Kómás fejjel néztem meg a telefonom kijelzőjét. 11:22. Hm,szóval ez történik,ha elkezdek egy jó sorozatot. Azt hiszem,holnap reggel is sokáig fogok aludni.
Kibotorkoltám a fürdőbe, hogy felébresszem magam. A hideg víz az arcomra hatásosnak bizonyult.

Egyedül voltam az egész dormban,amitől kissé megijedtem. Még csak egy üzenetet se találtam  sehol,hogy 'hahó amúgy itt találsz minket'.
Aggodalmam azonban hamarosan elmúlt,mert reggeli után összefutottam J-Hope-al a folyóson.
-Jó reggelt. Csoda,hogy már ébren vagy,olyan mélyen aludtál.-köszönt Hoseok meglepődötten.
-Jó reggelt. Hát igen,este kicsit sokat filmeztem. Ami gondolom meglátszik a gyűrött arcomon.-válaszoltam arra gondolva,hogy hogyan is nézhetek most ki.
-Kicsit karikásak a szemeid,de amúgy nem vészes. Ne haragudj,de csak egy kalapért jöttem vissza,sietnem kell vissza a fotózásra.-el is indult a szobájába a kalapért.
-Fotózás? Nem is tudtam erről.-kérdeztem,megemésztve a hallottakat.
-Ez az,hogy mi se. Korán reggel beállított a menedzserünk,hgy próba képeket csinálnak rólunk és azért nem szólt róla,mert,őt idézve a "spontán képek hitelesebbek". A harmadikon vagyunk,a négyes teremben,ha esetleg kíváncsi vagy rá.-azzal integetve el is futott a folyosón.

Gyorsan,viszonylag emberi külsőt varázsolva magamnak el is indultam a harmadik emeletre. Kilépve a liftből megpillantottam Lottiet,aki dühös tekintettel révedt maga elé.
-Szia. Téged meg mi lelt?-érdeklődtem,közben leültem mellé.
-Hello. Semmi. Csak kicsit mérges vagyok.-válaszolta még mindig a szembe falat bámulva.
-Hát azt nehéz nem észrevenni. De mi történt?
-Az egyik kis cafka titkárnő ráköszönt Jungkookra. 'Szia Jungkookie,szép napunk van ma'.-imitálta a titkárnő nyájas hangját,hevesen gesztikulálva.
-Öhm,igen. Szerintem ebben nincs semmi meglepő.
-De igen. Neki senki ne köszöntgessen csak úgy. Főleg ne az ilyen kis seggkitolós,agyonra mázolt cafkák.-fújtatott Lottie.
-Szóval,ha jól értem te féltékeny vagy? Úristen hisz neked akkor bejön Jungkook. Ezt miért nem vettem eddig észre?-utóbbit inkább magamtól kérdeztem.
-Igen,engem is beszimpantott a Bangtan vonzerő. És nézzenek oda,pont a kis maknaeba zúgtam bele.
-Te szent ég,mi lesz még ebből?!
-Nekem mondod? Egyáltalán nem akartam,hogy velem is kialakuljon ez a helyzet,de hisz tudod,a szívnek nem lehet parancsolni.
-Ó én hogyne tudnám.
Beszélgetésünk ezen a ponton megszakadt,mert egymás után szállingóztak ki a srácok az ajtón. Egymás szavába vágva kezdték mesélni,hogy mi volt a fotózáson,miközben elindultunk vissza az első emeletre.

Amikor elhaladtunk az étkező előtt,Jin és Namjoon sejtelmesen egymásra néztek,majd berohantak,a többiek pedig követték őket. Ezek szerint mindenki éhes. Én nem rég reggeliztem,szóval felmentem a szobámba,hogy folytassam a tegnap este elkezdett sorozatomat.

Ezt az azonban egy titokzatos ajtókopogás akadályozta meg. Lehajtottam a laptopom tetejét és odasétáltam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam,Tae-val találtam szembe magam.
-Szia. Már megint filmezel?-kérdezte a szobába kukkantva.
-Hello. Igen,mivel nem vagyok éhes,így gondoltam eljövök folytatni a sorozatomat.-válaszoltam totál lefagyva.
-Na azt felejtsd el. Megmutatom az egyik kedvenc filmem. Nem akarom,hogy mindig egyedül legyél,hisz nem ezért jöttél ide. Elszaladok valami harapnivalóért,mindjárt jövök.
És tényleg elment. Aztán vissza is jött. Hozott csipszet,ropit és szárított gyümölcsöket meg jeges teát. Segíttem neki elrendezmi a rágcsálnivalókat az ágyon,aztán beállította a filmet a neten.
Félénken leültem mellé,hátunkat a falnak támasztva. A laptopot úgy lette le,hogy félig legyen az ő és félig az én lábamon. Ettől,szerintem mondanom sem kell,még jobban zavarba jöttem. Csak a film címét mondta el. Miracle Insale Number 7. Természetesen nem hallottam még róla,de izgatottan vártam,hogy elindítsa.
2 óra múlva mindketten könnyes szemekkel bámultuk a már elsötétedett képernyőt. Magamon nem lepődtem meg,mert nagyon sok mindenen tudok sírni és meghatott ez a film is. V mintha a gondolataimban olvasna,mert mikor ránéztem,belekezdett a "magyarázkodásba".
-Mindig sírok,mikor ezt a filmet nézem. Bár legtöbbször egyedül szoktam,de tetszik ez a felállás is. Neked hogy tetszett? Mármint a film.-ettől kicsit mintha zavarba jött volna,így elfordította arcát és elkezdte kiikszelgetni a film közben felugrott reklámablakokat.
-Huh,hát nehéz megszólalni egy ilyen film után, de nem rossz értelemben. Nagyon tetszett az egész,a történet,a szereplők,minden. Köszönöm,hogy megmutattad nekem.-válaszoltam szaggatottan,miközben letöröltem könnyes arcomat a pulcsim ujjával.
-Ennek örülök. Szólj,ha máskor is filmezel,mert akkor csatlakozok hozzád. Nem szeretném,ha sokat lennél egyedül. Senki nem szeretné.-tette hozzá,nyomatékosabban.
-Köszi,de nem kell úgy aggódni értem. Már megszoktam,hogy egyedül vagyok és igénylem is,tudod,a depresszióm miatt.-remélem nem tűntem bunkónak,de ez volt az igazság.
-Persze én ezt megértem,tényleg,de nem maradhatsz így örökre. Komoly dolog a betegséged,de ki lehet gyógyulni belőle...
-A hugom meghalt 3 évvel ezelőtt. Ezt soha nem fogom feldolgozni.-vágtam a szavába előre meredten,majd elindultam a mosdóba,hogy megmossam az arcom.