- SeoYun szemszöge -

A szombati találkozásom a parkos sráccal, azaz NamJoonal igazán meglepett, de ugyanakkor az egész napomat bearanyozta. Boldogsággal töltött el, hogy ugyan annyira örült nekem, mint én neki, amire egyáltalán nem számítottam. Hiszen én csak egy ismeretlen lány voltam a számára, aki lefújta bors sprayel úgy, hogy semmiről sem tehetett csak éppenséggel belefutott egy paragén lányba. A helyében lehet nem így viszonyultam volna hozzá, épp ezért féltem, hogy mit válaszol az üzenetemre, de mivel belement ráadásul még önként ajánlott találkozási helyet is, így már nem féltem attól, hogy utált vagy furcsának tartott. Mindenestre már igazán vártam a vasárnapi találkozást, ahol végre igazán elbeszélgethettem vele. Előtte viszont még hátra volt a szombati nap, amikor is minden munkám végeztével elmentem a kórházba meglátogatni a húgomat. Már kis korom óta utáltam a kórházakat és nem szívesen jártam a közelükben sem, mivel mindig Jiu szenvedő feje jutott eszembe és a helyzetek, amikor semmit sem tehettem érte. Belépve a hatalmas épületbe, köszöntem a recepciósoknak, akik már távolról megismertek, mivel annyiszor jártam itt az évek folytán. A húgommal nagyon jól bántak épp ezért szerettem az itt dolgozókat. Még az orvosa is egy nagyon kedves nő volt, aki megpróbálta a rosszabb napokban felvidítani Jiut azzal, hogy egyre erősebbé fog válni, így egy idő után már nem fog ennyiszer kórházba kerülni. Mi is nagyon örültünk volna ennek, de azért továbbra is fokozott figyelmet kellett neki szentelnünk a gyógyulása érdekében.

Lassan nyitottam be a húgom körtermébe, ugyanis nem tudtam pontosan, hogy fent volt e már, vagy esetleg elszundított. Viszont belépve hangos nevetések csapták meg a fülemet, ezért csak sóhajtva beljebb léptem és azonnal megpillantottam Jiut a TaeMin nevezetű szobatársával. Egymás mellett ültek a húgom ágyán egy párnának támaszkodva, miközben a fiú laptopján néztek valami filmet. Szinte fel se tűnt nekik az érkezésem, így melléjük lépve megköszörültem a torkomat és felvont szemöldökkel néztem kettejükre. TaeMin ijedten csapta le a laptop tetejét, míg Jiu zavartan nézett hol a fiúra, hol pedig rám.

- Tudod... - kezdett volna magyarázkodni, de beléfojtva a szót előztem meg.

- Jiu - sóhajtottam fel gondterhelten. - Te is tisztában vagy vele, hogy kerülnöd kéne az ilyen nevetést előhozó dolgokat, hogy kevésbé ingereld a torkodat.

- Tudom, de annyira megakartam már nézni és TaeMinnek pont itt volt a laptopja... - nézett az említettre, aki szótlanul ücsörgött a lány mellett és a szemembe se mert nézni. Nagyon nem kedveltem, mivel gyakran rángatta bele olyan dolgokba a húgomat, amiket még nem igazán kellett volna csinálnia. Még ez a film nem is volt olyan nagydolog és én is túl reagáltam, de TaeMin már párszor a kórházból is kilógott Jiuval, ami miatt egyáltalán nem repdestem a boldogságtól. Sajnáltam szegény fiút, ugyanis valami gond volt a szívével, emiatt már pár éve szinte a kórház volt az otthona. Emiatt ismerte meg a húgomat is, akivel gyakran kerültek egy szobába és jó barátokká váltak, bár mintha ez kezdett volna megváltozni a fiú részéről. A húgom túlságosan is a fotózással foglalkozott és egyéb dolgokkal, így valószínűleg TaeMin érzései még csak fel sem tűntek neki. Őszintén, nem bántam. Tudom, ez egy igazán gonosz dolog volt tőlem, de nem akartam, hogy ennél is közelebb kerüljön hozzá. Nem szerettem volna, hogyha Jiu megsérül miatta. Nem feltétlenül fizikailag, inkább lelkileg.

- Most haragszol ? - kérdezte Jiu lehangoltan, mire arca láttán halványan elmosolyodtam és megráztam a fejemet.

