Annyi érzelem cikázik most bennem, hogy ha ezekkel feltölteném a volt fizika tanáromat, akkor talán szorulna bele ez emberi érzelmek közül egy kicsi, a noku empátián a tanítványai felé és a fizika iránt érzett, számomra elképzelhetetlen rajongáson kívül. De nem, ő még akkor is csak egy lassan nyugdíjba vonuló, betyár bajszos, szigorú tanár maradna.

Namjoon hiánya borzasztóan felemészt. Még csak ma ment el, mégis úgy érzem, hogy nem vagyok biztonságban. És nem, nem üldöznek fegyveres feketék a gettóból. Érzelmileg erősebbnek érzem magam, ha tudom, hogy ő is itt van velem. Ilyenkor irigylem egy kicsit Sung-ot. De tudom, hogy most a huga mellett a helye, szóval igyekszem majd nem minden órában felhívni Namjoon-t.

Tae nagy fejtörést okoz számomra. Szeretnék vele lenni, de tudom, hogy muszáj várnom. Tae-nak időre van szüksége, ahogy Suga mondta. Én sem szeretném, ha elszúrnánk ezt, de remélem azért nem kell a zárdába vonulnom, csak mert Tae még mindig nem szedte össze magát.

És ott vagy Te, hugi. Minden egyes nap, minden egyes percében ott vagy a fejemben. Három éve nem tudlak elengedni. Már nem tudok olyan kifejezést találni, ami kifejezné a hiányod. Számok sem léteznek arra, hogy mekkora űrt hagytál bennem. Miért kellett elmenned? Miért hagytad itt anyuékat és engem? Persze tudom, nem a te hibád. Nem is Téged okollak. Az Életet okolom. Mindig a jó emberek sorsán csattan az ostor, amit az Élet csapkod ide-oda. Mert Te jó ember voltál. Nem ezt érdemelted volna. Senki sem érdemli meg a halált, de hugi, előtted még ott volt az egész élet. Annyi mindent kellett volna még megtapasztalnod, hisz még csak 14 voltál, amikor elmentél. Hisz még csak ízlelgetted az ez élet apró morzsáit. De már sosem fogod megtudni, hogy milyen érzések kerítenek hatalmába az érettségi előtt. Hogy milyen érzés betölteni a 18-at. Megkapni életed első fizetését és azon agyalni, hogy mit fogsz venni belőle. A gyerekedinek nosztalgiázva mesélni az első szerelmedről. Millió dolgot feltudnék sorolni, amiket soha nem fogsz tudni megtapasztalni. Mert az Élet elvette tőled a lehetőséget. Elfogadtam, hogy már nem vagy köztünk, de feldolgozni soha nem fogom. Ezt nem lehet. Szoros testvéri kapcsolat volt köztünk. Jobb testvért nem is kívánhattam volna. Ezért is fáj borzasztóan a hiányod, mert olyan testvérem, akit az ember szívesen szeretne maga mellé. Még néhány hőbörgő egyke is, akik állítják, hogy jobb nekik egyedül, de ha Te lettél volna a kishuguk, akkor minden percet veled akartak volna tölteni. Mert ilyen voltál. Csodálatos. Kívül, belül. A magad után hagyott fájdalmat nem tudom enyhíteni. Megkellett tanulnom vele együtt élni, de a szívemből kiszakadt darabka sosem fog befoltozódni. Anyuéknak és nekem te vagy az őrangyalunk. Mindig vigyázol ránk odafentről. Szeretlek Hugi. Mindig is szeretni foglak. És remélem, ha egy nap majd találkozunk, mindent ott folytatunk, ahol a halálod előtt abbahagytuk.