- YoonGi szemszöge -

Sok minden idegesített az életben, de ember úgy, mint ő még soha. Bármikor megláttam a folyosón sétálni, azonnal kedvem támadt beszólni neki. Pedig alapjába véve egész kedves voltam mindenkivel, kivéve, ha eleve rossz napom volt. Akkor jobb volt, ha hozzám se szóltak. Ez a lány viszont képes volt az egész napomat elrontani már csak a jelenlétével is. Utáltam, mert látszott, hogy semmiért sem dolgozott meg az életben és a szülei elkényeztették. Az ilyen emberek mindig is az agyamra mentek, de ha a közelemben volt egy ilyen akkor az még idegesítőbb volt. Azt se tudtam, hogy mégis mit keresett pont ennél az ügynökségnél. Egyáltalán hogy jutott be ? Mindig ezen gondolkoztam és ez alatt az egy év alatt választ még nem találtam rá. Állandóan késett, ügyetlenebb volt, mint NamJoon és mégis elérte, hogy mindenki szeresse. Csak mert egy kicsit szép volt... Nem tudom miért volt jó egyeseknek, ha ennek ellenére belül romlott volt. Egészen biztos voltam benne, hogy egy igazán önző lány volt és még soha eddig senki nem jött rá. Majd én. Talán az én feladatom lesz, hogy leleplezzem és elérjem, hogy kirúgják.

- Min agyalsz ennyire ? - karolta át a vállamat HoSeok mosolyogva, mire csak megvontam a vállamat és további figyelmemet a telefonom nyomkorászásának szenteltem. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy megosszam vele a nézeteimet, mivel biztos voltam benne, hogy ellenezné. Egész jóban volt Yoon Miraeval és meg is kedvelte a lányt. Na nem úgy, csak szimplán barátságból. Legalábbis nagyon reméltem... - Tuti valami nyomja a szívedet, hogyha ennyire hallgatag vagy. Bár te alapból ilyen szoktál lenni, de most méginkább. Történt valami hyung ? - ült le mellém a szürke kétszemélyes kanapéra és érdeklődve fürkészte az arcomat. Semmi jelét nem mutattam annak, hogy bármi bajom lett volna, ezzel talán még jobban elzárkózva tőle. Soha nem beszéltem a problémáimról. Jobb volt azokat dalba önteni, mintsem, hogy nagy mesélésbe kezdtem volna. Őket szívesen meghallgattam és adtam tanácsot, de ugyanerre nekem nem volt szükségem.

- Nincsen semmi Hobi. Csak fáradt vagyok - néztem fél szemmel rá, de kétkedő pillantásai miatt csak felmorrantam és felállva az ajtó felé sétáltam. Szükségem volt egy kis friss levegőre a koncert előtt és a nagy nyüzsgés kicsit sem segített abban, hogy lenyugodjak.

- Mit mondtál neki ? - hallottam magam mögül Jin hangját és lenyomva a kilincset kiléptem az ajtón a szintén élettel teli folyosóra.

- Fogalmam sincsen - válaszolta értetlenül. Én csak zsebembe téve a mobilomat teljes hangerőre vettem a fülemben szóló zenét és megpróbáltam keresni valami olyan helyet, ahol egy kicsit egyedül lehettem.

