Hosszú percekig álltam a tükör előtt a mosdókagylóba kapaszkodba,azon gondolkodva,hogy neki miért is mondtam el a depresszióm okát. Ami azért furcsa,mert nem bántam meg,csak nem értem,hogy miért tettem.
Hideg vízzel mostam meg az arcomat,majd megtöröltem. De a szemeimből még mindig potyogtak a könnyek.
Ideje lenne végre kimennem hozzá.

A könnyektől párás tekintettel léptem ki a mosdóból. Tae idegesnek tűnt és kicsit zavart állapotba került,amit annyira nem csodálok.
-Nagyon sajnálom,Yuna. Nem tudtam erről és elhiheted,hogy nem ez volt a célom,én csak tényleg segíteni szeretnék rajtad mert...
A mondatot nem fejezte be,mert odamentem hozzá és egyszerűen megöleltem. Viszonozta.
-Semmi gond. Ne kérj bocsanátot,mert nem tettél semmi rosszat. Nagyon jól esik,hogy így foglalkozol velem,tényleg sokra értékelem.-mondtam kissé remegő hangon,a vállába fúrva az arcomat.
Erre még jobban magához szorított.
Hosszú ideje állhattunk már így,csendben ölelve egymást,mert unokabátyám utánunk jött megnézni,hogy minden rendben van-e.
-Sziasztok. Ohh,elnézést,megzavartam valamit?-kérdezte,mert rájött,hogy elfelejtett kopogni.
Elengedtem magamtól Tae-t ,megfordultam és odaszaladtam hozzá,hogy őt is megöleljem. Amilyen okos,biztos rájött,hogy mi a helyzet,de nem szólt semmit,csak szorosan ölelt magához ő is. Közben gondolom "fiúsan",szemkontaktussal megbeszélték a dolgot.
Amikor elengedett,csak annyit mondott,hogy ha bármire szükségünk van,tudja hol találjuk.
Biztatóan rám mosolygott,biccentett Tae-nak, majd kiment a szobámból,becsukva maga mögött az ajtót.

Letöröltem nedves arcomat a pulcsimmal,majd valami mosolyfélét magamra erőltetve visszafordultam Tae-hoz.
-Hogy ha szeretnél,akkor csatlakozthatsz a többiekhez,én majd elpakolok az ágyamról.-mondtam,mert feszélyezve éreztem magam attól,hogy ennyit törődik velem.
Nem válaszolt. Csak odajött hozzám,megpuszilta a homlokomat és gyorsan megölelt.
Ezután segített elpakolni,de közben nem beszélgettünk. Egyszer csak Lottie jelent meg az ajtóban. Mivel már rendesen elpakoltunk,eltakarítottunk mindent,Tae távozni készült.
-Hát,akkor magatokra hagylak titeket. Majd később találkozunk.-mosolyogva kisietett.

Pár másodpercig összenéztünk Lottie-val,majd széles mosolyra húzta a száját,bezárta az ajtót és tipikus lányos sikollyal "követelte",hogy meséljek el mindent.
És úgy is tettem. Lottie oda-vissza volt a történtektől.
-De mit akart mondani?
-Mármint mikor?
-Mielőtt megölelted."Én csak tényleg segíteni szeretnék rajtad,mert..." Mert mi? Mit akart mondani?
Ekkor döbbentem rá,hogy erre a kis részletre akkor nem figyeltem,de most már bánom.
Szuper,legalább van min gondolkodnom éjszaka,hogy megint ne tudjak aludni.