Carly szemszöge:
Kiskoromba meghalt a nagymamám. Akkor még fel se fogtam,hogy többé nem ölelhetem magamhoz,nem puszilhatom meg és nem beszélhetek vele. A temetésén anyukámat megkérdeztem...„Hol a mama?" Nem jött válasz rá. Csak sírt. Nem tudtam elképzelni mi is jönn a halál után. Kileheljük a lelkünket és sötétség? Netán világosság? Passz... De az biztos,hogy ez a harc lesz a vége. Végjáték...
-Arra!-mutattam előre,mire Thor lódított egyet a fegyverén és már repült is. Én utána futottam. Ahoz képest,hogy a végtelen kővek erejét úralom nem tudok repülni. Mikor beértem a „városba"kirázott a hideg. Ismerős látvány tárult elém. Mint amikor Thanos a fél emberiséget elpusztította. Ott is a város romokban állt. Egyszer már sikerült hisz legyőztem,ahoz képest,hogy honnét jöttem. Ha nincs Tony,Matt vagy Steven sose lett volna ennyire kalandos és veszélyes az életem... Tulajdonképpen örülök neki. Legalább egy unalmas percem sincs. Hirtelen egy sikoltást hallottam. A bolygó közepénél egy fénycsóvát véltem felfedezni. Pont mint a láttomásomba. Elkezdtem rohanni a bura felé,viszont mikor megérinthettem volna Thor elkapta a kezem és a földre rántott.
-Elment az eszed?! A végén még meglátt!-ripalkodott rám. Nem akartam vitatkozni,hisz igaza volt így inkább csak bólintottam egyet.
-Mi a terv?-suttogtam.
-Én elterelem a figyelmét,te addig szabadítsd ki Norát és menjetek az átjárohoz!-adta ki az utasítást és mielőtt szólhattam volna már tette is a dolgát.
-Hela! Nővérem!-kiáltotta kacéran. A sötét nő hátborzongató,rideg tekintetét egyből magára vonta.
-Thor! Mi járatban vagy a birodalmamba?-kérdezte egy gúnyos félmosolyra húzva vékony de annál ördögibb száját.
-Csak gondoltam benézek,nem annyira tetszik ez az új panóráma. Kicsit lehetne mondjuk világosabb...-tanakodott és két ujját az állára helyezte. Helának úgy tűnhetett,hogy csak vele gúnyolodik és úgy tesz mintha nagyon gondolkodna,de ez egy jel volt.
Indulnom kell Noráért. Odalopoztam a kis nyíláshoz amellyen akadály nélkül bejuthatok. Már nyúltam érte,hogy valahogy kinyissam mikor egy kéz hátulról megragadott és oldalra lököt aztán betörte az „ajtót" egy plazmával.
-Tony?-néztem fel.
-Carty!-biccentett.
-Carly vagyok!-mosolyodtam el halványan.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️NAGYON SAJNÁLOM,HOGY ENNYI KIMARADÁSOM VOLT,DE MOST MEGPRÓBÁLOM POTOLNI!!! ÉS KÖSZÖNÖM A 25k-t! SZUPEREK VAGYTOK!!!❤️❤️❤️