Kicsit örültem,hogy kettesben lehettünk Jimin-nel. Nem sok olyan alkalom volt,amikor négyszemközt beszélgettem volna bármelyik BTS taggal,leszámítva ugye Namjoon-t és Tae-t.
Jimin meglepően pozitív személyiség. Mármint ezt eddig is tudtam,de ő akkor is vidám,amikor egyedül van. Ő nem játsza meg a boldogságát.
Nagyon sok mindenről eltudtunk beszélgetni és elég nyíltak is voltunk,amit a magam részéről nem igen értek. Azt hiszem,egy szorosabb barátság kezdete is lehet ez.

Hajnali kettőkor bandukoltam vissza a szobámba. Már szinte értelmét se láttam az elalvásnak,de nem akartam erről a napról se lemaradni,szóval megpróbálkoztam a lehetetlennel.

Reggel elégedetten nyugtáztam,hogy bőven meg volt a 8 óra alvási szükségletem.
Ami azt jelentette,hogy mindenki talpon volt már rajtam kívül. Éljenek az éjjeli baglyok.
A tablettáim miatt kénytelen voltam megreggelizni. Eközben  jöttem rá,hogy mennyire igénylem a többiek társágát. Ezen a gondolaton felkerekedve indultam megkeresni őket,miután egy sima otthoni öltözékbe vágtam magam,a hajamat pedig kócos konytba fogtam össze.

Nem is kellett messzire mennem,csak a tánctermekig.
Most azonban nem volt meg a szokásos vidám alaphangulat. Az arcukon komolyság tükröződött. Hát igen,most már azért kezd beindulni a munka.
Én kis naiv pedig azt hittem, hogy csak ennyiről van szó.
Amíg le nem ment az adott tánc,addig csak kívülről szemlélődtem a társaságunkat. Még Lottie se vett észre,pedig nem háttal ült nekem.
Mikor befejezték és bementem,éreztem hogy valami nem stimmel. Éreztem egy kis feszültséget a srácok között,mialatt megvolt a szokásos jó reggelt üdvözlés.
-Minden rendben van?-kérdeztem,félva a választól.
-Van egy kis fasírt,de próba után megbeszélik.-válaszolta J-Hope halkan,miközben a "bűnösökre" sandított.
-Megbeszélik? De hát kik és mit? Történt valami?-fordultam körbe a "hetes félgyűrűben",megpróbálva valamit leolvasni az arcukról,ám erre nem volt szükségem.
-Jimin és Tae kicsit összekaptak reggel. De remélhetőleg-válaszolta Suga ezen a ponton Jimin-re és Tae-ra nézve,fogai közt szűrve a szavakat-minden rendben lesz és megoldódik minden.-Suga még egy kicsit hisztérikusan is felnevetett.
Tae-re néztem,aki mérgesen pásztázta a földet összefont karokkal,majd Jimin-re pillantottam,aki a száját beharapva aggódva figyelte Tae-t.
Legalább valamivel okosabb lettem,de az okot még mindig nem mondták el. De nem akartam faggatózni,nem is igazán tartozik rám,szóval leültem Lottie mellé,aki a laptopján unottan pötyögtette a billentyűket.
Bár már elindult a következő zene,ezzel együtt a tánc is,mégis suttogóra fogtam a hangom.
-Nem tudod,mi a franc történt kettejük között?
-Én is annyit tudok,amennyit te. Már mikor felkeltem,akkor is ez a helyzet fogadott és baromi kínosan telnek emiatt a szünetek. Szóval inkább addig táncolnak,míg össze nem esnek.
A próba alatt végig ezen robotolt az agyam. Tegnap még tényleg minden rendben volt,ugyan mi történhetett pár óra alatt?
Miután véget ért a próbák táncos része,Tae és Jimin a sok mozgástól kifáradva,az összeveszés miatt pedig feszülten kullogtak ki a táncteremből.
Ismét megpróbálkozva a lehetetlennel,ami most nem az alvással való próbálkozás,félrehívtam Namjoon-t.
-Tudom,miről szeretnél kérdezni,de ezt most tényleg nem mondhatom el. Ez az ő kettejük ügye,remélem megérted.-válaszolta,mielőtt kérdezhettem volna.
-Persze megértem. Csak nagyon érdekel,hogy pár óra alatt min veszhettek össze ennyire. Nem tudunk valahogy segíteni?
-Tényleg nem,ezt nekik kell megoldaniuk. Ami mindenki reménye szerint még ma megtörténik.
Nem is faggatóztam tovább. Elkönyveltem magamban,hogy ez egy örök titok marad számomra.

Az a bizonyos mindenki reménye hamarosan be is teljesült. Úgy húsz percen belül a srácok nevetve,kezüket a másik vállán nyugtatva tértek vissza.
A többiek ezt hangos éljenzéssel ünnepelték és én is biztatóan rájuk mosolyogtam Lottie mellett.
Mivel most az ének próba következett,vissza indultunk a dormba. A folyosón újra a régi hangulat uralkodott. Ez az,amit mindegyikünk szeret.

Mielőtt elmentünk volna a szobáinkba,Hobi és Jimin félrehívott minket Lottie-val.
-Öm,szeretnénk valamiről beszélni veletek.-kezdte Hobi.
-Tegnap ugye láttunk titeket táncolni és mivel van is érzéketek hozzá,arra gondoltunk,hogy ezt kár lenne nem megmutatni a világnak.-folytatta Jimin,a tárgyra térve.-Szóval,ha gondoljátok,akkor lehetnétek háttértáncosok a fellépéseinken. Természetesen ugye nem csak ti ketten lennétek.
Döbbenten néztem a mellettem álló barátnőmre,aki csak vigyorogva nézett a fiúkra. Hm,oké,szóval ő már bele is egyezett magában.
Aztán gyorsan átgondoltam én is és ebből nem sülhet ki semmi rossz,meg legalább lekötnénk magunkat mi is.
-Miért is ne?-válaszoltam magabiztosságot tettetve.
Na erre már a barátnőm nézett rám döbbentem,míg a fiúk egy egy győztes mosollyal ajándékozták meg egymást.
-Király. Nem gondoltuk volna,hogy ilyen könnyen belementek. Na akkor beszélünk Namjoon-nal erről és majd szólunk.-mondta Hobi,mintha az természetes volna,hogy Namjoon nem tud róla.
-Mi? Ő még nem tud róla? Az hogy lehet? Nem ő csapat leaderje?-kérdeztem kicsit megbántva,amiért unokabátyámat kihagyták ebből.
-De igen,csak nem tudtuk hogyan reagálna az ötletünkre. De így,hogy mindketten benne vagytok,sima ügy lesz.-válaszolta Jimin biztatóan.
Sima ügy lesz,mi? Gondolták ezt ők.