- Dehogy haragszom, csak nem szeretném, hogyha visszaesnél a megfázásba. Hiszen úgy tűnik, hogy karácsonyra kiengednek téged - közöltem vele megsimogatva a fejét, mire hatalmas vigyor költözött ajkaira, majd hangos sikítozásba kezdett és derekamat ölelve dörgölőzött hozzám.

- Olyan jó lesz. Anya finom csirkéje, a te isteni gesztenyés sütid és apával való fadíszítés. Már annyira várom - tolt el magától, majd egy kicsit elszontyolodva fordult a mosolygó TaeMinhez. - Sajnálom, most biztos elszomorodtál. Ha szeretnéd veled maradok karácsony estéjén. Mit szólsz ? - fordult a fiúhoz, mire ő csak a szeme sarkából rám sandított ezzel megpillantva kicsit sem boldog arcomat, de nem szóltam semmit, mivel tudtam, hogy Jiunak fontos volt TaeMin. Ha őt boldoggá tette, akkor én nem szóltam volna semmit sem ellene. Az már más kérdés, hogy legszívesebben magammal rángattam volna a húgomat, de akkor egy igazán rossz nővérként és talán emberként viselkedtem volna és ezt semmi féleképpen sem akartam. Nem akartam olyan emberré válni, aki ilyen szinten kisajátított magának másokat, egyszerűen csak nagyon hiányzott a húgom, amit szerintem TaeMin is megérthetett. Mostanában már többször látta őt Jiu, mint a szüleinket vagy engem.

- Nem kell miattam ezt tenned - fogta meg a lány vállát. - Töltsd inkább az ünnepeket a családoddal.

Hálásan elmosolyodva tátogtam neki egy köszönömöt, mire csak hanyagul megrántotta a vállát és a fejét rázva újra a heves magyarázásba fogó lányra nézett. Ez most igazán kedves dolog volt tőle, ami miatt a véleményem is egy kicsit megváltozott róla. Eddig csak a felelőtlen oldalát mutatta meg, de most végre láthattam a komolyabbat is.

- Te komolyan szembe fújtad szegényt egy bors sprayel ? - nevetett fel a húgom, a mellette ülő TaeMin pedig félrenyelte a forró csokiját, amit vettem magunknak a kórház büféjében. Ugyan nem volt olyan finom, mint amit a kávézóban lehetett kapni, de azért egész jó volt. Most egyébként épp a NamJoonal történő találkozásomat osztottam meg velük, amiről a szüleimnek egy szót sem szóltam, de Jiuval mindig mindent megosztottunk egymással, így előle nem titkoltam el ezt sem. Azt, hogy valójában mennyi helyen dolgoztam, ugyan nem osztottam meg vele, de ez egy kegyes hazugságnak számított. Úgyis csak fölöslegesen aggódott volna.

- Ha a helyemben lettél volna, akkor hidd el te is ezt tetted volna. Nagyon ijesztően nézett ki teljesen feketében - mondtam zavartan a hajamba túrva.

- Azt képzelem, ha ez volt a reakciód - törölte le a nevetés közben kigördült könnycseppjeit, majd elgondolkozva megszólalt. - De arra egyébként nem gondoltál, hogy egy idolba botlottál bele ? - kérdezte felhúzott lábain megtámasztva az állát, mire csak egy darabig néztem, majd kitört belőlem a nevetés.

- Még hogy idol. Ez a nap vicce, de tényleg - csapkodtam a törökülésbe húzott térdeimet, de a húgom már nem nevetett így. - Ne mond, hogy komolyan gondoltad - ráztam a fejemet. - Ahhoz túlságosan is nagy véletlennek kellene lennie, hogy egy idollal találkozzak.

- Mi is volt a neve ? - kérdezte TaeMin kíváncsian, mire rögtön elmosolyodtam.

- NamJoon - böktem ki és összepréselve ajkaimat gondolkoztam el. - A vezetéknevét viszont nem tudom...

- NamJoon ? - emésztgette a nevet, mint két fiatal és lassan egymásra néztek. - Az a NamJoon ? - lepődtek meg és felém kapták a fejüket.

- Ti most összebeszéltetek ellenem vagy mi, hogy ennyire egy hullámhosszon vagytok ? Azért ennyire ne játsszátok túl...

- Unnie, szerintem te Kim NamJoonal találkoztál - bökte ki Jiu, mire értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Az meg ki ? - pislogtam nagyokat. Erre mind a két velem szemben ülő sóhajtva rázta meg a fejét.

