Reggel már a saját ágyamban ébredtem. Gyorsan magamhoz tértem,majd átkopogtam Jungkook és RapMon szobájába,hogy vissza ért-e már az unokabátyám.
Senki nem nyitott ajtót,ami zárva volt,szóval máris futottam le az étkezőbe.

Mindenki ott volt és az összetolt asztaloknál reggeliztek. Kivéve Namjoon-t.
-Hol van?-kérdeztem rekedtes hangon,üveges tekintettel bámulva a többiekre.
Jin gyorsan oda sietett hozzám és a vállamat simogatva azt felelte.
-Délután jön,de az is lehet,hogy csak este. Ide telefonált és csak ennyit mondott.
-Telefonált és nem akart velem beszélni?-kérdeztem megtörten.
-Korán volt még és nem szeretett volna felébreszteni.

Sírva rohantam vissza a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Összegömbölyödtem az ágyamon, egy párnát szorítva és csak bőgtem.
Pár perc múlva kopogtattak,aminek jelentősége nem volt,mert válaszomat meg sem várva bejött és leült az ágyamra.
-Minden rendben lesz. Ma hazajön és megbeszélünk mindent. Tudod,hogy RapMon nem olyan,aki elhallgat dolgokat.
Szavai megnyugtattak. Tudom,hogy igaza van,de nagyon aggódóm Namjoon-ért és mindent meg fogok tenni,hogy segítsek neki.
Letöröltem a pizsamám ujjával az arcomat,majd megöleltem Jin-t.
-Köszönöm.-szipogtam. Tudta,hogy mire értem.
Eltolt magától,majd mindkét vállamat megfogta,hogy így biztosan a szemébe nézzek.
-Tudom,hogy aggódsz érte,mint mindannyian. Senki sem tudja,hogy mi történhetett vele,de minden rendbe fog jönni. Hisz itt vagyunk neki mi,nem?-próbált viccelődni,ám ez nem rontotta el a dolog komoly mondanivalóját.
Egy mosolyt erőltetve az arcomra bólintottam.

Hosszú órák következtek. A srácok nem gyakoroltak Namjoon nélkül,így tiszteletüket is kifejezve. Próbáltuk lekötni magunkat,nekem mindhiába. Csak az időt tudtam figyelni és a gondolataimmal próbáltam azt felgyorsítani. Nem,ilyesmi még mindig nem létezik,de azért jó volt eljátszani a gondolattal.

Épp Jimin-éknél voltam és valami autós üldözős videojátékot játszottunk,amikor bejött V.
-Hé,engem kihagytok?-kérdezte "sértődötten".
-Bocsi,csak három konzol van.-felelte játék közben nagy hévvel J-Hope.
-Az enyémet átveheted,most úgy sem tud igazán lekötni. De azért jó volt játszani veletek srácok.-borzoltam fel Jimin és J-Hope haját,majd kimentem.

A saját szobámba mentem,ahol nem tartózkodott senki. Vajon Lottie kivel lehet?
A fürdőbe menet indulva ezen gondolkodtam.
A tükörbe nézve borzalmas látvány fogadott. Szemeim pirosak és duzzadtak voltak a sok sírástól és alapjáraton sem festettem túl jól. Talán a smink segítene,de már minek erőlködjek?
Inkább szokásosan megmostam az arcom hideg vízzel,majd megtöröltem. Miután a helyére tettem a törölközőt és vissza néztem a tükörbe,a szívem kihagyott egy ütemet.
V állt ott és aggódóan vizslatott karba font kézzel.
-Ennyi volt a nagy játék?-próbáltam poénosra venni a figurát.
-Aggódóm érted.
-Én pedig RapMon-ért.
Ajkait fél oldalas mosolyra húzta,majd odajött és megölelt.
-Ti nagyon összetartoztok,ami érthető. De emiatt kicsit féltékeny vagyok RapMon-ra.
Elhúzódtam tőle és értetlen fejet vágtam.
Még jobban elmosolyodott majd kezei közé fogta az arcomat. Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám.
Ajkaink már majdnem összeértek,amikor...
-SRÁCOK,MEGJÖTT!