-JIMIN, GYERE VISSZA!
Kiabáltam utána, de mire a folyosóra értem, már nem volt sehol.

Csalódottan néztem az előttem elterülő üres folyosót. A falak most még sápadtabbnak tűntek, mint egyébként. Elszerettem volna kerülni ezt a szituációt és nem megbántani Jimin-t. Mert egy összetört szívre aligha van gyógyír.
Taehyung meleg bőre zökkentett ki a Jimin körül forgó gondolataimból.
Alkaromat fogva finoman maga felé fordított és együttérzően átölelt.

-Utána megyek, jó?
-Megyek én is.
-Ne. Hidd el, jobb ha én beszélek vele először.
-De..de rendben lesz vele minden, ugye?

Tae eltolt magától és egy puszit nyomott a homlokomra. A kérdés még mindig ott lógott a levegőben.
Néztem az egyre távolodó Taehyung körvonalait. A fejemben még mindig cikáztak a gondolatok, de a tudat, hogy ez a fiú, aki itt lépdel a folyosón, az enyém, némiképp nyugtató hatással volt rám.
Így hát becsuktam a szobám ajtaját, letelepedtem az ágyamra és csak vártam.

Vártam, hogy rendbe jöjjön minden. Vártam, hogy valaki feltaláljon egy időgépet és vissza tudjuk fordítani az időt. Akkor sokkal óvatosabbak lettünk volna. És beszéltünk volna Jimin-nel.
Jimin egy jó ember és megérdemli, hogy a barátai őszinték legyenek vele. De mi ezt most nem adtuk meg neki. Csalódott bennünk. Csalodótt a barátaiban, ami egy olyan dolog, amire mindig emlékezni fog az ember és fájdalmas sebeket fog feltépni, ahányszor eszébe jut.

Úgy tíz perc múltán Taehyung vissza is érkezett. Nem tűnt olyan feldobottnak, így éreztem, hogy nem jutott valami sokra Jimin-nel.

-Azt mondta, hogy ma este átcuccol Jungkook-hoz és ott alszik. Meg hogy hagyjuk békén egy kis időre. 
-Aish, úgy tudtam, hogy ez lesz.
-Ne izgulj, rendbe hozunk mindent, oké?
-Megígéred?
-Megígérem.

Ahogy felnéztem Taehyung-ra, tudtam, hogy hihetek neki. Ő soha nem hagyná, hogy bármelyikükkel is megromoljon a kapcsolata. Ők már egy család és a család mindig összetart. Bármi gond lesz is, azt megfogják tudni oldani. Már semmi sem választhatja el egymástól őket, mert ez örökre szól.

Taehyung puha ajkait éreztem meg az enyéimen. Annyira elmerültem sötét szeme csodálatos világában, hogy először fel se fogtam, mi történik.
De Taehyung egyre hevesebben csókolt, így felkapaszkodtam a nyakába, míg ő a combomnál fogva felemelt, ezért lábaimat a dereka köré csavartam.
Lassan lépkedett az ágyam felé, ajkainkat el nem szakítva egymáséitól. Mikor már a puha ágyneműt éreztem magam alatt, feljebb csúztam és Taehyung-ot is a pólójánál fogva húztam magammal. A testünk forró volt, mely izzott a vágytól. Többet akartam Taehyung-ból.
Ajkait lejjebb vezette a nyakamon és ott kezdte el szívni a bőrömet, amelyre halk nyögésekkel reagáltam. Aztán egyre haladt lefelé. Először a kulcscsontomnál időzött, majd felhúzva a pólómat, a hasamat kezdte el behinteni puszikkal. Finoman a hajába túrtam, mire pimasz mosollyal felnézett rám.
-Ne légy rossz kislány!
-Ne légy rossz kisfiú!

Nevetve visszatért az ajkaimhoz, így tovább csókolóztunk. Kezével a hasamat cirógatta, míg én lehúztam róla a pólóját. Szálkás teste gyönyörben úszott szemeim előtt.
A fülemhez hajolt és halkan, érzékien megkérdezte:
-Biztos szeretnéd?

Elszeretném, mondani hogy miért nem írtam "végig" a szexjelenetet. Ennek két oka van.  Az egyik az, hogy nem illene a sztorihoz. Vagyis amilyen stílusban írom ezt a történet, ahhoz egy ilyen jelenet nem illene (szerintem) és elrontotta volna a "hangulatát".
(Remelem ez így nem túl zavaros:S)
Már a történet megírása elején tudtam, hogy ilyet nem fogok (tudni) beleírni.
A másik oka pedig az, hogy tudom magamról, hogy nem tudtam volna élethűen leírni ezt a jelenetet. Így inkább nem rontom el egy béna próbálkozással, aminek az olvasása kész szenvedés lett volna. Mindenkinek a fantaziájára bízom, hogy hogyan képzeli el Taena első együttlétét.:)
Remélem azért így is élvezhető (poén, értitek:D) volt.