- NamJoon szemszöge -

A parkban történt találkozásom után azzal a titokzatos lánnyal, már eltelt két nap és még semmit nem hallottam felőle. Azt ígérte ír, de nem tette. Igaz, hogy a telefonom tönkrement, így Jimin számát adtam meg neki, ami tulajdonképpen csak azután esett le, hogy elment és emiatt mindig megkérdeztem, hogy nem kereste e őt egy ismeretlen szám, de azt állította, hogy nem, így hittem neki. Abba még csak bele se gondoltam, hogy hazudhatott nekem. Ezért rá kellett jönnöm, hogy ez egy egyszeri és különleges találkozás volt. Ami többé nem fog megtörténni, hisz a lánynak mégsem állt szándékában újra felvenni velem a kapcsolatot és ez felettébb zavart. Pedig én annyi mindenre voltam még kíváncsi vele kapcsolatban. Őszintén még magamat sem értettem, hogy mégis mi vonzott egy olyan lányban, akinek még csak a nevét sem tudtam. Valójában a számán kívül tényleg nem tudtam semmit, bár ez kölcsönös volt. Ha csak nem egy ARMY volt, aki utólag jött rá, hogy megszerezte Kim NamJoon számát és most az interneten terjesztette. Igen, egy kicsit kezdtek para gondolataim lenni, amik nem hagytak nyugodni.

- Hyung, nem, nem írt vagy hívott téged az a valaki, akinek megadtad a számomat - nézett fel a telefonjából Jimin, miközben megint csak meglátogattam a szobájában. Bár a válasza egy kicsit furcsa volt...

- Honnan veszed, hogy megadtam valakinek a számodat ? Én ezt egy szóval sem említettem.

- A hülye is rájönne - rázta a fejét mosolyogva. - Meg különben is, más úgy sem hívogatna engem ezen a számon az ismerőseim kivételével, vagy azokéval, akik valahogy megszerezték - húzta fel a szemöldökét, mire csak heves bólogatásba kezdtem, mint aki most jött rá mindenre és az ajtó felé hátrálva megszólaltam.

- Hát persze. Ne is foglalkozz velem, csináld csak az eddigi dolgaidat - magyaráztam és szinte már megkönnyebbülés volt kilépnem a szobából elmenekülve ezzel a további kérdések elől. Nem akartam, hogy a tudomásukra jusson a találkozásom az ismeretlen lánnyal, mivel előre tudtam, hogy csak azt mondogatták volna, hogy ez túl rizikós és inkább ne találkozgassak vele. Pedig én semmit sem akartam annál jobban, hogy újra halljam azt a selymes hangját, még ha csak keveset is beszéltünk. Mással soha sem viselkedtem így és még engem is meglepett, hogy ő valamiért mégis érdekesnek tűnt. Talán az vonzott benne a legjobban, hogy olyan őszinte volt. Mármint, nem takargatta azt, hogy szomorú, azt, hogy fél, azt hogy zavarba jött, semmit. Én pedig már rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik mindent megjátszottak. Ebben a szakmában pedig sajnos nagyon sokan voltak. Pont ezért nem randizott egyikünk sem idol lánnyal. Ha volt is olyan, aki őszinte volt és tisztalelkű, akkor már azoknak barátjuk is volt. Idolként viszont az embernek nem az volt az elsődleges, hogy barátnőt találjon. Sokkal inkább, hogy a rajongóival alakítson ki erős kapcsolatot, akik mindig és mindenben támogatták. A legfontosabb pedig az volt, hogy értük mindenünket fel kellett áldoznunk. Már évek óta nem volt normális karácsonyunk sem, mivel még azt is az ARMYkkal töltöttük, amit mind élveztünk, de néha hiányzott az az idő, amikor csak mi heten leültünk és egy jót szórakoztunk, vagy csak szimplán a családtagjainkkal voltunk. Igen, ez határozottan hiányzott. Épp ezért reménykedtem abban is, hogy ez a bizonyos lány nem ismert minket, így egy olyan kapcsolatot tudtam volna ki alakítani vele, amiben teljesen önmagam lehettem és minden érzésemet kimutathattam.

Három nap is eltelt, ráadásul szombat is volt, a lány mégsem hívott. Egyedül ültem a saját kis stúdiónkban és az előttem begépelt szavakat bámulva gondolkoztam valami folytatáson, de nem fogott az agyam, mint ahogy mostanában semmikor sem. Elég kemény ihlet válságban szenvedtem és az sem segített, hogy sokat botlottam bele a munkánkat érő kritikákba. Ez még inkább levett a kedvemből, így szinte zombiként üldögéltem a székemben és dőltem hátra fáradtan. Szinte az egész napot a koreográfiák gyakorlásával töltöttük és mikor hazaértünk elhatároztam, hogy most írok valamit, ami végül a nagy semmi lett. HoSeok és YoonGi azt mondták nincs ezzel semmi baj, ők is szenvedtek gyakran ihlet hiányban, de ez mégsem nyugtatott meg. Nem is értettem, hogy mégis honnan jöttek belőlem azok a buzdító szavak, amelyekkel segítettem nekik tovább lépni rajta. Lehet, hogy számukra jó leaderként viselkedtem, de magammal szemben mégsem voltam az. Ez pedig dühítő volt, iszonyatosan dühítő.

