Épp időben értünk vissza a dormba,mert szemetelni kezdett az eső. Lottieval átöltöztünk egy kényelmes,otthoni melegítőbe,majd megkerestük a fiúkat.
Útközben összefutottunk Jungkook-kal.
-Szia. Merre vagytok a srácokkal?-kérdeztem.
-Sziasztok. A pihenő szobában próbáljuk kicsit kiadni a fáradalmakat.-válaszolta halkan.
-De jó,mi is csatlakozhatunk?-lelkesedett Lottie.
-Persze,nyugodtan.-válaszolta Jungkook,és gyorsan elvette a tekintetét Lottieról.
Így már hárman ballagtunk vissza az együttes többi tagjához.

Lottie rögtön csatlakozott is csocsózni,ahol Jimin csapatában ő lett J-Hope váltója és az ellenfelet,Jin-t és Suga-t próbálták legyőzni.
Én leültem Rap Mon mellé a kanapéra,aki egy krimit olvasott,legalábbis a cím alapján erre tudtam következtetni.
-Hol voltatok Lottie-val? Minden rendben volt? Nem történt baj?-kezdte aggodalmasan unokabátyám,miközben félretette a könyvét.
-Pizzázni voltunk itt a közelben. Persze,mi baj történhetett volna? Nyugi,meg tudjuk magunkat védeni,ha arról van szó.
-Tudod,hogy ez a dolgom. Vigyáznom kell rátok és ez nem csak abból fakad,hogy rokonok vagyunk. Szóval ha bármi van,tényleg akármi,csak szólj. Nem számít,hogy mitcsinálok éppen,rohanok segíteni.
Olyan aranyosan mondta ezeket a szavakat és tényleg éreztem a hangjában a törődés és az aggódás egyvelegét,hogy nem tudtam megállni,hogy ne öleljem meg.
-Szeretlek Nam Joon. És amit elmondtál,az fordítva is igaz. Rám is számíthatsz bármikor.

V és Jungkook valami idióta játékot játszottak felváltva az interneten. V volt épp "szüneten" és minket figyelt mosolyogva,miközben Jungkook fel-fel ordított az izgalmas részeknél. Visszamosolyogtam rá,de képtelen voltam sokáig a szemébe nézni,ezért kibontakoztam az ölelésből.
Beszélgettünk még kicsit Rap Mon-nal,majd finoman célzott rá,hogy szeretné folytatni a könyvét. Vettem a lapot,úgy
hogy elmentem a szobámba,hogy nézzek valami filmet. Úgy is rengeteg elmentett filmem és sorozatom van,ideje lenne végre elkezdeni "fogyasztani" őket.

A folyosón lassan,a gondolataimba merülve sétáltam. Csak akkor eszméltem fel az elmélkedésből,amikor valaki megfogta a vállam.
-Szia. Miért jöttél ki? Nem érzed jól magad?
-Hello. Csak filmezni szeretnék elmenni.
-Vagy úgy. Azt hittem valami problémád van és ezért nem szeretnél velünk lenni.
-Dehogyis,minden oké,csak egy kis egyedüllétre van szükségem.
-Persze,megértem én. Akkor hagylak is,nem szeretnélek feltartani. De ha egyszer kifogynál a filmekből vagy nem akarod egyedül nézni,csak szólj nekem.
-Öö rendben,ezt majd észben tartom.
-Helyes. Akkor jó filmezést.
-Köszi,ti is szórakozzatok jól.
Néztem,ahogy visszasétál a többiekhez. Igen,V volt az.
A tenyerem még mindig izzadt volt és a szívverésem se lassult le a normális tempóra. Ilyen érzéseket váltana ki belőlem? Nem,ezt nem szabad. Muszáj lesz kivernem a fejemből. Tekintve,hogy mindennap találkozunk,ez elég nehéz lesz.