Namjoon nélkül, első nap.

Reggel nulla életkedvvel kászálódtam ki az ágyból. Namjoon még csak tegnap ment el, de hiánya már távozása után rám telepedett.
Tae-val való érzéseim sem csillapodtak, így mondhatom, hogy nagyon jól indult a napom.

Lottie nem volt az ágyában, gondolom már lent reggelizik a többiekkel, így nyugodtan készülődhettem a fürdőben. Szokásos reggeli rutinomat elvégezve indultam az étkezőbe, mielőtt azonban csatlakoztam volna a többiekhez, küldtem Namjoon-nak egy jó reggelt üzenetet. Vártam pár percet,  hátha válaszol, de nem akartam ezen is idegeskedni, az állapotom enélkül is épp elég zavaros, úgyhogy telefonomat a zsebembe csúsztatva elindultam az étkezőbe.

Társaságunk valamennyi tagját ott találtam, mikor leértem. Jungkook, Hobi, Tae, Jin és Suga reggeliztek az asztalnál.

-Jó reggelt mindenkinek.
-Jó reggelt.-kezdte derűsen Hobi, majd töltött nekem egy narancslevet.-Remélem mára te sem terveztél semmit. Elkezdenénk Jimin-nel betanítani nektek a táncokat, ha neked is megfelel.
-Ez komoly? Még szép, hogy megfelel.
-Ennek örülök.
-Hát még én. De Lottie is tud róla?
-Persze, ő már Jimin-nel van a táncteremben.
-Vagy úgy.
-Na, ha megreggeliztél, akkor csatlakozz hozzánk.-mondta Hobi, majd felállt és elment Jimin-ékhez.

Hobi távozása után Jin kezdte el ecsetelni mai teendőit, ami fedte a dorm kitakarítását is. Nagyokat sóhajtozva adta elő, hogy mit hogyan fog csinálni, miközben reménykedve tekintgetett körbe a társaság fiú tagjain.

-És akkor ott van még a szennyes is. Ennyi mindennel nem fogok ma végezni.-dőlt hátra Jin a székén és fájdalmas arccal nézett felfele.
A srácok kemény pillantásokkal kommunikáltak egymással, míg végül Jungkook adta be a derekát.
-Na jó, majd én segítek takarítani.-mondta Jungkook és megpaskolta Jin vállát.
Jin szeme felcsillant és arcán fokozatosan terült szét az elégedett mosoly.
-Akkor gyere.-mondta Jin teljesen átszellemülve, majd karon ragadta Jungkook-ot és kihúzta az étkezőből. Jungkook úgy nézett vissza ránk, mintha a hóhér székhez vezetné őt Jin.

-Kell neki mindig ilyen kedvesnek lennie.-nyugtázta le Suga.
-Jobb, mintha egy paraszt lenne.-ellenkeztem.
Itt Suga-val felvettük a szemkontaktust, amit én néha megszakítottam, mert Suga mindig Tae felé intett, hogy szóljak már hozzá. Egy idő után feladta a harcot és kezébe vette az irányítást.
-Na srácok, én most elmegyek kosarazni, ha kellek, akkor se zavarjatok. Majd jövök.

Már a mondandója közben felállt és ment ki, így Tae-val esélyünk sem volt válaszolni neki. Tae értetlenül nézett rám. Mivel én tudtam miért ment el, próbáltam én is olyan zavartan nézni, mint akinek gőze nincs a dolgokról. Így bámultuk egymást vagy egy percig, míg Tae zavarában le nem sütötte a szemeit és tenyereit vizsgálva el nem merült a gondolataiban.

Csalódottan folytattam tovább a reggelimet és ástam el a reményeimet. Itt lenne a lehetősége, hogy lépjen, de nem teszi. Sosem fogom megérteni a fiúkat.

Már befejeztem a reggelizést és épp narancslevet töltöttem magamnak, amikor Tae megköszörülte a torkát. Pupilláim kitágultak a cselekedetére. A remény szikrája kezdett el piskákolni bennem és tenyerem izzadni kezdett ennek hatására. Tae felpillantott rám és hosszasan nézni kezdett. Vett egy mély sóhajt, még mindig tartva velem a szemkontaktust, majd várakozással teli másodpercek múlva megszólalt.

