Namjoon nélkül, második nap.

Reggel felébredve vettem észre, hogy az előző napi ruhámban aludtam el. Hirtelen bevillantak a képek a tegnap történtekről, így bosszús fejjel fordultam át az oldalamra, ahol rálátásom nyílt Lottie-ra. A takarót magán hagyva, hanyatt feküdt és a telefonját nyomkodta.

-Mm, jó reggelt.-nyöszörögtem az ágyamban maradva.
-Áá, szia, neked is. Jobban vagy?-kérdezte barátnőm, közben a telefonját letette a kis szekrényére és felült.
Én is így tettem, így már a szemébe nézve válaszolhattam neki.
-Őszintén? Nem. Hazudjak? Igen.-préseltem ki magamból a szavakat, mire Lottie arca együttérzőbe burkolózott.
-Nem szeretnéd elmesélni, hogy mi történt?-kérdezte gyengéden, mire szám halvány mosollyá alakult.

Vettem egy mély levegőt és elmeséltem neki, amit tegnap láttam. A mosoly Lottie-nak szólt. A legjobb barátnőmnek. Nem a tegnap látottaknak.

Lottie az elmesélésem után még mindig emésztgette a hallottakat, miközben én kimentem a fürdőbe, hogy lezuhanyozhassak és fogat moshassak. Miután ezekkel végeztem és a köntösömben kiléptem a fürdőből, a tornácon megtorpanva álltam meg. Időközben jött egy vendégünk és Lottie ágyán beszélgetett Lottie-val. Nagyon nevettek valamin, így észre sem vették, ahogy ott állok. Nem akartam megzavarni a pillanatukat, de muszáj volt magammal vinnem a ruháimat a fürdőbe, hogy fel tudjak öltözni, így kelletlenül kezdtem lépdelni a szekrényem felé, miközben odaköszöntem a vendégnek.

-Szia Jungkook.-mondtam gyorsan, majd tekintetem gyorsan el is kaptam róluk.
Már a szekrényemben kutakodtam valami laza ruhák után, amikor Jungkook végre vissza köszönt.

-Szia Yuna. Én öö már megyek is, akkor majd öö később még beszélünk Lottie. Sziasztok.-mondta Jungkook, majd sebesen el is hagyta a szobánkat.
Ám pár pillanat múlva vissza is jött, épp mikor Lottie felé fordultam és kaján vigyorral az arcomon vártam a lányos beszámolót.

-Jaj, már majdnem elfelejtettem. Yuna, Suga beszélni szeretne veled. Rá ér a próbák után is, de ma mindenképp keresd fel ez ügyben.-mondta Jungkook egyenesen a szemembe nézve, majd miután zavartan rámosolygott Lottie-ra, becsukta az ajtónkat és elment.

Na jó, megint minden egyszerre történik körülöttem és számomra még nagyon reggel van ahhoz, hogy az agyam fel tudja őket fogni. Lottie agytekervényei is ezerrel próbáltak dolgozni.
Gyorsan besiettem a fürdőbe, magamra kaptam a bevitt ruháimat, kifésültem a hajamat és egy laza lófarokba kötöttem, majd gyors léptekkel Lottie előtt termettem, aki még mindig enyhén kipirulva ült az ágyán.

-Na jó, azt hiszem van mit megbeszélnünk.-ültem le vele szemben és várakozó pillantással vizslattam barátnőmet.-Nem szeretnél mesélni nekem valamit?
Lottie összeszedte magát és a levegőt kifújva röviden elmesélte a dolgokat, miszerint pár napja már üzenetben is beszélgetnek Jungkook-kal, aki tegnap elhívta egy vidámparkba, ami a napokban nyílt. Szóval ezért lógott reggel is a telefonján. Várjunk csak...

-Akkor ti most randizni fogtok?-esett le az állam, ahogy agyamig eljutott ez az információ.
-Hát..nem tudom, ő hogy tekint rám, szóval nem merem kijelenteni ezt randinak.-Lottie már teljesen felocsúdott az iménti zavarából és teljesen normálisan tudott válaszolni.

A kaján vigyor újra kiült ajkaimra és szemöldökömet fel le húzogatva néztem Lottie-ra, aki emiatt hozzám vágott egy párnát. Vissza dobtam párnáját, ami el is találta barátnőm fejét, ám mielőtt folytathatta volna az elkezdett csatát, intettem hogy menjünk reggelizni.

Az étkezőbe menet persze röviden  átbeszéltük a dolgainkat, de ezt tudtuk folytatni az étkezőben is, ugyan is csak mi ketten reggeliztünk a sok asztal és szék között. Teli gyomorral és sok egymással váltott eszmecsere után hagytuk el a helyiséget. Remélem nem leszünk rosszul a próbán a sok reggeli miatt.

Hobi és Jiminie már vártak minket és mosolyogva köszöntek, mikor megérkeztünk. Kiadták az utasítást, miszerint ma is rendesen melegítsünk be, így legjobb barátnőmmel a tornagyakorlatok elvégzésével voltunk elfoglalva, addig a tánctanáraink ellenőrizték a dallistát és a magnót.
Miután Lottie-val készen álltunk a három órás intenzív táncolásra, felvettük a formációt; Jimin elöl Lottie-val, mi pedig Hobi-val mögöttük, elindult a zene.
Először a tegnap betanult két táncot próbáltuk el, ami ma sokkal jobban ment mindkettőnknek. Utána elkezdtek betanítani nekünk egy harmadikat is, ami nem volt annyira bonyolult, így ma azt sikeresen el is tudtuk sajátani. Újra és újra elpróbáltuk a három táncot felváltva egymás után, majd a próba végén mindannyian fáradtan rogytunk össze.
Lihegve néztünk egymásra és kortyoltunk a vizünkből. Aztán eszembe jutott, hogy Suga-val kell beszélnem, ezért kócos, szétálló hajjal, kifulladva, teljesen pirosan elhagytam a tánctermet, ott hagyva a három táncossal, akik szerintem el is mennek ledőlni, Hobi és Jimin biztosan, ugyan is épp erről beszélgettek, mikor elköszöntem tőlük.