- Rap Mon, gyere el velem vásárolni, mert a többi gyerek túlságosan is fáradt - nyitott be Jin hyung, mire megfordultam a székemmel és úgy néztem rá, mint aki nem volt egészen biztos benne, hogy ez a kérés neki szólt.

- Rám gondoltál ?

- Ismersz magadon kívül más Rap Monstert is ? - ráncolta a homlokát karba tett kézzel. - Na, ne kéresd maga. Csak pár dolgot kell vennem, de azért örülnék, hogyha nem egyedül kéne mindent cipelnem.

- Aish, jól van. Megyek már - álltam fel kedvtelenül, de Jin megkönnyebbült arcát látva egy kicsit jobb kedvem lett. Legalább valakinek a segítségére lehettem.

Hyung egy szupermarketig vezetett, ami előtt leparkolva eléggé elgondolkoztam azon, hogy vajon tudta-e, hogy a kis bevásárlást, nem egy ilyen helyen tartották. Kíváncsi lettem volna, hogy ő hol csinálta akkor a nagy bevásárlást...

A kocsit tolva mentem a sorok között Jin utasításainak megfelelően és keresgéltük a felírt hozzávalókat a vacsorához, meg még pár egyéb szükséges dolgokat. A gyümölcsök előtt megállva megkért, hogy várjak, amíg mindent beszerez és én ennek megfelelően, rá is támaszkodtam a kocsira és úgy néztem körbe a már karácsonyi díszekkel dekorált bolt egy részében. A hangszórókból is téli hangulatú számok szóltak és pár pult mögött alkalmazottak kínálgattak meleg italokat vagy finom sütiket. Gyerekek rohangásztak a játék részlegen hatalmas plüss állatokkal a kezükben és páran szórólapokat osztogattak akciós termékekről. Egy ilyen emberen meg is akadt a szemem és egy darabig csak bámultam, majd mikor elállt előle egy férfi, végre normálisan is szemügyre vehettem. Vékony testalkat, fehér bőr, váll alá érő sötét barna haj, rózsaszín kis ajkak és csillogó fekete szemek; ez ő volt. A parkos lány. Még bele se gondoltam, de lábaim már mozdultak és megindultam felé. Nem is nagyon néztem, hogy éppen kinek mentem majdnem neki, vagy azt, hogy a tele pakolt kocsinkat teljesen őrizetlenül hagytam. Most arra vágytam a legjobban, hogy csak pár percre is ugyan, de váltsak vele néhány szót. Meg akartam tudni, hogy valóban azért nem jelzett még, mert elfoglalt volt, vagy azért, mert már nem volt rám kíváncsi. Lehet, rég el is felejtett engem.

- Tessék uram - nyújtott felém is egy szórólapot, amin egy feldíszített karácsonyfa díszelgett és azt hirdette, hogy jövő héttől már karácsonyi vásár lesz elég sok helyen.

- Köszönöm - fogadtam el mosolyogva, amit valószínűleg az arcomat eltakaró bordó sáltól nem láthatott, de muszáj volt ezt tennem, amint meghallottam édes hangját. Egy pillanatra összeráncolt szemöldökkel nézett maga elé, majd száját összepréselve kezdett el gondolkozni és emelte lassan megint felém a tekintetét.

- Parkos srác ? - kérdezte és látszott arcán a döbbenettel vegyes jó kedv, amit valószínűleg én miattam érzett. Szóval mégis csak emlékezett rám és még hozzá boldoggá is tette ez a találkozásunk, ami csupán a véletlennek volt köszönhető én mégis úgy éreztem, hogy ennek így kellett lennie. Mondjuk én mindig is hittem abban, hogy sors, még ha csak ritkán volt ilyen találkozásokban részem, mégis tudtam, hogy ez nem csak egy véletlen.

- Igen, de parkos srác ? Komolyan ? Ennél jobb név nem jutott eszedbe rólam ? - ráztam meg a fejemet és a zsebembe gyömöszöltem a papírt.

- Tudod, nem akartam azt mondani, hogy a hajléktalan vagy a nagypapi... - vallotta be és éreztem a hangján, hogy jól szórakoztatta a félreértések miatt rám aggatott jelző, bár a nagypapit nem tudtam hova tenni. Én ? Nagypapi ? Inkább Suga, na de én...

- Jól van, értem én - fordítottam el a fejemet és felrakva a kezemet megállítottam abban, hogy bármit is szóljon. - Végül is valóban elég rossz a stílusom. Tudom én, hogy erre akartál kilyukadni...

- Ne menj el színésznek - nevetett fel.

- Francba, pedig most jött volna a mű sírás - kaptam felé a fejemet.

