Reggel korán keltem. Nem szeretem az egész napot átaludni.
Egyedül én voltam fent a társaságunkból,mivel az együttesnek csak kilenckor indul be igazán a munka,addig alhatnak,így ezt ki is használják. Lottie is mélyen aludt még,így kénytelen voltam egyedül megreggelizni és bevenni a tablettáimat.

Ezután úgy döntöttem,hogy felfedezem magamnak a kiadót. Hagytam egy üzenetet Rap Mon-nak,amit az éjjeli szekrényére tettem,hogy tudja,nem raboltak el,csak felfedező körútra indultam.
Először bejártam az egész előteret,minden kis zugot igyekeztem megnézni.
Ezután betértem a tánctermekbe. Hatalmas tükrökkel találtam szembe magam,amik most egy fa toló ajtóval voltak eltakarva,amit most nem bántam. Nem nagyon akartam látni magamat.
Utána megnéztem magamnak a hangstúdiókat is,de ezeket már csak kívülről csodálhattam meg. A dalszövegírók és hangtechnikusok már kezdtek előkészülni az egész napos munkára,így tovább mentem a következő felfedezni váró helyiséghez.
A pihenő szobát találtam meg,ami kellemesen volt berendezve. Bolyhosabbnál bolyhosabb kis fotelok,puffok szolgáltatták a kényelmet. Számítógépek voltak felsorakoztatva az asztalokra. Labdák,kis zenelejátszók fejhallgatóval,édes sütemények fokozták tovább a kikapcsolódást. A színekre is ügyeltek,hogy valóban pihentető legyen az itt eltöltött idő. Fehér,babakék és mályva rózsaszínben tündökölt az egész szoba.
Itt elidőztem egy kicsit. Jó volt egyedül lenni,a csendben.
De fél óra után folytattam az utamat.

A szemközti folyóson táblák jelezték,hogy ne hangoskodjunk itt.
Mikor bementem,megértettem,hogy miért kérnek csendet a táblák.
A zene szobák voltak ezen a folyosón. Egy szobában több hangszer is el volt helyezve,amiket most nem használt senki.
A másodikban megpillantottam egy nagy,fekete,lakktól fénylő zongorát. Felnyitottam a tetejét és végighúztam az ujjaimat a billentyűkön. Helyet foglaltam és elkezdtem játszani rajta. Jöttek maguktól a hangok,nem is nagyon gondolkodtam közben.
Annyira belemélyültem,hogy egy kisebb fajta szívrohamot kaptam,mikor az "előadás" végén valaki megtapsolt.
V állt az ajtóban és csodálattal,kíváncsisággal a szemében mosolygott.
Zavartan elkezdtem hebegni,hogy nem akartam engedély nélkül használni itt semmit,de a szavamba vágott: -Ne szabadkozz érte,nagyszerűen játszol. Mióta tudsz zongorázni?-kérdezte.
-Öm,köszönöm. Még elsős korom előtt apukám beiratott,hogy vegyek zongora leckéket. Szerinte a zenei művelődés nem maradhat ki egy gyerek életéből és azt akarta,hogy nekem is legyen valami tehetségem. Nem vagyok valami nagy sport ember,szóval maradt a zene.-válaszoltam,még mindig dadogva.
-Nagyon jó ötlet volt ez apukád részéről. Tényleg kellemes élmény volt hallgatni. Na de menjünk,mindenki téged keres.
Azzal elindultunk vissza a többiekhez.

A táncteremben gyűltünk össze,mivel ma táncpróbákkal kezdi az együttes.
A srácok nem nagy kedvvel melegítettek be hozzá. A tánc részét jobban szeretik.
Addig mi Lottieval elmentünk és hoztunk nekik frissítő üdítőt és egy kis sós süteményt.
Pont időben értünk vissza. Már kapcsolták is be a lejátszót,amin sorban felvoltak töltve a zenék,amiket majd hamararosn a színpadon állva előadnak.
A zene még hangosabban szólt,mint általában,köszönhetően a hangszigetelt falaknak,amik jól bent tartják a hangokat. Azt se hallaná meg senki,ha épp legyilkolnának valakit itt.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben,miközben a próbát néztük.
Lottie nagyon le volt nyűgözve tőle és kishíján majdnem beállt a srácokhoz,mivel ő maga is táncol. Igaz,csak hobbiszinten.

Kisebb szüneteket tartva a próbáknak délután egykor már vége volt.
Egy egy órás pihenő után a dormban gyakoroltak tovább. Az éneket.
Ugyanolyan sorrendben jöttek a dalok,mint a táncnál. Ez is jó hangulatban telt,hiszen szeretnek együtt nevetni azzal,aki bénázik.

Mi Lottie-val elmentünk sétálni,mert nem akartuk zavarni őket. A munka mégis csak munka.
Elmentünk egy helyi pizzázóba,ahol végre kibeszélhettük magunkat úgy,ahogy azt a lányok szokták. Legfőképpen a BTS-ről volt szó,mi másról. Elmeséltem neki,hogy mennyire megijedtem,mikor V rám talált a zongoránál.
-Biztos nagyon zavarban voltál,mi? Láttam ám,hogy hogy néztél rá az első napon,mikor megölelt.-kuncogott Lottie.
-Fejezd be,hisz nem is tetszik nekem. Jó talán egy kicsit.-adtam meg magam barátnőm gyanakvó nézése miatt. No meg hát ő úgy is észrevette rajtam,nem lett volna értelme tagadni.
-El is mondod neki?
-Megőrültél? Hogy mondanám már el neki? Az unokabátyám biztosan kinyírna,ha ezt megtudná. Meg egy olyan srác,mint V,biztos soha nem nézne rám olyan szemmel.-mondtam kissé szomorúan.
Az órára pillantottam és megegyeztünk,hogy lassan ideje visszamenni.