Céltalanul sétáltam a folyosókon és fogalmam sem volt, hogy merre voltam, de legalább nem botlottam egy emberbe sem. Az épület ezen részében éreztem, hogy kevésbé fűtöttek, így kezdtem fázni a vékony ingemben, ami felső két gombját annak ellenére is szétszedtem, hogy a stylist megkért ne tegyem. Túl szorosnak éreztem és már idegesített is. Eközben zsákutcába is érkeztem, ami végén megpillantottam egy félig nyitott ablakot, így már sejtettem, hogy miért is volt ilyen hideg. Ami viszont meglepett az az előtte ácsorgó lány volt, aki a párkánynak támaszkodva nézett ki és figyelte az egyre sűrűbben hulló hópelyheket. Kezében tartott egy fekete kamerát is, amivel a kinti látványt örökítette meg. A gép láttán arra következtettem, hogy ezt igazi hobbiból űzte, mivel egy igen jó darabot szorongatott a kezében. Egészen felvidított, hogy volt olyan lány a közelemben, aki ugyan úgy imádott fotózni, mint én. Viszont mikor megláttam, hogy ki is volt ez a bizonyos lány, azonnal lelohadt a kedvem. Yoon Mirae állt az ablaknál magas copfba kötött hajával és még nem tűnt fel neki, hogy én is itt voltam. A haja miatt igazán felismerhettem volna, hisz ő volt az egyetlen, aki állandóan feltűzött vagy befont hajjal mászkált és még egyetlen egyszer sem láttam kiengedve azt a nyamvadt lomboncát. Mintha félt volna attól, hogy valaki meglátja úgy, biztos ijesztő látvány lehetett vele... Így elnézve őt, kedvem támadt megviccelni, ezért halkan mögé osontam és bele suttogtam a fülébe.

- Bu ! - mondtam, mire ijedten ugrott egyet és megbotolva a saját lábában majdnem kizuhant a félig nyitott ablakon. Erre nem igen számítottam, így én is csak meglepetten néztem egy darabig ahogy előredőlt, majd feleszmélve gyorsan visszarántottam a vállánál fogva, ami miatt neki esett a mellkasomnak. Éreztem ahogy egyre szaporábban vette a levegőt és mellkasához szorítva a kezét próbált lenyugodni. Azért megölni mégsem akartam, hiába idegesített, így kelletlenül ugyan, de lassan paskolgatni kezdtem a vállát, hátha jobb lesz neki, de nem igazán akart megnyugodni, így összeráncolt szemöldökkel megszólaltam. - Jól vagy ? - kérdeztem bizonytalanul, mire hirtelen ledermedt és ellépve tőlem megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni. Nagyot sóhajtottam mikor megláttam az enyhén könnyes szemeit és rémült őzike tekintetét. Komolyan ennyire megijedt volna ? - Nyugi, visszahúztalak, nem ?

- Nem arról van szó, hogy visszahúztál e vagy sem - rázta meg a fejét lassan és letörölte a könnyeit. - Tudom, hogy utálsz, de megtehetnéd, hogy emiatt nem nehezíted meg az életemet, hogyha már én békén hagylak - magyarázta és most először láttam megcsillanni a szemeiben egy kis dühöt. Én még ezt a lányt életemben nem láttam dühösnek, így mosolygásra késztetett ez a tekintete. - Komolyan csak vigyorogni tudsz ?

- Szórakoztató vagy - válaszoltam megvonva a vállamat. - Még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ennyi mindentől félt volna.

- Én pedig még soha nem találkoztam olyan fiúval, aki ilyen bunkó, mint te - mondta halkan, mégis tisztán kivehető volt minden egyes szava.

- Még hogy én bunkó ? - akadtam ki. - Nem inkább te vagy túl sértődékeny ? - tettem karba a kezemet és néztem rá résnyire húzott szemekkel. Egy darabig szólásra nyitotta ugyan a száját, de végül inkább csöndben maradt és becsukta az ablakot.

- Mint már mondtam - sétált el mellettem, mire érdeklődve utána fordultam -, nem állok le veled veszekedni - fejezte be és már el is futott mert hívták vissza az öltözőnkbe.

A szavakat emésztgetve és meg sem szólalva néztem magam elé és újra afelé amerre eltűnt, majd dühösen elkáromkodtam magamat és kedvtelenül visszamentem a színpadhoz, mivel már valószínűleg a többiek is ott lehettek.