- Te tényleg ennyire tájékozatlan vagy ? - kérdezte TaeMin.

- Nem vagyok tájékozatlan, csak kevésbé szentelek figyelmet a sztárokra - válaszoltam diplomatikusan, mire mind a ketten bele röhögtek az arcomba. - Kegyetlenek vagytok - raktam kezemet a szívemhez és mosolyogva néztem, ahogy szinte egymáson fetrengtek a nevetéstől. Ezek a fiatalok...

Vasárnap le se lehetett volna lőni annyira izgatott voltam, emiatt majdnem a telefonomat és a pénztárcámat is otthon felejtettem, de még időben észrevéve ezek hiányát, visszasiettem a házba. Egész út alatt azon gondolkoztam, amit tegnap Jiuék mondtak. Nem tartottam lehetségesnek, hogy tényleg egy idol volt, de engem igazából az sem érdekelt volna. Nem mintha emiatt akartam volna vele újra találkozni.

A friss hóval borított parkhoz érve ezerrel dobogott a szívem és már nem bírtam magammal. Annyira boldog voltam, hogy újra találkozhattam vele. Viszont negyed óra is eltelt a megbeszélt időpontig és kezdett az izgatottságom átcsapni aggódásba és fokozatos csalódottságba. Ahogy teltek a percek úgy lettem egyre boldogtalanabb. Nem hittem, hogy átvágott, mégis egy kicsit aggódtam miatta. Mi van, hogyha otthon ülve jót szórakozott rajtam, miközben én majd szét fagytam a padon ülve teljesen egyedül ? A náddal borított tavat figyelve ürült ki az agyam és kezdtem feladni azt, hogy jönni fog. A karórámat megnézve szomorúan mosolyodtam el és ütögettem meg a lapját, ugyanis megállt. A telefonomat halásztam elő a zsebemből, amikor is valaki megállt előttem. A szívem újra vad lüktetésbe kezdett, de mikor megpillantottam egy maszkos srácot, újra elszomorodtam. Nem ő volt az. Már épp néztem volna újra a telefonomra, amikor is az ismeretlen alak megszólalt, ezzel rám hozva a frászt.

- Te vagy az a lány, akinek hyung megadta a számomat ? - kérdezte, mire felkapva a fejemet néztem vele farkasszemet és kezdtem el értelmezni a felém intézett szavait.

- Te NamJoon barátja vagy ? - szólaltam meg bizonytalanul, mire csak bólintott egyet és leült mellém a padra. Nem teljesen értettem ezt az egész helyzetet, így kíváncsian fordultam felé és néztem, ahogy levette magáról a maszkját. Egy mosolygós szőke hajú fiú nézett vissza rám, ami miatt zavartan kezdtem el mindent figyelni csak az arcát nem. Kicsit zavarba hozott, ahogy az arcomat fürkészte, így képtelen voltam rá nézni.

- Milyen kapcsolatban vagy te vele egyébként ? - kezdett el egy kaviccsal játszadozni, amit egy kis idő után a tóba hajított.

- Véletlenül találkoztunk itt a parkban - válaszoltam nem túl magabiztosan, mivel még mindig nem értettem, hogy miért ő volt mellettem és nem NamJoon. - Egyébként ő hol van ? Úgy volt, hogy találkozunk... Csak nem téged küldött azért, hogy lekoptass helyette ? - kérdeztem meg félve és kezdtem egyre jobban kényelmetlenül érezni magamat. Legszívesebben arra vágytam, hogy elnyeljen a föld; úgy most.

- Nem egészen erről van szó - válaszolta fél szemével rám nézve, emiatt újra csak összezavart. Már fogalmam sem volt semmiről, így inkább csak csöndben vártam, hogy megszólaljon. - Csak kíváncsi voltam - vonta meg a vállát, ami egy kicsit kezdett idegesíteni. - Pár napja elég furcsán viselkedett és mivel rájöttem, hogy miattad, így le akartalak ellenőrizni - állt fel a helyéről és elém lépve oldalra döntötte a fejét. - ARMY vagy ? Esetleg újságíró ? Mit akarsz te NamJoontól ? - szegezte nekem a kérdéseket összeszűkített szemekkel, ami meglepett azt figyelembe véve, hogy az elején még egész barátságosan viselkedett.

