorúan veszik a káromkodást, komoly büntetés jár annak, akit rajtakapnak, mégsem szoknak le róla a diákok. Azt az elvet valljuk, hogy amit nem tudnak, az nem fáj. Természetesen a büntetéstől legalább annyira félünk, mint Ms. Yangtól, így egyikünk sem vágyik arra, hogy meghallják.

Mivel a szünetünk rövid és a terem a suli másik felében van, ezért siettünk, hogy odaérjünk. Az egyik folyosón láttuk, hogy Weimin és a bandája szórakoznak, ezért ki kellett kerülnünk őket. Majdnem elkéstünk, de a tanár megértő volt velünk, hiszen tudja, milyen kevés idő van átérni.

- A mai órán filmet fogunk nézni a hagyományos koreai esküvő felépítéséről. Jegyezzétek meg a dolgokat, mert a következő órán röpdolgozat lesz belőle – mosolygott.

Jamesen kívül mindenki tisztában volt többé-kevésbé, hogyan is zajlik egy esküvő, de érdeklődve bámultuk a kivetítőt. A nap további része elég unalmas volt, így egy megváltás volt kilépni az iskola kapuján.

- Azt hittem, sose lesz vége – sóhajtottam egy nagyot és megigazítottam a táskámat a vállamon.

- Én annyira megkönnyebbültem – jelentette ki Yena.

- Te biztos nem hármast kaptál volna – röhögött rajta Goan.

- Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte a lány és eljátszotta a sértődést.

Amíg ők ketten egymást szidták, én Hayoonnal rajtuk röhögtem. Hirtelen valaki nekem ütközött és majdnem elestem. A lányok nem vették észre, annyira el voltak foglalva.

- Ne haragudj, a másik irányba néztem – hajolt meg a srác és már ment is tovább.

- Semmi baj...? – vontam össze a szemöldökömet, mert felismertem Xiaojunt.

Meglepett, hogy bocsánatot kért. Azt hittem, hogy mivel Weiminékhez rohan, ezért majd bunkó lesz, de kellemesen csalódtam.

- Megyünk? – unta meg a szőke hajú barátnőm az iskola előtti vihogást.

- Persze – karolta át a vállát Yena.

- Hogy a francba ne mennénk? – vigyorgott Goan is.

- Örülök, hogy ilyen idióta barátaim vannak – jegyeztem meg nevetve.

A metróig együtt mentünk, de mivel mindegyikünk más irányba lakik, ezért ott elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy hétre a lilás hajúéknál leszünk. Amolyan pizsiparti félét terveztünk, pletykálással, evéssel és filmnézéssel.

- Megjöttem – léptem be az ajtónkon.

- Milyen napod volt? – kiabált a konyhából anya.

- Kaptam egy hármast angolból! – válaszoltam lelkesen és kibújtam a cipőmből.

- Ügyes vagy – simította meg a vállamat, ahogy beértem hozzá.

- Köszönöm. Neked milyen volt a munka?

- Elment. Még nem a kedvencem – fintorgott, mire felnevettem.

- Megyek, összepakolok – indultam a lépcső irányába.

Felérve mégsem azonnal pakolni kezdtem, még előbb hallgattam egy kevés zenét. Ebből az lett, hogy az órámra nézve rájöttem, késésben vagyok. Kétségbeesetten szórtam bele a cuccaimat a hátizsákomba, folyamatosan csekkolva az időt.

- Fél hét van, el kéne indulnunk, ha oda szeretnél érni – kopogott be anya a szobába.

- Tudom, tudom, egy perc még – válaszoltam és begyűrtem a pizsamámat a táska tetejére.

Anya nevetve várta a bejárati ajtóban, hogy magamra rángassam a bakancsomat és a kabátomat. Közben a táskám leesett a vállamról, ezért utána nyúltam. Ahogy a vállamra vettem, a telefonom beleakadt a pántba én a földön kötött ki.

- Ne segítsek? – érdeklődött, küzdve a röhögőgörccsel.

- Hagyjuk, kész vagyok – húztam ki magamat dühösen.

Zavart, hogy ilyen szerencsétlenül viselkedtem, bár tulajdonképpen az én hibám volt. Ha időben elkezdek pakolni, akkor nem kerülök ilyen szar helyzetbe. Hála égnek, a forgalom egészen tűrhető volt, így időben érkeztünk Gaonékhoz.

- Vigyázz magadra és holnap hívj, érted jövök – búcsúzott el anya a volán mögül.

- Nem lesz baj, összeszedtem magamat – forgattam meg a szememet.

- Jó szórakozást! – hajtott el nevetve.

Megráztam a fejemet és beléptem a házba. A lilás hajú barátnőm egyből a nyakamba esett, amitől kis híján megállt a szívem.

- Te normális vagy, baszdmeg? -szóltam hozzá ijedten.

- Hahaha – kaptam válaszul, aztán leszállt rólam.

- Nagyon vicces – bújtam ki a kabátomból és hozzá vágtam.

Gaon nem szívbajos, fél kézzel elkapta, a másikkal meg bemutatott.

- Nekem szántad? – szólalt meg mögöttem Yena.

- Ugyan – legyintett válaszul.

- Tudod, hogy csak engem szeret ennyire – fordultam meg és a lányra kacsintottam.

Ezután a felettéb érdekes beszélgetés után elvonultunk lilás hajú szobájába. Hayoon nem sokkal később érkezett, a forgalmat szidva.

- Fogalmam sem volt, hogy ennyien lesznek. A negyedik metróra tudtam csak felszállni. - dühöngött.

- Hagyd csak, az a lényeg, hogy itt vagy – mondtam neki.

Rendeltünk pizzát, aztán a földre ültünk a párnák és takarók tetejére. Vitatkozni kezdtünk, melyik filmet nézzük, mert hát természetesen mindenki mást szeret. Végül megállapodtunk valami vígjátékon, amit egyikünk se látott még.

- Inni kértek? Nincs nagy választék, csak sör és bor. Anyáék nem vettek mást, bár az is kedves tőlük, hogy ezt igen. – magyarázta a házigazda.

- Szerintem jó lesz a sör – választott Yena.

A szőke hajúval bólogattunk, úgyhogy Gaon elsétált a konyhába és négy üveggel tért vissza.

- Nézzük ezt a szart, remélem jobb lesz, mint a múltkori.

- Annál csak jobb lehet – röhögtünk fel Yenával.

- A szörfösre gondoltok? – vonta össze a szemöldökét Hayoon.

- Hát melyik másikra? – csatlakozott hozzánk Gaon is.

Mikor atársaságunk negyedik tagjának is leesett, miről van szó, ő sem bírta reakciónélkül. Ahogy kiröhögtük magunkat, elindítottuk a filmet és felkészültünk arra,hogy nem fogunk unatkozni. Ha mégis, majd szinkronizáljuk mi.