Namjoon nélkül, harmadik nap.

Reggel kicsattanó boldogsággal ébredtem fel. Nem lehetett rólam levakarni a mosolyt, ahogy a tegnap történtekre gondoltam, így vidáman kezdtem el készülődni.
Lottie is ébren volt már, bár ő még mindig nem kelt ki az ágyból.

-Gyerünk Lottie, készülődj te is! Tudod, mai is próba van délelőtt.-próbáltam barátnőmet szavakkal kirángatni az ágya fogságából. A felülésig el is jutott.
-Te meg ne vigyorogj úgy, mint egy tejbetök!-vágott vissza Lottie álmos hangon.
-Veled is ez lesz, ha te meg Jungkook...
-Oké, visszavonom, vigyorogj csak.-szakított félbe barátnőm feltett kezekkel, aztán végre ő is neki állt készülődni.

Nevetve hagytuk el a szobánkat és indultunk el az étkezőbe.
Ahogy egyre közelebb értünk, úgy kezdtem el egyre jobban izgulni, hisz Taehyung-al tegnap már nem tudtunk beszélni, így fogalmam sem volt, hogy hogyan reagáljak, ha meglátom. Nem tudom mikor akarja elmondani a többieknek és nem szeretném magunkat "lebuktatni" azzal, hogy egyből a nyakába ugrok.
Hiszen az lenne a normális, ha ő avatná be a többieket és nem az én szerelmes kitörésemből tudná meg a csapat, hogy együtt vagyunk. Belepirultam ezekbe a gondolatokba, így próbáltam minél kevesebbet Lottie-ra nézni, hogy ne lássa a piros arcomat.

Ahogy megérkeztünk, Suga, Jimin, Hopi és V nevetgélő látványa fogadott minket. Pontosabban Jimin, Hopi és V nevetgélő látványa. Suga unottan turkálta az előtte lévő reggelit, másik kezében a telefonját nyomkodta.
V hülye fejeket vágott a többieknek, így Hopi-ék a nevetéstől fulladozva próbáltak meg köszönni nekünk. Ami le is ragadt a próbálkozásnál. V abbahagyta a hülyülést, amint leültünk Lottie-val.

Én Suga mellé ültem le, Lottie mellém, másik felén pedig V.
Nagyon zavarba jöttem a helyzettől és igyekeztem feltűnésmentesen viselkedni, amíg Taehyung-al nem tisztázzuk a további dolgainkat.

-Jin megint csinált reggelit?-kérdezte Lottie döbbenten, mikor észrevette, hogy az asztal csordultig van reggelivel.
-Igen, Jin hyung megint gondoskodott rólunk. Jó étvágyat lányok!-mondta mosolyogva V, miközben végig engem nézett.

Elkaptam a fejem és gyorsan szedtem magamnak egy kis rántottát, majd csak erre tudtam koncentrálni. Csendben hallgattam Lottie és V beszélgetését.

-És ő miért nem reggelizik velünk?
-Óó, valami olyasmit mondott, hogy megint felgyűltek a szennyesek?! Nem is tudom.-próbált gondolkodni V.
Olyan aranyos, amikor értetlen fejet vág és nem jutnak eszébe a dolgok.
-Szegény, mindig egyedül csinálja az ilyeneket.-panaszkodott Lottie.
-Múltkor segített neki Jungkook.-szállt be a beszélgetésbe Hopi.
-Hű, egy alkalommal.-kontrázott Lottie.
-Jin nem szokott panaszkodni erre.-mondta Hopi úgy, mintha az természetes lenne, hogy egy ember felel 7 fiú lakásának tisztántartásáért. Mondjuk náluk ez természetes is volt.
-Igaz, de attól még néha be lehetne segíteni. Gondolom jól esne neki és akkor előbb is végezne.-szomorkodott a barátnőm. Ebben neki adok igazat.

Lottie-ék jól elbeszélgettek erről még egy darabig. Én csak csendben hallgattam és figyeltem őket. Néha összenéztünk Taehyung-al, amitől a szívem hevesebben kezdett dobogni és pír szökött az arcomba.
Ahogy elnéztem, ő élvezte a helyzetet, hogy bármikor zavarba tud hozni, elég csak rám néznie.
Annyira belefeledkeztem ebbe, hogy fel se tűnt, ahogy Jimin szinte kiabál nekem, pedig itt ülök előtte.