- Fogalmam sincsen róla, hogy mi is az az ARMY és biztosíthatlak afelől is, hogy újságíró sem vagyok, így szeretném, hogyha nem néznél rám ilyen vádló tekintettel - válaszoltam nyugodtan, de belül kicsit kezdtem félni. Nem tudtam, hogy mire készülhetett ez a fiú, így próbáltam minden eshetőségre felkészülni, de hiába kezdtem el kutakodni a hátizsákomban, nem találtam a bors spraymet. A fenébe...

- Nem vagyok benne biztos, hogy hihetek neked - mondta és lassan felém nyújtotta fekete kesztyűvel takart kezeit. Szemeimet összeszorítva vártam a legrosszabbat, amikor is nem történt semmi, ezért fél szememet kinyitva lestem meg, hogy mi is történt, de mikor megpillantottam a feketébe öltözött ismerős alakot, teljesen megnyugodtam.

- Mégis mit csinálsz Jimin ? - kérdezte mérgesen NamJoon és megfogva a másik kezét visszatolta maga mellé.

- Csak kíváncsi voltam valamire - vonta meg a vállát elmosolyodva, majd felém nézve kacsintott egyet, ezzel sűrű pislogásra késztetve engem.

- Akkor szerintem mi mehetünk is - vágott közbe a magasabbik és megfogva a karomat, felhúzott a padról, amihez már jócskán odafagytam. Se szó se beszéd húzni kezdett ki a parkból, de a nagy léptei miatt elég nehezen tudtam tartani az iramot, így kétségbeesetten kezdem el húzkodni a kabátja ujját.

- Állj meg legalább egy pillanatra. Lehet, hogy te hozzá vagy szokva a sietéshez, de nekem jelenleg a levegőm is beszorult, így egy kicsit pihenhetnénk - magyaráztam, mire hirtelen megtorpant emiatt viszont neki mentem a hátának. Az orromat fogdosva nyomkodtam meg, ugyanis a kemény hátával való találkozás nem éppen volt kellemes, ezért olyan volt, mintha letört volna miatta. Viszont mivel éreztem, így megnyugodva lélegeztem fel. NamJoon még mindig nekem háttal állt, de szép lassan megfordult és így megláttam aggódó és egyben dühös tekintetét.

- Mégis miért voltál ilyen felelőtlen ? - rázta meg a fejét gondterhelten, mire értetlenül pislogva nevettem fel.

- Már a veled való újra találkozás is felelőtlen. Nem hogy ez... Különben is, honnan tudhattam volna, hogy nem te írtál válasz üzenetet ? - raktam csípőre a kezemet, de látva az arcát újra elmosolyodtam. - Na látod, még te sem tudhattad volna.

- Várj.. Te voltál az, aki találkozót kértél ? - lepődött meg, mire csak bólintottam egyet és a megfelelő irány felé mutattam.

- Itt dolgozom a közelben így gondoltam, meghívlak téged forró csokira. A mi kávézónkban készül a legfinomabb. Most van a zárás, így csak mi ketten leszünk és tudunk végre normálisan is beszélgetni - magyaráztam és a szemei rögtön megkönnyebbültségről árulkodtak, majd mellém lépve átkarolta a vállamat, ami miatt dobbant egy hatalmasat a szívem és zavartan kezdtem el szigorúan magunk elé nézni.

- Hát, ha erről volt szó, akkor előbb is szólhattál volna. Vezess - mondta, mire halkan megszólalva indultam el előre.

- Még ha hagytad is volna... - motyogtam.

- Tessék ? - fordította felém a fejét pont abban a pillanatban, amikor én is ezt tettem. Emiatt jóval közelebb kerültem hozzá, mint akartam. Pislogás nélkül bámultam a barna szemeit, majd gyorsan el is kaptam a fejemet és köhögést tettetve válaszoltam.

- Semmi, semmi - kezdtem el nagyobb léptekkel haladni előre, hogy minél hamarabb oda érhessünk, így távolabb kerülve tőle, mielőtt még a szívem úgy döntött volna, hogy kiugrik a helyéről.

Sziasztok^^

Hihetetlen, hogy mindig ilyen későn hozom a részeket... De hát a suli miatt nem olyan egyszerű a mindennapos rész hozatal, de megpróbálom azért tartani^^ Remélem tetszett nektek és kíváncsian várom a folytatással való ötleteiteket is. Lesznek itt még dolgok azt elmondhatom :D Holnapig mindenkinek szép estét és gondoljatok bele, hogy már csak 16 nap van karácsonyig és 13 a téli szünetig XD