- De örülök, hogy közbeszóltam - törölt le egy nem létező izzadtságcseppet a homlokáról és elfordulva tőlem kedvesen elmosolyodva oda adott egy szórólapot egy kisgyereknek, aki boldogan vitte oda a szüleinek és kezdte el őket megkérni, hogy menjenek el rá. A lány csak mosolyogva nézte őket és észre sem vette, hogy közben pedig én figyeltem őt ugyan ilyen arckifejezéssel. Biztos szerető családja lehetett, hogyha ilyen ember lett belőle, akiből csak úgy áradt a kedvesség és valószínűleg ő még csak nem is tudott róla.

- NamJoon, miért hagytad őrizetlenül a kocsit ? - hallottam meg nem messze tőlünk hyung hangját, mire az égnek emelve a tekintetemet áldottam a jó időzítéséért és sietve az előttem álló lányra néztem.

- Mi a neved ? - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Ugyan nem ezt akartam eredetileg most tudni, de kezdésként már az is jó lett volna, hogyha a nevével tisztában voltam.

- Öhm, SeoYun - lepődött meg, majd mosolyogva oldalra döntötte a fejét. - És a tiéd ? Mert nekem, ugyan a parkos srác elnevezés is tetszik, de ha már te meg tudtad az én nevemet, akkor már úgy lenne fair a te részedről, hogyha én is tudnám a tiédet.

- NamJoon - válaszoltam, de közben vállam felett hátralestem és láttam, ahogy Jin közeledett felén. Még nem akartam, hogy tudjon a lányról, így már kezdtem elköszönni, amikor is még valami érdekeset hozzám szólt búcsúzásképpen.

- Akkor majd holnap találkozunk - mosolygott még rám, majd időm sem volt arra, hogy kérdezzek, mivel Jin meg is érkezett és arról kezdett el magyarázni, hogy miért voltam ilyen felelőtlen.

- Ennyire gyatra lenne az emlékezőképességem vagy valóban nem emlékszem rá ? - gondolkoztam hangosan és nem értettem, hogy Jiminnek mi oka lett volna hazudnia arról, hogy a lány mégis írt neki és találkozót beszélt meg vele.

- Mire ? Hogy egyedül hagytad a kocsit ? Na látod, én ennek az okára például igazán kíváncsi lennék - magyarázott mellettem továbbra is hyung, de már képtelen voltam figyelni rá, mivel minduntalan Jimin jutott eszembe és a titokzatos lány, akinek most már a nevét is tudtam. SeoYun.

~

Eljött a vasárnap, amikor is nem csak én, de a többi fiú is a szokottnál jóval élénkebb volt. Mikor kimentem a szobámból és elhaladtam a bejárat előtt, csak azt vetem észre, ahogy Jimin kivételével mindenki a kabátját és cipőjét próbálta minél gyorsabban magára erőszakolni, aminek csak hatalmas káosz lett az eredménye. Viszont a sietség okát nem igen értettem.

- Hyung, te nem jössz ? - nézett rám JungKook, miközben megkötötte a bakancsát.

- Hova ? - mentem közelebb.

- Jimin után - válaszolta V. - Valami lánnyal van találkozója...

- Tegnap még azt mondtad, hogy nem tudod - szólalt meg YoonGi, mire Taehyung csak legyintett egyet, ami miatt, majdnem arcba vágta az idősebbiket.

- Jó, mostanra rájöttem, hogyha Jimin nem a saját neme iránt érdeklődik, akkor egészen biztos, hogy lány az illető. Nekem nagyon randi gyanús volt, az az üzenet.

- Milyen üzenet ? - kapkodtam a fejemet közöttük és nagyon úgy éreztem, hogy lemaradtam valamiről.

- Majd a kocsiban elmondjuk. Jössz vagy nem ? - mondta YoonGi, mire sietve én is lekaptam a fogasról a kabátomat és már léptem volna ki a többiekkel a hidegbe, amikor is Hobi rám szólt.

- Nem akarok beleszólni a te saját stílusodba, de szerintem papucsban egy kicsit fázni fogsz - célzott finoman az öltözékemre, ezért gyorsan újra visszafordultam és felrángattam magamra a bakancsomat, majd futottam is a többiek után.

A furgonban még meg is tudtam azt az információt, ami miatt muszáj volt arra gondolnom, hogy Jimin bizony SeoYunnal találkozott. Nem akartam elkiabálni a dolgot, mivel még én is reménykedtem az ellentettjében, azt viszont nem egészen értettem, hogy Jiminnek mi oka lehetett erre az egészre. Már csak emiatt is muszáj volt a fiúkkal tartanom.

Sziasztok^^

Éjjeli baglyoknak hoztam is egy kis olvasni valót, akik pedig nem olyan őrültek, mint én, hogy még ilyenkor is fent vannak és írnak ahelyett, hogy aludnának figyelembe véve, hogy hétköznap van, azoknak jó olvasást holnapra^^ Egyébként elhiszitek ti ezt ? Már csak 17 nap van karácsonyig *-*