Az orvos elvegezte a maradék vizsgálatott is. Azt mondták ma már hazamehetek,csak ne erőltessem meg magamat. Anya jött értem. Furcsa volt,hogy nem egy hatalmas fekete furgon várt amibe Pepper ült hanem egy kék opel.
-Kincsem!-mosolygot rám anya,mikor beültem mellé,
-Szia.-öleltem át.
-Akkor mehetünk? A húgod már otthon vár.-kérdezte.
-Aham.-bólintottam. Nem voltam biztos magamba. Igazából legszívesebben Tonyék házába akartam menni a csúnya rózsaszín szobámba. Azt akartam,hogy Pepper egy hatalmas zsíros pizzát hozzon,amit majd befalhatunk. Aztán a nagybátyámmal beszélgetnének egy kicsit még én észrevétlenül lelopozhatnék Tony kis műhelyébe ahol elbeszélgetnék Péntekkel. Aztán lebuknék. Leszidnának mire én csak a szemeimet forgatnám,majd kimennék az erkélyre ahol vagy Mattel titokban ketten lennénk vagy Stevvel beszélgetnék. El se tudnám képzelni az életemet ezek az emberek nélkül. Mindig is a régi életemet akartam. A házat,a kertet,a szobámat,a húgomat és a szüleimet. És azt,hogy átlagos hétköznapi lány legyek,de most... Ránéztem az anyámra. Hatalmas mosoly volt az arcán. Észrevette,hogy figyelem így rámnézet. Gyorsan erőltettem magamra egy mosolyt és az útra emeltem a tekintetem.
-Anya...-szóltam hirtelen.
-Igen?-mosolygot.
-Most,hogyan tovább? Úgyértve mi lesz? Tonyékkal tartani fogjuk a kapcsolatott plusz én már a Bosszúállók közé tartozok és..-hadartam,ám anya lecsítitott.
-Minden marad a megszokott. Te befejezed a sulit. Tonyékkal mért tartanánk a kapcsolatott.-vihorászot. Lefagytam. Úgyéreztem körülöttem minden összedöl.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Mit nem?-nézet rám értetlenül az anyám.
-Nem lesz minden olyan mint régen!-kiabáltam. Ideges,feszült és dühös voltam.
-Na idehallgass! Elősszőr is velem ilyen hangerővel nem beszélhetsz! Másodaszor én az amyád vagyok,úgyhogy az lesz amit mondok!-kellt ki magából. Elborzadtam.
-Hihetetlen! Nem veszed észre?! Már semmi se a régi! Nekem szuper erőm lett. Tudom,hogy mi volt az igazi apámmal. És azt is tudom,hogy mennyit segített neked Tony!-húztam résnyíre már zölden vibráló szemeimet. Anya egy szót se szólt. Helyette a gázra taposott és rákanyarodott az autópályárra. Nem értettem,hogy ezt mért tette,mivel pont az ellenkező irányba lakunk. Hirtelen sávott váltott. A külsőre ment. Azt hittem lekanyarodunk,de tovább hajtottunk. Kezdtem pánikba esni mert előttünk már csak egy átjáró fala volt.
-Anya!!!!-kiabáltam,de úgy tett mintha meg se halotta volna. Egyre közelebb értünk.
-Anya!!!!!-ordítottam,majd megragadtam a vállát. Belenézet a szemeimbe. Az ővé vörösen izott. Úgy mint az enyém mikor eluralkodik rajtam a düh.....Ekkor megvilágosodtam. Tony nem csak hogy meg akarta védeni őt az öccsétől hanem meg akarta gyógyítani mert ő is az apám áldozata lett. Már csak 1 méter választott el a faltol minket. Nem tudtam mit tenni. Megragadtam a kormányt és teljesen erőmből magam felé húztam.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️MINDENKINEK NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJÉVET KÍVÁNOK!!!!❤️❤️❤️