~

A koncert után még el kellett mennünk egy másik helyszínre egy címlap fotózása miatt, csakhogy oda érve kiderült, hogy nem volt elég sminkes, így eléggé lassan haladtunk, ami miatt muszáj volt keresni gyorsan egy helyettest. Az egyetlen ember viszont Mirae volt, aki mivel eléggé sok mindenhez értett így természetesen ehhez is. Magamban csak imádkoztam, hogy ne hozzám kerüljön, de valamiért nem teljesülhetett a kívánságom, így meg is jelent előttem a kezében egy szivaccsal és alapozóval. Remek. A szemeiben láttam, hogy neki se volt kedve hozzám, bár nagyon mutatni nem mutatta, mégis ki lehetett olvasni a tekintetéből. Ha esetleg az ember pedig nem lett volna annyira szemfüles, mint én, akkor abból is kiderült volna, ahogy eldolgozta az arcomon a " mázt ". A szivacsot szinte a bőrömbe nyomta, de ennek ellenére megpróbáltam nem mutatni, hogy kicsit sem esett jól, bár nagyon látszódott az ökölbe szorított kezeimen is, amit csak reméltem, hogy nem vett észre. Semmi pénzért se vallottam volna be, hogy irtózatosan kellemetlen volt, ahogy húzódott a bőröm. Egy idő után viszont kezdett lecsillapodni, így szinte rám se figyelve koncentrált az arcomra. Szemöldökét összeráncolta és ajkát résnyire kinyitotta, ahogy ügyelt arra, hogy minden tökéletes legyen. Egy fésűt fogva megigazította fekete hajamat is és ahogy hozzáért rövid tincseimhez rögtön kirázott a hideg és lehunytam szemeimet.

- Bocsánat - szólalt meg halkan. - Húzom a hajadat ? - érdeklődött és éreztem hangján, hogy valóban aggasztotta a tény, hogy fájdalmat okozott nekem. Bezzeg az arcomnál nem kérdezett semmit...

- Nem - válaszoltam szűkszavúan és kinyitva a szememet álltam is fel, hogy minél előbb elmehessek a közeléből, de hirtelen utánam kapott, ami miatt halkan felmordultam. - Mi van már ? - néztem rá türelmetlenül és megláttam kezében egy vörös rúzst. - Ugye nem gondolod, hogy azt felkened rám ? - tettem egy lépést hátrébb, mire csak zavartan a kezében tartott tárgyra nézett és apró mosolyra húzta ajkait.

- Tudod, egész jól állna neked ez a szín - nézett gondolkozóan a rúzsra, majd arcomat látva elnevette magát. - Nyugi, véletlenül ezt vettem el. Valójában csak egy kis ajakápolót akartam felrakni még - cserélte le a kezében tartott tárgyat egy semleges színűre, ami miatt rögtön nyugodtabb lettem és összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy lábujjhegyre állt és úgy kente fel ajkaimra. Pislogás nélkül figyeltem, ahogy ismét koncentrált, majd meglepetten eszméltem fel, hogy annyira lekötött a figyelése, hogy már rég előttem ácsorgott és arra várt, hogy elmenjek. Nem is kellett kérnie, már sétáltam is a fehér háttér elé, de még megütötte fülemet HoSeok vidám hangja.

- Miiiii - örült meg a lánynak és ugyan nem láttam, de tuti, hogy meg is ölelte, ami miatt reflexből megforgattam a szememet. Nem is értettem mit szeretett benne ennyire.

- Hobiii - válaszolt hasonlóan a lány én pedig majdnem hasra estem egy vezetékben.

- Hülye izé - rúgtam arrébb idegesen, ami miatt majdnem kihúztam a világítást. Ezután kérhettem elnézést a jelenlévőktől, de magamban folyton csak azon gondolkoztam, hogy mindez megint Mirae hibája volt...

Sziasztok^^

Hoztam is a részt, amihez csak annyi lenne a hozzáfűznivalóm, hogy nem lett egy nagy szám... De tényleg. Mindegy ettől függetlenül remélem tetszett és holnap jövök a következővel^^ 

És már csak 10 nap karácsonyig~