Namjoon idegesen tépte fel a bejárati ajtót. Nyomában a többiek siettek be a házba, majd mindannyian sebes léptekkel már a nappaliban is voltak.

Arcukat piros foltok tarkították, amit a kinti csípős hideg okozott. Szemükben egyszerre égett a düh, a tudatlanság és a megkönnyebbülés lángjai.

A kanapén ülve vártuk őket, ám mindketten felugrottunk helyünkről, mikor nagy robajjal megérkeztek Namjoon-ék házába.

Namjoon keze ökölbe szorult és úgy tűnt, hogy Jimin most egy alapos kiabálás áldozata lesz, ám Namjoon ehelyett odaszaladt Jimin-hez és megkönnyebbülve átölelte.

-Jimin, basszus.-suttogta Namjoon Jimin háta mögé-Jól vagy? Minden oké veled? Nem esett bajod?-aggódva kérdezgette Namjoon Jimin-t, miközben vállait fogva a szemébe nézett.
Jimin halványan elmosolyodott, majd visszahúzta magához Namjoon-t.
-Most már igen.-mondta boldogan Jimin, miközben a kezével intett a többieknek.

A srácok megölelgették Jimin-t és vagy ezer különböző kérdést tettek fel neki. Ám Jimin egyikre se felelt. Ehelyett kért egy kis csendet és a társaság elé állt.

-Oké szóval..Sajnálom, hogy ennyire rátok ijesztettem. Hogy szó nélkül elmentem. De elkellett intéznem valamit.-Jimin ekkor rám vezette tekintetét, ezért küldtem felé egy biztató mosolyt; Jimin nagyot sóhajtva folytatta-Szemét voltam. Szemét voltam Yuna-val és Taehyung-gal. Nem érdemelték volna meg azt, amit tettem. Tudom, hogy hülye voltam, de Yuna-val már tisztáztuk a dolgokat, ezért remélem haver, vagyis Tae, hogy veled sem lesz harag. Tudod, hogy testvérként tekintek rád és, hogy fontos vagy számomra. Szóval kérlek..te is megtudnál bocsájtani?

Ekkor mindenki Taehyung-ra kapta a tekintetét, aki fa arccal elindult Jimin felé.

-Ha azt hiszed, hogy megbocsájtok-kezdte mély, ijesztő hangon Tae; mindenki megdöbbenve nézett rá, Jimin pedig megszeppenve várta a folytatást-nos, akkor jól hiszed.-Tae hangja ellágyult és örömében szinte ráugrott Jimin-re.

Mindenki fellélegzett a választól és a jelenettől.
Tae-t a srácok elkezdték lehurrogni, amiért így rá hozta a frászt mindenkire, míg én csak szemforgatva elindultam a konyhába.

-Szeretlek, haver.-nevetgélt Tae, ahogy Jimin-en csimpaszkodott.
-Ember, ilyet ne. Megállt bennem még az ütő is.-tette a szívére a kezét Jimin, ahogy lassan felfogta, mi is történt.

A srácok köréjük sereglettek, majd vissza is állt a szokásos hangulat közéjük.
Lottie eközben kijött hozzám a konyhába.

-Hé, te jól vagy?-simogatta meg vállam, miközben az üres kakaós bögréket tettem a mosogatóba.
-Persze, most már minden rendben. De hihetetlen, hogy Jimin képes volt ezért idáig eljönni.-mondtam boldogan, miközben a srácokat figyeltem, akik időközben elfoglalták a kanapét és a fotelokat és jóízűen nevetgéltek egymással.

Lottie is őket figyelte és mintha egy keserű mosoly kúszott volna az arcára.

-Ma lett volna a randitok igaz?
-Igen. De nem baj, Jimin sokkal fontosabb ennél. Majd elmegyünk dupla randira.-dobta fel saját kedvét Lottie, majd átöleltük egymást.

A Kim szülők felkeltek a kis társaságunk hangjára, így pislogva lépkedtek le a lépcsőn.

-Jimin, te itt vagy? Úristen annyira aggódtunk érted. Minden rendben?-kérdezte aranyosan anya Kim, miközben Jimin arcát fogta.
-Köszönöm, igen. Most már, most már megoldódott minden. És bocsánatot, hogy felkeltettük önöket.-jött kicsit zavarba Jimin Namjoon szüleitől.
-Anyu, apu, ne aggódjatok. Már megbeszéltünk mindent szóval..
-Szóval mehetünk vissza az emeletre.-fejezte be apa Kim fia elkezdett mondatát, de hangjában nem volt semmi megbántottság.
-Nos, valahogy úgy.-vakargatta Namjoon a tarkóját, de azért elmosolyodott ő is.

Miután a Kim szülők vissza mentek az emeletre, Lottie-val készítettünk mindenkinek kakaót, majd csatlakozva a fiúkhoz élveztük a társaságot és a hangulatot.

Már csak egy rész lesz várható, meg az írói utószó. Próbálom az utolsó részt minél hosszabbra megírni. :)
Plusz az írói utószóban lesz egy kis "meglepetésem". :)