-Yuna, én szeretnélek...
-Yuna, hát még mindig itt vagy? Óó látom már nem reggelizel, akkor tudnál jönni?-"tört be" Jimin az étkezőbe.

Összerezzentem a hang hallatára, de még ez se tudott kizökkenteni a Tae-val való szemkontaktus tartása alól. Tekinteteink egymáséiba fonódtak, ám gyönyörű barna szemeiből semmit sem tudtam kiolvasni. Jimin nem zavartatta magát, türelmesen várt a válaszomra és ezek szerint nem esett le neki, hogy épp megzavart minket.

Nos igen, az időzítés nem tartozik az együttes tagjainak erényei közé, ezt kezdem belátni. De hogy ennek mindig mi szenvedjük meg a csorbát, az már kezd kicsit kiborító lenni.

Tae arcán megjelent egy lemondó mosoly és óvarosan megrázta a fejét, hogy csak én vegyem észre. Vettem a lapot, így oda szóltam Jimin-nek.
-Már megyek is, csak még vissza megyek a szobámba. Be kell vennem a gyógyszerem.-magyaráztam meg, látva hogy Jimin nem egészen értette, hogy mire gondoltam.

Ott hagytam őket és az érzelmeim miatt túl fűtve hevesen nyitottam be  a szobámba, ahol Suga terült szét az ágyamon.

-Te véletlenül nem kosarazol?-kérdeztem élesen, csípőre tett kézzel.
-Dehogyis, azóta rád várok, hogy mesélj.-mondta lazán, majd törökülésbe tornázta magát.
-Megvárta, míg befejezem a reggelimet, addig a kezét tanulmányozta, majd nagy sóhajok közepette elmotyogott három szót, mire Jimin hirtelen ott termett és szólt, hogy menjek táncolni.-talán kissé mérgesen adtam elő a történteket. Megint kezdenek felgyűlni bennem az érzelmek.

Suga látva az állapotomat odajött hozzám és finoman átölelt. Nem tört ki belőlem a sírás cunami, pedig nagyon ott bújkált bennem.

-Ezt már vehetjük jó jelnek, hogy hozzád szólt.-próbált vigasztalni Suga a maga módján, amin nevetnem kellett.
Eltoltam magamtól és bizakodva a szemébe néztem.
-Én bízok abban, amit mondtál Yoongi.-mondtam határozottan.

Magabiztosságomat látva Suga elmosolyodott. Ám ez nem tartott sokáig, mert Suga riadtan nézett a hátam mögé. Megfordultam és Taehyung-ot láttam az ajtómban állni. Alig egy lépésre volt tőlem. Szemében csalódottság csillant és úgy nézett végig rajtam. Nem tudom mennyit hallott a beszélgetésünkből, de attól tartok, hogy ez nem is igazán számít.

-Máskor inkább csukjátok be az ajtót.-mondta hűvös hangon, amitől nekem összeszorult a szívem.

Tae ránézett most már Yoongi-ra is, de bár ne tette volna. Soha nem láttam még egyik csapattagot sem így nézni a másikra. Yoongi állta a tekintetét. Már attól féltem, hogy össze verekednek itt, amikor Jimin megint felbukkant.

-Én csak Yuna-ért jöttem, mert már elkellene kezdeni a táncpróbákat, de ti is jöhettek, ha akartok.-Jimin értetlenül állt a szituáció előtt, de meghajolok előtte, amiért nem kérdezett rá, hogy mégis mi történik itt.
-Öö, jó táncolást Yuna.-mondta Suga, hogy ne legyen kínos a dolog, majd távozott a szobámból. Tae egy percre sem vette le róla a szemét.

-Khm, egy perc és jövök.-hebegtem összezavarodottan, majd bementem a fürdőbe, hogy elvégezzem azt, amiért eredetileg is jöttem. A fürdőszoba ajtón át hallottam, ahogy Jimin-ék beszélgetnek, de csupán csak hangfoszlányok jutottak el a fülemig. Gyorsan bevettem a tablettám, majd kisiettem a srácokhoz. Tae arcán egy halvány mosoly bújkált, gondolom Jimin feldobta a kedvét.

-Na most már biztos mehetünk?-kérdezte szórakozottan Jimin.
-Igen, menjünk.-válaszoltam, majd utat törve magamnak el is indultam a táncterem felé.