-Hm? Tessék?-kaptam végre felé a fejem.
-Na végre.-nevette el magát Jimin.-Szóval. Nem rég nyílt egy vidámpark a napokban. Nincs kedved eljönni velem a hétvégén? Úgy is szabadnapunk lesz, szóval gondoltam kipróbálhatnánk együtt, ha szeretnéd.-mosolygott nagyon is magabiztosan Jimin.

A villa kiesett a kezemből és kidülledő szemekkel bámultam Jimin-re. Nem akartam hinni a fülemnek.
Most tényleg elhívott? De ezt randinak szánta? És miért nem négyszemközt kérdezett meg?
A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben. A többieknél is megfagyott a levegő. Hopi meglepődve bámult maga elé és próbálta felfogni, hogy mi is történt. Lottie felváltva kapkodta a fejét Jimin és köztem. Tae szájtátva meredt a barátjára, de láttam, ahogy egyre jobban megfeszül a keze, amit lassan kezdett ökölbe szorítani. Suga csak tovább nyomkodta a telefonját, de a kérdést ő is hallotta.

Jimin még mindig magabiztos kisugárzással várta a válaszomat. Képtelen voltam rá nézni és megszólalni. Annyira letaglózott ez a kérdése, hogy még felfogni se tudtam igazán, nem hogy válaszolni rá. Végül Suga szólalt meg, felnézve a telefonjából.

-Nem ér rá. Velem lesz programja.-válaszolta szűkszavúan, majd felállt és tovább nyomkodva a telefonját elhagyta az étkezőt.

Jimin csalódottan nézta Suga-t, ahogy elmegy. Hopi elég kínosan érezte magát, így ő próbált visszatérni a reggelijéhez, ám tágra nyílt pupillái mindent elárultak. Lottie és V engem bámultak, Lottie még értetlenebb fejet vágva. Taehyung-on láttam, hogy végképp nem érti a helyzetet és teljesen elvesztette a fonalat. Megértem, legbelül én is ugyanígy éreztem.

-Ohh, értem. Akkor majd máskor.-mosolygott egy utolsót Jimin, mikor ránéztem.
-Ne haragudj Jimin.-mondtam, mert így láttam helyesnek.
-Nem, semmi gond, nyugi.-nyugtázta le Jimin, majd tovább folytatta a reggelijét.

Elég kellemetlenül éreztem magam, így elnézést kérve a többiektől, elhagytam az étkezőt. Suga után szerettem volna menni, hogy megbeszéljük az imént történteket, ám sebes trappolást hallottam meg mögöttem. V közeledő alakjával találtam szemben magam, mikor megfordultam.

-Én..-kezdtem volna a mondandómba, ám V ajkait enyéimre tapasztotta, miközben kezébe vette az arcomat.
-Jó reggelt hercegnőm!-mosolygott szélesen, mikor elváltunk egymástól.
Halkan felkuncogtam és nyomtam egy gyors puszit a szájára.
-Jó reggelt oppa!-mondtam én is mosolyogva, majd V egy ölelésbe burkolt engem.
-Yuna.
-Igen?-kérdeztem félve.
-Mi volt ez az előbb? Már az elején teljesen elvesztettem a fonalat.-suttogta erőtlenül.
Elengedtem V-t és felnéztem rá.
-Az a helyzet, hogy Jimin-t én se tudom mire vélni. Most randira hívott vagy mi?-V arca megrándult.-Viszont Suga..Suga..nos ő tud rólunk.

V újra felöltötte azt az arcát, amivel az étkezőben bámulta Jimin-t. Szegényem, annyi mindenről lemarad, pedig ebben ő is benne van.

-De..de hogy? És mióta? És..és..-kereste a szavakat. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Hát, hallotta az egészet, amikor Namjoon-nak beszéltél rólunk telefonon. Nem csuktad be az ajtót, ő meg pont akkor járt arra. De nyugi, megígérte, hogy nem adja tovább senkinek.
Kellett pár másodperc, míg feldolgozza a hallottakat.
-El kéne mondanunk mindenkinek. Az lenne a legjobb.-ujjainkat összekulcsolta és egy puszit adott a homlokomra.
-Szerinted most kéne?
-Miért, meddig szeretnéd titkolni?
-Nem szeretném titkolni, csak..nem lehetne akkor elmondani, amikor Namjoon visszajön? Úgy neki is meglepetés lenne.
-Jól van, ahogy szeretnéd.-egyezett bele végül.

Adott még egy utolsó csókot, majd visszament az étkezőbe. Hihetetlen, hogy mióta fent van már és még mindig nem evett eleget. Én addig elmentem megkeresni Suga-t, hogy megköszönjem az előbbi "mentését".