A szobánkba siettem, hogy kicsit felfrissítsem magam és miután valamennyire vissza nyertem emberi külsőmet, elindultam megkeresni Suga-t. Pár perc keresgélés után az előtérben találtam meg, ahol unottan nyomkodta a telefonját, fülessel a fején. Érkezésemre letolta azt a füléről és nyakán hagyta pihentetni, telefonját továbbra is a kezében tartva.

-Miről lenne szó?-kérdeztem Suga-tól, miközben szinte ledobtam magam a vele szemben lévő fotelra.
-Van egy kis gáz. Tae azt hiszi, hogy kavarunk egymással. A tegnapi látogásomat kicsit tovább gondolta és itt lyukadt ki. Komolyan, rosszabb mint egy lány.-felelte Suga a tőle megszokott laza stílusban.
Szemeim rögtön kikerekedtek és felhúztam magam a fotelból, hogy egyenesen Yoongi-ra tudjak nézni.
-Mi a frászról beszélsz?-kérdeztem, mint aki nem igazán fogta fel a dolgokat. Pedig de, felfogtam, csak nem akartam elhinni.
-Ennél érthetőbben nem tudom elmagyarázni.
-De..de hogy gondolhat ilyet? És egyáltalán te honnan tudsz erről? Beszélt veled?
-Nos, nem igazán így történt. Szerintem ez már tehetség, hogy jókor vagyok jó helyen. Tegnap este Rapmon-nal beszélt telefonon és persze a kis lüke megint nem csukta be az ajtót és hallhattam az egész kifakadását, ahogy Rapmon-nak ecseteli el a dolgokat. Szerintem Rapmon kinyír, mikor visszajön.-Suga meredten nézett maga elé és ezen nem tudtam nem nevetni, ahogy megijedt. Suga ezt már annyira nem értékelte, így abba hagytam a nevetést.
-Rapmon nekem ezt miért nem említette?
-Gondolom nem akar bekavarni a dolgaitokba. Azt akarja, hogy ti intézzétek el. Én viszont kénytelen voltam szólni neked, mert nem szeretnék fasírtban lenni egyikükkel se. Szóval Yuna lépj te. Ha Tae igazán kedvel téged, akkor hidd el, képes hetekig elhúzni az első lépést, annyira tökéletesen szeretné csinálni.

Ez meglepett. Idáig abban maradtunk, hogy megvárjuk, míg ő lép, de kezdem belátni, hogy talán igaza van Suga-nak és Rapmon-nak. Én is annyira szeretném Tae-t, mint ő engem, szóval nekem is ugyanannyi jogom van lépni, mint neki.
A feminizmus felé elterelődött gondolataimat Suga keze billentette ki, amit az arcom előtt hessegetett. Amint feleszméltem a bambulásból és Suga-ra meredtem, máris követtem a mutató ujját, amivel az egyik ajtó felé mutatott.

Tae állt ott fehér, vékony pulcsiban és fekete, térdénél kiszaggatott farmberban. A látványa most is letaglózott, jó értelemben. Tekintetemet ruházatáról arcára vezettem, amin szomorúság, csalódottság és düh tükröződött. Félő volt, hogy hamarosan el is sírja magát. Fel is pattantam a helyemről, majd egy utolsót Suga-ra nézve futottam Tae-hoz, aki időközben megindult az ajtó mögötti folyosón, így lábaimat még gyorsabban szedve rohantam a piros hajú fiú után, aki  gondolataimat töltötte ki nap, mint nap. Mikor utol értem, megragadva a jobb csuklóját magam felé fordítottam.

-Tae, kérlek..-kezdtem volna mondandómat, ám ahogy megláttam könnyes szemeit, lelassult körülöttem minden. Nem lehet, hogy miattam sír. Nem sírhat miattam, miközben én is kedvelem őt. Gondolkodás nélkül cselekedtem.

Ajkaimat az övéinek nyomtam és finoman megcsókoltam. Miután Taehyung pár másodpercnyi csodálkozás után feleszmélt, visszacsókolt engem. Éreztem, ahogy a sok feszültség lebomlik mindkettőnkről és csak egymásra koncentrálunk.
Nem tudtam betelni a puha, rózsaszín ajkaival, így egyre hevesebben csókoltam, amit nem is utasított el, épp ellenkezőleg. Kezeit derekamra kulcsolva magához húzott, így érezhettem egész teste melegét. Kezeimmel a nyakába kapaszkodtam és haját cirógattam, miközben ajkaink még mindig nem váltak el egymástól. Az egész testemben boldogság áradt szét és minden porcikám bizsergett a forróságtól. Bevelesztem a csókjaiba és csak rá tudtam gondolni. Nem érdekelt a tegnapi lány, sem az, hogy Tae mit gondol rólunk Suga-val. Mert ez a pillanat most a miénk volt és csak is rólunk szólt.

Taehyung nagy nehezen finoman eltolt magától és még mindig fátyolos szemeivel vizslatott. Tekintetemet ajkairól felvezettem a szemeire. Egymást néztük hosszú másodperceken keresztül, míg le nem vette kezét derekamról és halk, fájdalmas hangon meg nem szólalt:

-Sajnálom.-mondta ki ezt az egyetlen szót és ott is hagyott egyedül a folyosón.