Huh. Nagyon furán érzem magam és nagyon üresnek. Befejeztem az első történetemet. Ezzel a történettel léptem be az írás és a Wattpad világába. És tudom, hogy sok hibája van a történetnek, amin lehetne változtatni, de nem szeretnék. Mert úgy érzem, hogy így az igazi. Azt szeretném, ha az lenne kint, amit elsőnek írtam, nem az, amit utólag módosítottam.
Nagyon sokat tanultam ebből a történetből és sokat is köszönhetek neki.
2016 szeptemberében írtam meg az első részeket, és akkor még nem hittem volna, hogy lesz bármilyen sikere is.
Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki beleolvasott, aki szavazott, aki kommentelt.
Lehet, hogy nem tudjátok, hogy mennyit is ér a szavatok. Mert egy írót borzasztóan fel tud lelkesíteni egy-egy őszinte kritika, és velem is ez volt.
Az a pár komment/üzenet, amit kaptam tőletek, nagyon fellelkesített. És olyankor gondolom azt, hogy: Igen, megéri csinálni, mert vannak olyanok, akik kíváncsiak arra, amit írok.
Szóval tényleg, hálámat nem tudom elég szóval kifejezni.
Köszönöm Nektek!♡

Mindazonáltal szeretném megköszönni Bangtan7Kookie-nak, aki nélkül ez a történet nem jöhetett volna létre. Mert ő bíztatott, hogy kezdjek bele, hogy próbaljam ki, hogy írjam meg. És én most nem ülnek itt ezeket a sorokat írva, ha ő nincs. Szóval köszönök Tamara, mindent!:)♡

És most jön az a kis "meglepi része", amit korábban említettem.
Dolgozok egy Yoonseok-os történeten, amit remélem minél hamarabb publikálhatok majd.
Bűnbe esett angyal címen fog futni. (Vagy gyalogolni..oké, oké, tudom, béna humorom van)

Valamint egy oneshotos könyvet is publikáltam, épp pár perce, BangtanShots címen, szóval ha valakit érdekel, akkor kukkantson bele. :)

Még egyszer tényleg szeretném megköszönni Mindenkinek, aki velem tartott ezen történet során.♡

Legyen Mindenkinek szép élete és váltsátok valóra minden álmotokat. És ne féljetek önmagatok lenni, mert ennél nagyobb kincs nincs a világon. :)